Múlt titka

2.

Seattle utcáit járva, akaratlanul is felidéztem az itt töltött éveimet. Annyira más volt minden, vagy csak én változtam sokat. Utálom hogy ennyi év után is ezt a helyet érzem otthonomnak. Egy napja vagyok itt, és már hiányzik Lucky. Az indulásomkor kikisértek a járatomhoz Sara nénivel. Nem tetszett a kialakult helyzet, ezek ketten nem tudni mit tesznek a házzal, ne adj isten egymással még én távol vagyok. Mivel a gondolataimba már beleférközött, úgy döntöttem haza telefonálok.

-Igen? Itt Sara beszél.
- Sara néni, Vivian vagyok. Ott van Lucky?
-Fent can a szobájába leckét ír.- válaszolt.
-Istenem Sara néni nincs is iskola, nyári szünet van.- mondtam neki félve.
-Mi a...nem tudom miben sántikál, de esküszöm ha mégegyszer kidekorál szieszta közben én nem tudom mit teszek vele.-
Krákogtam majd elköszönve hozzá tettem, hogy majd hívjon ha befejezte a leckét. Kinyomtam a hívást, majd fejemet rázva elmosolyodtam.

Éppen a telefonszámokat írtam fel a különböző kihírdetett lakásokról, amikor is megláttam egy kis karaokibárt. Hát ez még itt van? Nagyon rég voltam már itt, és túl sok emléket idézett fel, de bementem, mert ezek az emlékek mind szépek.

Már az ajtóelött jó pár méterrel megálltam, akkora volt a sor. Basszus sose fogok bejutni. Régen nem volt ennyire felkapott. Elöttem egy pár ácsorgott arra hogy a sor haladjon. De nem unatkoztak, vagyis...úgy láttam egymással vannak elfoglalva, és azzal hogy megnézzék nincs e torokgyulladásuk.

- Csak nem a híres Vivian Silver? Istenem mond hogy te vagy az.

Hallotam meg egy hangot. Megfordúltam és akkor láttam meg egy régi jó barátomat Jacket, aki egy percet sem öregedett.

-Örülök neked. Te aztán semmit se válltoztál, azon kívűl hogy nagyobb lettél. Öleltem magamhoz, jó szorosan. Tényleg hiányzott, amit szóvá is tettem.

-Te is hiányoztál Vivian. De miért állsz te itt? Neked külön jegyed van ide. Kacsintott majd behúzott a bárba. Már anno is ő volt itt a jegyszedő, és ahogy látom pont most kezdődik a műszakja. Az ajtón belépve, fejbe vert a terem szépsége. Ez egyszerűen túl ismerős nekem. Már mint, egyáltalán nem így nézett ki a bár, minden megváltozott. Jobbra például van a bár púlt. Led fényekkel kivilágítva. Balra a színpad, középütt pedig az asztalok. Egy kis részlegen belűl, vannak biliárd asztalok, darts és csocso is. A lépcső felé vettem az irányt, mert közben el kell szaladnom a mosdóba. Az emelet is átalakuláson esett át. Az emelet egy nagy terem ahol csak egy dj pult és a táncparkett van. Semmi flancos dolog. Bár az a füst gép eléggé tuti. Annyian vannak el se fértem. Mikor megláttam mennyien vannak mosdónál inkább hagytam. Biztos nem várok ennyit. Próbáltam vissza fordúlni hogy folytassam utamat, de az örjöngő fiatalok nem hagytak. Ide oda lökdöstek. Így egyet félre lökve, egyre rátaposva, egynek pedig azt hiszem belekönyököltem az arcába? épségben lejutottam a karaoki részlegre.
Éppen egy nagyobb társaság énekelt, amikor oda mentem a pultkoz valamit inni.
-Legyen szives egy Malibut kérnék, anan... -Még be sem fejeztem, de már csinálta is az italt. Mikor megkaptam megfordúltam és az előadónak szenteltem a figyelmemet. Aki most egy 20 körüli lány volt, és ha jól hallom Lady Gagát énekel. Hát drágám te se leszel a következő JLO, gondoltam magamban, majd azt vettem észre hogy meg is ittam az italt. Gyorsan kikértem még egyet, mert pont úgy készítik ahogy szeretem. Még furcsálottam is, a dolgot, hiszen erre nem sokan képesek, mivel csak egyetlen ember tudta hogy szeretem. És akkor beugrott, honnan is volt ismerős a bár új arculata, úgy hogy még nem is láttam. Gyorsan lehúztam az italomat és az ajtóhoz léptem.

-Te Jack, figyelj csak.
-Hm? Mondjad....te meg próbáld meg máshol beadni hogy nagykorú vagy, a hamis személyidre a pénzt pedig kérd vissza, mert nagyon átvertek.- Oltott le egy 17 évest, aki csak megjegyzem még annyinak se nézett ki.
-Nincs bent véletlen John? Olyan rég jártam itt, beköszönnék neki.- próbáltam utalni az akkori tulajra, hátha nem lát át a szitán.
-Ja már nem az övé a hely. Egy ideje már Chriss vette át.
-Aham akkor én megyek is, figyelj csak ha megtennéd nekem nem ejtenéd meg ezt neki? Tudod hogy láttál.
-Nézd Vivian... már tudja.
-Mii?- és akkor levert a víz. Gyorsan elköszöntem tölle, és sietősen lépdeltem tovább az utcán. Istenem hogy vehette meg ezt a helyet. És miért alakítatta át úgy, ahogy anno én azt elkéozeltem. Az istenit még a malibut is úgy készítik ahogyan én szeretem. Nem, nem Vivian ne gondolj rá. Olyan jól megy minden most. Nem csúszhat ki alollam a talaj. Az a hülye malibu, már megártott. Jó ideje nem ittam ez lehet az oka, és nem az hogy kb 10 15 méterre lehettem attól a férfitól akiről minden este álmodom, neeeeem persze. Figyelve hova lépek, siettem tovább, mikor meghallom a nevemet. Ez a hang. Ne fordulj meg, ne fordulj meg... mondogatom magamnak, miközben lassan fordulok a hang irányába. Francba...