Erős vonzás [Joe Keery fanfiction]

FIVE.

Miután sikeresen nem ette meg a fejem Jessica, visszatértünk a forgatáshoz. Hihetetlen volt ilyen közelről látni, egy híres sorozatot. Mindig is vágytam arra, hogy én is benne legyek egy ilyenbe, csakhogy lövésem sincs a színészkedéshez. Kicsiként, viszont csomószor próbáltam színészkedni, és amikor megkérdezték, hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, én pedig egyből rávágtam, hogy színész. Aztán gyorsan elvetettem az ötletet, mert nagyon hazudni se tudok nagyobb dolgokról. És amúgysem értek ehhez a munkához.

- Barbara. - szakított ki a gondolatmenetemből Shawn. - Igazítsd meg Joe sminkjét kérlek. - mondta, én pedig tettem, amit mondott, csak Jessica hangja megállított.

- Én is megigazíthatom. - szólt, én pedig visszanéztem rá.

- Hagy csinálja Barbara. - tette csípőre a kezét, a rendező én pedig tovább sétáltam. Joehoz léptem, majd elkezdtem sminkelni.

- Most biztos féltékeny. - mondta Joe, úgy hogy csak én halljam.

- Miért is? - néztem fel egy pillanatra a szemébe, de inkább folytattam a munkám.

- Mert túl közel vagy hozzám. - mosolyodott el. Én pedig éreztem, ahogy vörösödök, de nem hagytam magam. Lehet ő is zavarja, hogy ilyen közel jöttem? Nem is szóltam inkább, csak gyorsan befejeztem a sminkjét.  Majd rá sem pillantva mentem el. Azonban mikor vissza értem a mentorom mellé, láttam, ahogy szikrákat szór a szeme. Klassz most biztos dühös rám. Pedig esküszöm nem akartam magamra haragítani. Amúgy meg nem én akartam megigazítani a sminket, nem az én hibám. Egyáltalán miért mentem hozzá olyan közel? Nem feltűnően megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat.

Ezután semmi nagy dolog nem történt. Körülbelül háromszor hívtak sminkelni valakit. Amiért kicsit hálás voltam, hogy egyszersem Joehoz. Jessica így is kiakar nyírni. Mikor a rendező azt mondta végeztünk, nagy sóhaj szakadt fel a torkomból. Elindultam a termünk felé, és összepakoltam. Mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Éppen kiléptem az ajtón mikor egy kar ragadott meg.

- Barb. - mosolygott rám gonoszan Jessica. - Csak szólni szerettem volna Joe az enyém. - emelte ki Joe nevét. - Most elnézem a mai dolgot. De legközelebb ne menj a közelébe. - mondta, majd megszorította jobban a kezem, majd elengedett. Nem hagytam volna magam, csakhogy most a mentorom. Ő számol be rólam. És nem akarok magamról rosszat hallani. Szóval megteszem, amit kér. Lassan lépkedtem kifelé, a táskám pántját szorongatva. Hosszú egy nap volt ez.

- Barb. - hallottam meg Gaten hangját. Megfordultam, majd magamra erőltettem egy mosolyt. - Minden oké? - kérdezte aggódó hangon. 

- Persze miért ne lenne? - 

- Mert többször is szóltam. Történt valami? - nézett a szemembe. Ez a nézés, konkrétan mintha a lelkembe is belelátott volna. 

- Gaten. - ejtettem ki a nevét. - Minden rendben. - tettem a vállára a kezem. - Elvigyelek? - böktem a kocsim felé, elterelve a témát. Mert nem akartam tovább feszegetni ezt, hisz mint mondtam kegyetlenül rosszul hazudok.

- Igen az jó lenne. - bólogatott. Beszálltunk a kocsiba. Majd elindultunk. Jól elbeszélgettünk út közben, mindenféle dolgokról. Mikor megérkeztünk, egy holnap találkozunk mondattal köszöntünk el. Halkan dúdoltam a rádióból szóló zenét. Belesem mertem gondolni mi lesz holnap, az biztos, hogy kerülni fogom Joet, hisz nem akarom, hogy kirúgjanak. Nem tudom mire képes az a liba.

Hazaérve Cirmos futott a lábamhoz, én pedig felvettem és megölelgettem. Esténként mindig melegítek neki egy kis tejet. Nos ez most sem volt másképp. Miután kiöntöttem neki. Gyorsan vettem egy meleg fürdőt, majd befeküdtem az ágyba. Még mielőtt alszok úgy döntöttem, felnézek egy kicsit az Instagramra, hisz rég voltam már fent. És mindig bevan kapcsolva a ne zavarjanak üzemmód. Azonban az értesítéseknél követések fogadtak, ami nem lett volna meglepő, hisz tudták Gaten fanjai, hogy én vagyok a legjobb barátnője, ezért is volt direkt privát oldalam, hogy Gaten követői ne tudjanak sok sok kritikát adni. Csakhogy mikor megnéztem, kik akartak követni, eléggé meglepődtem. Ugyanis Millie, Noah, Sadie és Caleb is köztük voltak. Engedélyeztem mindannyijuknak. Nem gondoltam volna, hogy be is követnek, hisz azt hittem annyira nem vagyok fontos. De jól esett ez a tettük. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

Reggel furcsa módon nem az ébresztőm hangjára keltem, hanem egy csöngetésre. Nyöszörögve rápillantottam az órámra, ami még csak 5:20 percet mutatott én pedig 10 perccel később kelnék. Morogva indultam meg a még csengető vendégem felé. Azonban mikor kinyitottam és megláttam ki az, megfojtottam volna.

- Szép jó reggelt. - került ki Gaten, majd levette cipőjét és a kezében lévő zacskót lerakta az asztalra. - Hoztam neked fánkot. - ült le, közben pedig mosolygott.

- GATEN MATARAZZO, MÉG CSAK 8 PERC MÚLVA KELLETT VOLNA FELKELNEM. - mondtam neki, becsapva az ajtót. Tudni kell rólam, hogy utáltam ha előbb keltelek, mint az ébresztőm. Rendesen azon a reggelen, nagyon hisztis leszek. Csakhogy Gaten kiengesztel, mert csak ő az a hülye aki hajnalok hajnalán fent van és felébreszt.

- Tudom, hogy pipa vagy. De a kedvencedet hoztam és arra gondoltam mehetnénk ma együtt.

- Ha most nem lenne nálad fánk, belefojtottalak volna egy kanál vízbe. - emeltem fel fenyegetően a mutató ujjam. Mire csak egy angyali mosolyt küldött. Közben pedig Cirmos is felkelt és egyből Gatenhez simult, aki mosolyogva vette fel és dédelgette.

- Ha már felkeltettél hamarabb légy szíves etesd meg Cirmost. - mondtam neki. 

- Jó megetetem Cocot. - szólt utánam. Igen úgy hívja a macskám, hogy Coco mert a Cirmos az nagyon magyar kiejtésű név, és azt annyira nem tudja kiejteni ezért másik nevet adott neki. Amire konkrétan hallgat a macskám, amin eléggé meglepődtem.

Megint elvégeztem a reggeli rutinom. És párszor elgondolkoztam, hogyan is kerülhetném el Joet, hogy Jessica ne nyársaljon fel. De semmi nem jutott eszembe. Azt hiszem ma nagyobb adag kávéra lesz szükségem. Ma kicsit melegebb idő volt, de nem annyira meleg, hogy csak egy pólóban tudjuk kint lenni. Úgyhogy erre a szettre esett a választásom.

Miután végeztem, kimentem Gatenhez. Aki már ki is szolgálta magát és a fánkot is megette félig. Én is csináltam magamnak kávét, csak most kevesebb tejjel. Majd leültem hőn szeretett barátomhoz., és én is elvettem egy fánkot.

- Láttam bekövettek a srácok. - nézett rám.

- Igen csodálkoztam is. - mondtam.

- Megkedveltek téged. Tegnap mondták. És ennek örülök, hogy nem csak én vagyok az egyetlen barátod. De előre szólok a legjobb barát címet, nem veheti el senki. - nézett rám komolyan, mire csak nevetve megráztam a fejem, ezután elfogyasztottuk a reggelinket. Elköszöntünk Cirmostól és útnak indultunk...