we fell in love, Because Of Her

2. rész a szemed akár az övé

*Adrien szemszög*

irodalom óra után mehettem szünetre amit legjobb barátaimmal töltöttem, marinette, Nino és persze alya valamint, Rose és juleka, Olyan mintha ők egyébként egy pár lennének de, szerintem aranyosak. Később órák után mehetek végre vívásra kagamival azután mehetek is haza..,. Most itt ülök az ebédlőben a barátaimmal és eddig hallgattam a beszélgetést de, most el gondolkodtam és így már nem tudom miről van szó, hirtelen meghallom a nevem és egyből fel figyelek rá.

-Adrien haver? Hallottad amit juleka mondott? - kérdezte Nino.

-öm mi? Nem, bocsánat csak el gondolkodtam de, mondjátok csak. -
válaszoltam végül gondolom nem először kérdezték hogy figyelek-e.

-hát csak annyi hogy rose és Ali herceg szakitottak mert Ali hercegnek hozzá kell mennie férjül egy hercegnőhöz, szóval nem lehetnek együtt és ezért gondoltam hogy......-mondta juleka halkan és igen csak lassan és szaggatottan de, valamiért meg ált a végén.

-mire gondoltál? Nyugodtan el mondhatod persze nem kényszerítelek. -mondtam kedvesen a szégyenlős rocker lánynak.

-Adrien igérd meg hogy nem ítéled el juleka-t akármit is akar mondani. - kérlelt alya, marinette pedig bólogatott a mellette lévő széken ülve.

-hát persze ez természetes, bármi is legyen nem ítélem el, hiszen az osztálytársam, legyen az bármi soha nem itélném el ahogy senki mást sem. - mondtam nekik hogy bízhatnak bennem. Hiszen ez így is van, ez csak természetes.

-rendben, juleka nyugodtan el mondhatod Adriennek is. - mondta marinette a zavarban lévő julka-nak.

- arra gondoltam hogy.... Szerelmet vallok rose-nak ha jobban lesz... - közölte juleka nagyon halkan és ahogy láttam el is pirult, nahát mik ki nem derülnek. Ezek szerint jól gondoltam hogy több van köztük csak nem vallják be se nekünk, se maguknak.

-ez remek juleka, örülök hogy végre el modod neki. 🥰- mondtam neki hogy mennyire örülök annak hogy veszi a bátorságot és vall rose-nak.

- k-köszönöm Adrien.. - köszönte meg juleka félénken.

-nem kell, sok szerencsét legyetek boldogok.
-mondtam neki tiszta szívből hogy támogatom őket.

Ezután varázs ütésre megjelent újra rose, amúgy az előbb ő miért nem volt itt? Igaz egy ideig nem figyeltem a környezetem mert el vesztem a gondolataimban. Mostanában gyakran csinálom ezt, túl gyakran.., vajon miért nem tudom ki verni a fejemből hogy Katica hányszor utasít vissza, minden egyes vissza utasítás lejátszódik a fejemben ezzel is szenvedést okozva és minél többször próbálkozok annál durvább a vissza utasítás. Nem értem azt sem miért nem bízik bennem.., már nem igazán van rám szüksége hiszen ott van a többi hős akikkel leginkább harcol és mivel egyre többen vannak lassan már nem is fogok kelleni Katicának..
Ott van neki Rena rouge benne meg bízik és vele helyettesít engem, akkor ott van vesperia az új méh királynőnk ő is előttem áll Katica szemében, én vagyok az utolsó akire valaha is szüksége van. De ha nem kellek neki akkor miért nem veszi vissza a talizmánom? Nem értem, nem jó neki se velem se nélkülem, ez fáj eddig egész jól bírtam még a barátsága is elég volt csak vele lehessek de, már ezt sem igazán engedi.. Csak el távolodik tőlem aztán hirtelen mikor jobbnak látja nem összetörni akkor megszűnteti ezt a távolságot, hiába úgy sem lehetünk együtt,ő mást szeret és nem tudhatjuk egymás kilétét. Ezt utálom a legjobban az egészben.

*iskola után*

Ajj mehetek haza de, jó. Annyira szeretem de, komolyan mondom....
Most itt állok a suli előtt és várom hogy a testőröm meg érkezzen.