Óriás

4. fejezet - A bolt és a vendég!?

 Az ébresztőm fülsiketítő hangjára keltem, mostanában beállítottam reggel fél nyolcra, hogy ne kényelmesedjek bele a semmittevésbe. Nagyon jó ötlet volt ez tőlem, és most kapóra is jött. Kómásan kóvályogtam ki a fürdőbe, a tükörbe nézve kicsit megijedtem magamtól. Nem aludtam valami jól. Nagyon kényelmes se volt a kanapé, meg izgultam a ma reggel miatt. Hiába feküdtem le tegnap este korán, nem sokat ért. Megmostam az arcom, hogy egy kicsit felrázzam magam, és kimentem a konyhába reggelit csinálni.

Egy bögre teával és egy tányér bundás kenyérrel huppantam le a konyhában az asztalhoz. Ábel már rég elment, szerintem még csak nem is reggelizett. Mindig olyan sokat dolgozik, be fog sokallni. Evés közben a kezembe veszem a telefont és megnézem nem-e írt valaki még az este, miután elaludtam. És igen, Szabi az üzenetem után fél órával válaszolt is:

Idegesítő hülye gyerek😂:
Ez jó hír! Hajrá, menni fog, szurkolok. Feltétlenül írj, ha végeztél!

Miután Ábel így nevezte, muszáj volt ezzel szívjam a vérét. Meg is fogadta csórikám, hogy csak oltári nagy vészhelyzet esetén zaklatja még egyszer a tesómat. Amúgy szerintem a bátyám még egy kicsit (bár, ha megkínoznák se vallaná be) élvezte is a vele való társalgást, mert a mostani időben talán nagyon is magába zárkózott. Mióta itt vagyok egy haverja se jött fel hozzá, és ez lehet miattam van, de akkor sem normális, hogy ennyire elzárkózik a külvilágtól. Basszus nagyon elgondolkodtam, már nyolc elmúlt. Befejeztem a reggelit, elmentem fogat mosni és már csak az öltözés van hátra. Gyors felkaptam magamra egy elegánsabb zöld ruhát, amiben így nyár lévén pont jól fogom magam érezni, és ahova megyek is tökéletes lesz. Az ajtó mellé lépve belebújtam a fekete magassarkúmba, és magamra vettem az egyik kis zöld táskám, amibe beledobtam a telefonom. Készen is álltam az indulásra. Az ajtót bezárva indultam neki a mai napnak.

***

Itt álltam a könyvesbolttal szemben lévő oldalon, és a fülemben ordított, Black Griph0n - Insane című száma. Csak egy zebra választott el az üzlettől. De gondoltam mielőtt bemegyek felmérem egy kicsit kintről is a terepet. Ha jól látom két emeletes boltról van szó, kívülről takarosnak néz ki, és az épület, amiben elhelyezkedik sem tűnik idősnek, lehet, hogy nem is olyan régen nyitották meg.

Egy kicsit izgulok. Egy mély sóhaj után nekiiramodtam a zebrának, és mivel nem jött autó át is mentem a másik oldalra. Nincs veszteni valóm, vagy felvesznek vagy nem, megenni csak nem fognak. Lenyomtam a kilincset, amikor is az ajtó felett lévő kis csengő megszólalt. A hely belülről is kellemes hangulatot áraszt. Hatalmas könyvespolcokkal találtam szembe magam, kis négyfős asztalok, meg különálló egyszemélyes fotelek is vannak a helyiségben. Ahogy beljebb léptem, a könyvespolcok előtt megláttam egy hölgyet a kasszánál. Idősnek tűnt, a hajában már meglátszottak az évek. Ötven körülinek tippelném, odamentem hozzá érdeklődni.

 - Jó napot kívánok! Az állásajánlat miatt érdeklődnék. Esetleg áll még? - kérdeztem rá. Remélem megkapom az állást, már most a szívemhez nőtt a bolt hangulata.

 - Szervusz kedvesem! De csodás hogy jöttél. Már kezdtem feladni a reményt, hogy jön-e még valaha jelentkező az állásra. Persze, természetesen áll még! - A nő hirtelen lett nagyon lelkes a jelenlétem miatt. - Én vagyok a tulajdonos, és sajnos jelenleg magam vezetem a kis boltot, ezért nincs is túl sokáig nyitva. Dani, a volt kisegítő három hete mondott fel, akkor tettem ki a hirdetést. Nagyon jó munkaerő volt, de nem volt megelégedve a fizetésével. Reggel nyolctól-négyig szoktam itt lenni, de ha elvállalod a munkát akkor akár nyolcig is nyitva tudnánk lenni! -  izgatottan tapsolt kettőt, már-már ijesztően lelkes. - Egyik héten jönnél nyolctól-négyig, másik héten pedig déltől-nyolcig, feltéve, ha nem laksz innen messze, azt persze nem akarom, hogy egy fiatal lány este magába sétáljon haza, mert ez nyáron el is megy még, mert sokáig van világos, na, de télen. - Letaglózott mennyit tud beszélni, szóhoz sem jutok. - És persze állás interjú helyett csak ülj le velem egy fél órás beszélgetésre, hogy jobban megismerjelek téged - mosolygott rám. Mi tagadás, szimpatikus a nő.