Múlt titka

3.

Közeledik. Egyre közelebb van. Közben elkezdett csepegni az eső. De még így is tisztán látom a változást. Még mindig az én Chrisem volt az. Miket beszélek már nem az enyém. Sokat változott, még szexibb lett az biztos. Barna tincsei, és zöld íriszei csak úgy csillogtak az éjjeli lámpák fényeiben. Végig néztem testén, izmosabb lett, és ahogy a fehér ingét átáztatja lassan az eső, láthatóvá válnak az izmai. Te jó szagú úristen...

Jó semmi baj gondolkodj, én is sokat változtam az évek alatt, be is adhatnám neki, hogy összetéveszt valakivel.

Tisztes távolságba megállt és csak nézett, mintha nem hinne a szemének. Egyszer még meg is törli a szemét. - El sem hiszem, hogy itt vagy.
-Szia.- Köszönök neki és igen ennyi jött ki a számon. Mikor szétválltunk mérhetetlen dühöt éreztem, ez a folt sose tűnt el az évek során, de halványúlt.
- Szia.-látom ahogyan ő is végig mér, egésszen a lábamtól, a fejem búbjáig. Látom, ahogy egy egy résznél nagyot nyel és mintha csak az eső miatt egy egy csepp zavarná, megnyalja a száját.
- Nem jösz vissza egy kicsit? Bent leülhetünk beszélgetni egy kávé mellett.
- Sajnálom de mennem kéne. De örülök hogy találkoztunk. Remélem jól alakul az életetek.-na baszus talán nem kellett volna többes számba beszélni. Legutóbbi ismereteim alapján elvette a csajszit. Valami gazdag kis fruska volt. Már akkor is tudtam ha közte és köztem kell választani akkor mindig is én leszek a második. Én pedig nagyon nem szeretek az lenni.
-Kérlek. Kint zuhog, legalább szárítkozz meg egy kicsit.-kérlelt tovább.
Végig néztem magamon és eddig észre se vettem hogy csurom vizes vagyok. A felcsumizott hajam teljesen átázott, és a blúzom olyan átlátszó lett, hogy látni a vörös melltartómat.
- Rendben, menjünk.- Bólintottam, majd követve Christ bementünk a bárba, azon belül is az irodájába.
Becsukta az ajtót, majd megmutatta a helységhez tartozó mosdót. Gyorsan bementem a biztonság kedvéért magamra zártam. Kellett egy pár perc magány, hogy felfogjam a mostani szituációt. Nem hiszem el, mibe kevertem magam? Ha ezt Lucky meghallja biztosan padlót fog. Gyorsan megmosakodtam egy talált törölközővel felitattam az arcomról a vizet, majd kiengedtem a hajam. Ujjaimmal fésülő mozdulatokat tettem. A sminkem hála nem mosódott el, így hagytam. Bár nem is érdekel, nem akarok én senkinek se tetszeni. Aha persze ...még én is elnevettem magam ezen.

A fürdőből kilépve már az asztalon volt egy tálca kávé, tea. Chris kihúzta az asztal mögűl a széket és úgy ült le velem szemben, hogy ne legyen köztünk semmi. Ez mindig is tetszett benne. Akár milyen különbözőek voltunk, sose adta a tudtomra hogy mennyivel több pénze van, mennyivel többet ér.
A teát kortyolgatva feszengtem. Kínos csönd állt be.
-Na és hogy megy a sorod mostanában?-krákogtam a kérdést.
-Egyre jobban azt kell hogy mondjam.-nézett mélyen a szemembe. Ezek a célozgatások. Sosem tudtam eldönteni nekem szólnak vagy csak úgy álltalánosságba mondja.
-Mesélj magadról kérlek, mi szél hozott erre?-kérdezett, miközben meglazította magán a ruhát, ami még mindig vizesen tapad a testére. Vivian ne nézz oda!!! Nem láthatja hogy meginogtam ennyi év után is. Látom ahogyan sunyi mosolyra húzódik a szájja. Francba átlát rajtam, de istenemre mondom olyan jól néz ki. Én meg 13 éve tűrtőztetem a bennem szunnyadó vágyat. Már magam sem tudom miért vártam ennyit. Az első években még a keserűség vezérelt, plusz Lucky is pici volt, teljes 24 órát igényelt. Aztán telt az idő, persze voltak próbálkozásaim de mind kudarc volt. Mondanám, hogy miattam lettek azok, de akkor hazudnák.
Christ látom ahogyan a kezeit lóbálja az arcom elött és egy "hahó itt vagy?" mondattal próbál felriasztani a transzból.
- Nos igen, rég nem jártam erre. Pontosabban 13 éve. Jól megváltozott a hely nem mondom. Kicsit mintha ismerős is lenne....- és ez vagyok én. Tipikus. Hogy eltereljem a szót magamról, bedobok egy, ilyen dolgot. Régen ketten fedeztük fel ezt a helyet. Nagyon más volt akkoriban a stílusa. Emlékszem volt egy fix helyünk és ha jöttünk mindig szabaddá tették nekünk. Minden este amit itt töltöttünk az maga volt a csoda. Ahogy elképzeltük, ha a kettőnké lenne. Pont mint most. Ugyan úgy nézett ki.
-Igen végűl megvettem, vagyis csak társtulajdonos vagyok. Már egy éve. Fél évig tartott mire átalakítattam, és most már úgy látszik kezd beindulni. -persze társtulajdonos, a nagy francokat. A mi közös emlékeinket, álmainkat valaki mással osza meg. Egy fintirt elnyomva az arcomon, úgy voltam vele na ennyi nekem elég is volt. Felálltam majd egy nőies horrkantás után annyit mondtam neki - hát akkor jó volt újra látni.
- Tényleg elmész?- kapott a karomhoz, hogy maradásra bírjon.
Megpördűltem a karomra néztem, ahol megérintett, beleborzongtam ebbe a jelentéktelen dologba. Túl közel volt. Éreztem az illatát. Hogy hiányzott ez nekem. Majd lassan bele néztem a szemébe és egy bolintással le is tudtam a kérdést. Megszólalni úgy se tudtam volna a közelségétől. Olyan hőt, olyan erőt sugárzott, hogy a legtöbb nőt már ennyivel rá vett volna bármire, és ezt tudta is.
-Hát jó, de látlak még valamikor?
Itt laksz erre felé?
- Nem itt lakunk. Csak látogatóba jöttem egy ismerősömhöz.- direkt többesszámba mondtam, mert ez igaz is, de reményeim szerint azt hiszi van valakim. És ahogy láttam az arcán a meglepetséget, még be is vált.
-Akkor egyedül jöttél?- cselezte ki okosan. Óhh nem Chris...én nem te vagyok.
-Attól hogy egyedűl vagyok most a városba nem jelenti azt, hogy ez normális-céloztam a helyzetre, amit megértett és el is engedte a karomat.
Ahogy elvette a kezét valami hideg suhant át a testemen. Máris hiányzott.
-Rendben de amíg itt vagy szeretném ha rendbe tudnánk hozni a régi dolgokat. Azóta is gyötör a gondolat. Azért van ez a hely is tudod a társtulajdonos nem a....
-Fejezd ezt be-nem hagytam neki hogy befejezze a mondatot- nagyon örülök a boldogságotoknak, és remélem megtaláltad mind azt amit szerettél volna megkapni az élettől.- közelebb lépett, a fejem mellett rá tette a kezét az ajtóra, és csak egy pár centire állt meg az arcomtól úgy nézett a szemembe. A hangját lentebb vitte és suttogva, már már alig hallhatóan annyit mondott: - Még nem de jó uton haladok affelé. - majd kinyitotta az ajtót és kikisért a bejárathoz.
- Akkor...- kezdtem kínosnak érezni a dolgot.
- Akkor...- akadt meg ő is.
-Szerintem én megyek. - köszöntem el és egy pillanat múlva már fordúlva indultam is volna.
Aztán elkapta a csuklómat, maradásra bírva. Na jó kezdem ezt unni.
- Várj, izé szerinted megvan rá az esély hogy amíg a városban vagy újra találkozzunk? - kérdezte, félve a választól. Aztán átgondoltam mindent. Azt hogy mi volt, mi van, mi lehetne. Egyszer tudtam, hogy elkell mondanom neki Luckyt, de ez túl gyors. Már nem sok közünk van egymáshoz. Talán ha gyorsan lezavarnám a dolgot, akkor túl lennék rajta. Elmondanám neki hogy van egy lánya. Sokszor elképzeltem milyen lenne az arca a hír hallatán. Tudva, hogy miről mondott le a hatalomért. Remélem felemészti a bűntudat, bár biztos van már gyerekük Katyvel. Átgondolva mindent annyit mondtam.
-Holnap este 6 kor ugyan itt.
Bolintott majd elengedett. Még oda intettem távozás elött Jacknek, aki most tessékel ki egy túl részeg embert. Visszaintett és folytatta a dolgát.
Chrisre már nem néztem vissza. Egyszer elég volt. Már nem vagyok az a Vivian aki akkor voltam. Az este folyamán már nem néztem házakat, majd holnap. Visszaérve a szállodába, levetkőztem és úgy ahogy voltam kidőltem az ágyra és fürdés nélkül elaludtam.