we fell in love, Because Of Her

1.rész

Adrien szemszög:

Ma reggel is felkelek az ébresztő fül suketítő hangjára, majd be megyek a fürdőszobába hogy meg fésüljem "kicsit" kócos hajamat.
Miután ezzel el készültem rendbe szedem magam és fáradtan bár de, megyek és el készülök mert iskola. Nagy nehezen Natalie rá vette apámat hogy járhassak iskolába ennek kb. Már egy éve, azóta szereztem igazi barátokat akikkel együtt tölthetem a suliba az időmet, délután miután vége a sulinak azt a időt is szívesen tölteném velük de, apám túl szigorú és ott van a másik titokban folytatott életem is.
Eddig csak Kagami volt az egyetlen akivel suli után engedett együtt lógni mert szerintem abban a hitben volt hogy én és Kagami többek vagyunk mint barátok de, ez nem egészen így volt ugyanis én hiába próbáltam túl lépni katicán ,egyszerűen nem ment,csak ezzel az a baj hogy folyamatosan sérülést okozok magamnak.
Azt hittem hogy el tudom őt felejteni és Kagamival folytatni egy párkapcsolatot hiszen ő egy kedves és szép lány ráadásul van közös érdekkörünk és az ő anyja van olyan szigorú mint az apám, egy ideig azt hittem tényleg szerelmes leszek Kagamiba, sokat tett értem amiért hálás vagyok de, valahogy nem tudok vele elképzelni egy pár kapcsolatot viszont barátságot annál inkább. Na meg nem akarom bajba keverni sem azért mert én vagyok fekete macska.

Körülbelül egy 10 perc készülődés után rá nézek a telefonomra és realizálom hogy itt az ideje indulni hogy el ne késsek.
El indulok lefelé a lépcsőn és az aljára érve meglátom nagy Testőrünket és mellette apám titkárnőjét natalie-t. Oda érve hozzájuk köszönök- jó reggelt -
mondom egy nagy mosollyal az arcomon amit modell karirremnek hála jól hamisítok.
-jó reggelt neked is Adrien- mondja Natalie.
-hm- ennyi volt testőröm válasza.
-ideje menned Adrien ne hogy el kess az iskolából az apád nem örülne neki- mondja el Natalie azt amit magam is jól tudok.
El indulok testőröm után az ajtó felé de,mielőtt ki mennénk azon Natalie megszólal.
-az apád ma nem lesz itthon mert fontos dolga akadt és azt üzeni hogy holnap este jön csak haza valamint holnap ki kell hagynod a vivás orádat ugyanis fotózásra kell menned holnap délután 4:30-ra az apád új divat magazinja címlapján fognak szerepelni a fotóid. Ennyit szerettem volna. - ezzel a hosszú mondanivalójával ott is hagyott minket és ment is vissza végezni a munkáját.
-hahh.. Hát jó.. - ezután a mondatom után mentünk is a kocsihoz és oda érve be is száltam abba ahogy a testőr is ezt tette.
A testőröm el is indult az iskola felé.

**

Miután oda értünk ki száltam a kocsiból és már mentem is az iskola bejárata felé míg testőröm el hajtott végre. Be mentem az iskola kapuján és döbbenten pillantottam meg hogy az iskola diákjai valamit nagyon körbe állnak, tudni akartam mi történt így oda mentem a sok diák közé és azt láttam hogy Leila ott sír a padlón ülve az arcát szorongatva, alya és Nino pedig marinette-et fogják le éppen. Nem tudom mi történt de, biztos vagyok benne hogy Lila csinált valamit, szerintem megint hazudott hogy tönkre tegye marinette jó hírét pedig figyelmeztettem hogy ha ezt teszi nem leszünk barátok és felfedem mindenki előtt hogy hazudik.
-mi történt? - kérdem Nino-ra és alya-ra nézve.
-nem tudjuk pontosan csak azt láttuk hogy Leila oda megy marinette-hez majd valamit sug neki és utána marinette ad neki egy kisebb pofont aztán Leila el esik és sírni kezd- mondja alya a szemembe nézve. De hát ahogy gondoltam lie-la marinette-et piszkálta mondjuk azért nem kellett volna felpofozni hiába érdemli meg a sok hazugsága és mások szekálása után, nem tudom miért teszi de, biztos van valami oka.
-ide jöttunk és le fogtuk marinette-et ne hogy el fajuljon a dolog- mondja Nino.
-úgy se tettem volna semmit sem ezzel a hazuggal, már ezt a kis pofont is megbántam... Sajnálom, ne haragudjatok csak nagyon mérges lettem és hagytam hogy el uralkodjon rajtam- vallja be marinette amit tett öszinte megbánással.
- semmi baj marinette megértem elvégre- megyek oda három baratomhoz.
-elvégre lie-la csak téged piszkál a semmiért és dühös vagy rá, ezért nem bansz vele úgy mint a többiek. - mondom el mindenki előtt hogy lie-la mit csinál titokban marinette-el.
-hogy mondhatsz ilyet Adrien? hiszen a legjobb barátom vagy. Hát ennyivel többet ér neked marinette aki hazudik? Mert nem én hazudok hanem ő, ő az aki mindig szekál pedig én csak barátkozni akarok vele. - hisztizik lie-la. Na jó ebből most lett elegem.
-fejezd ezt be lila amit csinálsz az nem baráthoz méltó egyfolytában csak hazudsz és most is azt teszed fogadok hogy marinette nem is adott neked akkora pofont hogy így hátra ess és el kezdj hisztizni mi lenne ha befejznéd a hülye hazudozást és öszinten lennél kedves mindenkivel ahelyett hogy itt meg játszód magad. Elegem van abból hogy mindenkiből hülyét csinálsz főleg a barátaim ból és nem te nem. vagy. A. Barátom. Szóval szedd össze magad és viselkedj úgy ahogy azt kéne. -mondtam sőt szinte már kiabáltam dühömben liela-val.
De basszus nagyon fel dühített a sok hazugsága és a viselkedése. De már most bànom amit a fejéhez vágtam mindenki előtt, bár nem tudom miért tettem egyáltalán ezt ez nem vall rám de, mindegy is egyszerűen elegem lett a folytonos hazugságaibol és abból hogy mindenkit hülyének néz.
-na végre valaki meg mondta ennek a hasztalan libának hogy hol a helye ráadásul pont Adrien tette micsoda izgalmak vannak ebben az iskolában-
jött ide most már chloe is Sabrina-val az oldalán. Szegény lány pont chloe ugráltatja de, ha neki ez így jó akkor nincs mit tenni, az ő dolguk.
-mit bámultok?!huzzatok innen vagy fel hívom az apámat! -
Kiabál rá a diákokra chloe miközben a kezében a telefonját lóbálja.
-szép volt adrikins jól meg mondtad ennek a hazug Csitrinek hogy hol a helye végre már azt hittem soha nem jön el ez a nap. Gyere már Sabrina ,mennék az osztályba! -mondta nekem chloe és szól a "szolgájának" hogy menjenek be a terembe.
-M-megyek már chloe! - szól vissza Sabrina chloe-nak. Ezután már el is tűntek.
Vissza nézek lilara de, csak hűlt helye maradt, érdekes vissza sem szólt azért amit tettem. Ez annyira nem én vagyok.. Mindegy, a barátaim felé fordulok és nyújtom segítségére a kezem marinette-nek amit el is fogad kicsit lassúbb mozdulattal bár de, fel is segitem. Őszintén ma nem tudom mi van velem, mintha nem is én lennék, remélem hogy nem lesz ebből baj.
Nagy hülyeséget csináltam, mi a franc ütött belém?!
-kö-köszi Adrien.. -köszöni meg marinette a segítségem. Ő egy nagyon szép és kedves lány néha mintha belé is szerelmes lennék, pedig én katicát szeretem.. De, ő mást szeret.
-haver mintha ma nem lennél önmagad, történet valami?? -kérdezi Nino kicsit mintha ijedt lenne de, lehet hogy inkább csak aggódik.
-igen. Ilyet tőled nem sűrűn látni. -ért egyet alya Nino-val.
-csak fáradt vagyok és az apám el utazott két napra.. És ez kicsit megvisel. Így is kevés időt tudunk együtt tölteni. -vallom be nekik őszintén. Bár csak a felét. Nem akarom őket ezzel terhelni elég ha ennyit tudnak.
-hát, sajnálom Adrien.. -mondja marinette őszinte sajnálattal a hangjában.
-én is sajnálom haver a faterod nagyon gáz, rád sosem szakít időt és ez nagyon nem okés. -mondja Nino is miközben a vállamra teszi bal kezét.
-Hát én is csak azt tudom mondani mint Nino, talán beszélned kéne vele- mondja mostmár alya is közben marinette-hez megy és átkarolja a vállát.
-hiába, semmi eredménye meg amúgy sem akarom hogy össze vesszünk. - hát igen az apám meg a nagyon komor természete, sose fogok tudni vele rendesen időt tölteni. Olyan jó lenne valami öröm az életembe a folytonos csalódások helyett.. bár csak Katica szeretne úgy ahogy én őt.
Hiába vannak barátaim valami hiányzik.. valami nagyon hiányzik az eletemből az apám szeretetén kívül még valami hiányzik belőle. Remélem lesz valaki aki betölti az űrt a szívemben.

Köszönöm annak aki el olvassa, tudom nem a legjobb de, próbálok elvégre ez az első story amit valaha írtam ha valamin Javítanom kell azt lehet jelezni nyugodtan 🥲csak kérlek ha lehet akkor finoman fogalmazva mondjátok mit tegyek az érdekében hogy jobb legyen. Köszönöm szépen. azon leszek hogy minél gyorsabban és jobban írjam meg a részeket.
🥰🥰❤❤