Erős vonzás [Joe Keery fanfiction]

FOUR.

Hirtelen nem tudtam merre vagy kire nézzek. A nagy terembe nagyon sokan voltak, beleértve elég híres színészek is. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Gaten mintha megérezte volna, közelebb lépkedett hozzám, és bíztatóan elmosolyodott. Kicsit megnyugodtam, hogy ő legalább itt van.

- Nos, üdvözlök mindenkit a Stranger Things negyedik évadjának forgatásán. - mondta Matt, majd mindenki tapsolni kezdett, én is követtem a példájukat. - Az egyik rendezőt is bemutatom. Shawn Levy. - kezdte most a tapsot Matt. - És örömmel köszöntöm Kis Barbarát, az új sminkesünket. - mondta én pedig mozdulni se tudtam. - Barbara? - kérdezte, majd engem keresett a szemével. Én még mindig nem tudtam mozdulni. Viszont Gaten lökött rajtam egyet, én pedig elindultam Matt felé. - Ágh itt vagy. - karolt át. - Ő itt Barbara. Remélem jól be fogsz illeszkedni. - én csak egy kínos mosoly kíséretében intettem. Majd elléptem Mattől. Na ennél kellemetlenebb szituációban sem voltam még. - Kezdjük is el. - mondta, majd mindenki a helyére ment, én pedig úgy találtam jobbnak, ha Jessica után megyek. Kívülről figyeltük a forgatást. Nem kellett oda mennem egyszer sem megigazítani a színészek sminkjét. Inkább megfigyeltem hogyan is megy ez. A mentoromtól kérdezni sem tudtam, bár nem is akartam, annyira belevolt feledkezve Joeba. Mikor elérkezett az ebédszünet, Gaten szaladt oda hozzám.

- Na ugye milyen jó voltam? - húzta ki magát, mire csak nevetni tudtam. - Most mi az? - kérdezte. 

- Semmi. - tartottam vissza a nevetésem. 

- Mindegy is. - legyintett. - Szeretném ha találkoznál valakikkel. - kezdte el húzni a kezem.

- Nem szeretek barátkozni. - fintorogtam.

- Igen tudom. De akkor is bemutatom őket. - mondta határozottan. Sóhajtva hagytam, hogy húzza a kezem. Mikor elengedte a kezem, beleboxoltam a vállába, de nagyon nem érdekelte. - Srácok, bemutatom a legjobb barátnőm Barbarát. - mutat rám, majd akkor látom kikhez vezetett oda. Az állam konkrétan a padlót súrolta. 

- Nos ha senki nem kel fel. - mondta a jól ismert Millie. - Nagyon örülök Barbara, Millie vagyok. - nyújtja a kezét. Mire megrázom azt.

- Csak Barb. - mosolyogtam rá.

- Akkor Barb. - karol át. - Ő itt a bolond Noah, Caleb, Sadie, Finn és Joe. - mutatja be a padnál ülő embereket. Persze mindet ismerem. Hisz én magam is láttam a Stranger Thingset. Mindenki intett egyet. - Nagyon örülünk, annak hogy itt vagy. 

- Köszönöm. - mosolyogtam, majd kicsit messzebb léptem tőle. Ne értsétek félre kedves lány, csak még ez a helyzet új nekem. - Nem vagyok valami barátkozós típus. - tűrtem el egy hajtincset zavaromba.

- Semmi baj. - szólalt most meg Sadie.

- Bár aki elviseli Gatent, az elég jó barát lehet. - kelt fel Joe a helyéről, majd Gatent átkarolta.

- Hagyj már. - mondta a barátom. 

- Hát igen néha napján megőrjít. - helyeseltem, mire néhányan csak fel nevettek.

- Komolyan ellenem vagy. - tette a kezét a szívére. - Hát ezt nem hiszem el. - játszotta a sértődékenyt. 

- Gaten sokat mesélt rólad. - mondta Noah. - Leginkább a munkádról. - javította ki magát. 

- Igen és elég jól ki sminkelted Gatent. - nézett rám Joe, majd elmosolyodott. Láttam valamit átsuhanni az arcán, de nem igazán érdekelt. 

- Magyarországról jöttél ugye? - kérdezett most Finn.

- Igen. - bólogattam.

- És miért döntöttél úgy, hogy ide jössz? - tették fel azt a kérdést, amire a legkevésbé akartam válaszolni. Hirtelen lett nagy csend, én pedig csak elnéztem egy másik irányba.

- Srácok.. - kezdte volna Gaten, azonban félbeszakítottam.

- Nem szívesen beszéle erről. - erőltettem magamra egy mosolyt. Majd sóhajtottam. - A volt párommal döntöttünk úgy, hogy ide költözünk. Röviden ennyi. - zártam le ezt a témát. Nem akartam tovább beszélni róla, de hálistennek vették a lapot és nem is kérdeztek többet.

- Nem akartunk felzaklatni. - kért bocsánatot Millie.

- Nem semmi baj. - mosolyogtam. - Viszont most elmegyek enni valamit. - mutattam befelé. 

- Ha szeretnéd, gyere ide hozzánk. - ajánlotta fel Joe, közben pedig mosolygott. Őszintén szólva meglepett, hogy ezt kérte.

- Igen az jó lenne. - helyeselt Sadie.

- Hát jó akkor mindjárt jövök. - mondtam, majd befelé vettem az irányt, hogy előkeressem az ebédemet. Kedvesnek tartottam Gaten barátjait, és remélem nem rontok majd el semmit. Mert tényleg nem tudok barátkozni.

- És konkrétan lefejelte a wécét. - mondtam ki mire, mindenki hangosan nevetett. Éppen azt meséltem, ahogy Gaten a 18. születésnapján, hogy leitta magát. Elég jól elbeszélgettünk. Én Millie és Noah között ültem, míg Joe ült előttem. Sokszor figyeltem meg azt, hogy engem néz, de nem foglalkoztam vele.

- Nagyon vicces. - húzta össze a szemeit Gaten.

- Hát az volt. De mint a legjobb barátnőd, kisegítettelek és hazavittelek. - húztam ki magam.

- Igen másnap pedig kiröhögtél. 

- Hát ez a dolgom. - rántottam vállat, majd felnevettem. Nem tagadom tényleg kinevettem, de vittem neki fájdalomcsillapítót és azon a napon ápoltam, úgyhogy egy rossz szava sem lehet.

- Egy élmény lehet a barátodnak lenni. - mondta Millie.

- Azért nem, átlagos ember vagyok. - ettem bele az ebédembe. Mire meghallottam a mentorom hangját.

- Jajj ne. - mondta Joe, majd be bújt az asztal alá. - Nem vagyok itt. - súgta, én pedig csak értetlenül néztem.

- Már mindenhol kerestelek. - csapott rá az asztalra Jessica. 

- Csak ebédeltem. - válaszoltam kedvesen.

- Mindegy is. - legyintett. - Csak azt akartam mondani, hogy az ebédszünet vége előtt 10 perccel keress meg. - mondta szinte utasító hangon. Bólintottam. - Gaten. - szólt az említettnek. - Nem tudod hol van Joe? - kérdezte.

- Nem láttam, lehet a mosdóban van.

- Kár, hogy oda nem mehetek utána. - sóhajtott egyet, majd eltipegett. Nekem pedig csak nagyra nyíltak a szemeim. Komolyan utána menne oda is? Az kemény.

- Köszi haver, hogy falaztál. - veregette meg a vállát Gatennek.

- Hát azért ha legközelebb megint azt mondom ott vagy, biztos bemenne utánad. 

- Igen az biztos. Nem is akarok belegondolni. - rázta meg a fejét.

- Miért nem koptatod le? - kérdezi Caleb.

- Ez nem ilyen egyszerű. - támaszkodik meg a kezén. - Akkor csak hisztizne. - sóhajtott, majd rám vezette tekintetét, és halványan elmosolyodott. Én csak elnéztem a másik irányba. Miért csinálta ezt? 

- Ő a mentorod? - intézte nekem a kérdést Noah.

- Igen sajnos. - fintorogtam. - De csak 3 napig.

- Hát vele azt is nehéz kibírni. - gondolkodott hangosan Finn. Ránéztem a telefonomra, majd hipersebességgel pattantam fel. 

- Most megyek, mielőtt leharapja a fejem. Majd beszélünk. - mondtam, majd el is húztam a csíkot. Tényleg nem akarom kihúzni a gyufát Jessicánál. Mármint azért a térde elé nem borulok, de mégiscsak ő a mentorom. Csak ezt a 3 napot kell kibírnom, aztán lehet nem is szólok hozzá többet...