Kávétánc (Minsung) [Befejezett!]

III.

j.onesungie 

Készen van! 

Mutiii! 

*leeknows videót küldött* 

Azta! 

Kicsit féltem, megmondom őszintén, 

De király lett! 

Mégis mitől féltél? 😅 

Hát... tudod, az ember nehezen adja ki a kezéből a munkáját 

Ez ilyen alkotói dolog 

Nyugodtan mondhatod, hogy művész dolog 

Nehem, az azért nem vagyok 

Dehogynem vagy! 

Inkább mond, meg tudnád tanítani nekem? 

Hmm, ha szépen kéred 😉 

Légysziiiii! 🥺

Rendben. 

Gyere hozzám péntek délután 

Tessék??? 

M-mármint a házamhoz 😅

XDDD 

Ja, oké 

Várj, még nem is tudom a címedet! 

Nincs messze a kávézótól 

Macskamenta sor 19. 

Macskamenta sor? Komolyan van ilyen? 

Van hát 

Nem hiszem el! 

Akkor ott a Google Maps, ellenőrizd le. 

Banyek, tényleg van ilyen! 

Mondtam. 

Érdekes névválasztás folyik ebben a városban XD 

De lényeg a lényeg 

Ott leszek! 

Minho elégedetten meredt a telefonjának a képernyőjére. Jisungnak tényleg tetszett amit csinált, sőt, idejön a lakásához két nap múlva! Örömében hanyatt vágódott az ágyán, beletúrt a hajába, és szélesen elvigyorodott. 

*-*-*-*-*-*-*

Az ominózus pénteki napon, Minho korán reggeltől pörgött, mint a motolla. Egész délelőtt pakolt és takarított, fürdött és ebédet főzött. Éppen végzett az evés utáni mosogatással, amikor csöngettek. 

- Szia Jisung! - köszöntötte széles mosollyal. 

- Szia Minho. Nem beszéltük, hogy hány órakor jöjjek, szóval remélem nem vagyok túl korán - mondta a mókusfiú, miközben beljebb jött és levette a cipőjét. 

- Dehogy is, gyere csak! A táncterem erre van. 

Jisung lelkesen követte Minhot a helyiségbe, aminek az egyik fala be volt borítva tükrökkel, a másik ablakokkal, a harmadik és a negyedik mentén pedig pult, rajta számítógép és egy kanapé kaptak helyet. A szőke fiú csak ámult és bámult, miközben barátja elindította a zeneszámot és bevezette Jisungot a szoba közepére. 

A tánc meglepően jól ment, könnyebb volt, mint gondolták volna. Persze, egyikük sem figyelt fele annyit sem a koreográfiára, mint egymásra. Mikor Minho mutatott be egy részt, akkor Jisung szeme meredezett, amikor pedig Minho távolabb ment, hogy jobban megfigyelje Jisung mozdulatait, akkor egyenesen kényszerítenie kellett magát, hogy ne a fiú tökéletes testére és csinos vonásaira koncentráljon, hanem a mozgására. 

Ennek ellenére remekül haladtak. Olyan két és fél óra elteltével mondta Minho, hogy tartsanak szünetet. Jisung erre fogta magát, és úgy ahogy volt, kifeküdt a hideg padlón. 

- Mi az, ennyire elfáradtál? - hajolt föléje Minho. 

Jisung csak bólogatott, majd a pólójánál fogva lerántotta a másikat, aki hirtelenjében elvesztette az egyensúlyát, és ügyetlenül ráesett. Jisung nem engedte Minhot leszállni róla (nem mintha ő akart volna olyat tenni), magához szorította, és úgy ölelték egymást egy ideig. Pár perc múlva a szőke fiú fordított a helyzetükön, és ráült Minho csípőjére. 

- Mit csinálsz? - kérdezte Minho a vendégéről. 

- Valószínűleg őrültséget - jelentette ki Jisung, lehajolt, és megcsókolta Minhot, aki egyből szenvedélyesen visszacsókolta. - Akkor jól éreztem, hogy úgy néztél egész idő alatt - somolygott az alatta fekvőre. 

- Tény, de te is! - ezzel a mondattal Minho átvette a dominanciát, leteperte Jisungot a földre, és szenvedélyesen tapadt az ajkaira.