Kedves naplóm, képzeld el hogy egy hete ott aludtunk Ruby val a nagymamáméknál. Szeretek ott lenni. És most hazajöttek külföldről a nagynénémék. Aztán elvittek minket 2 hétre. Nagyon fogom élvezni, persze csak mivel Ruby is ott lessz.
Kedves naplóm, már sokkal jobban érzem magam bár még mindig nem tudom magam elfogadni, sőt igazából nem is akarom.
Nem tudom felfogni hogy nem létezhetnek azok a képzeltbeli világok amikbe éveken át elbújtam a valóság elől, egyszerűen nem hiszem el. Hamarabb halok meg mint hogy elhiggyem. De ha kell meg is .... azokat akik kételkedni mernek abban amiben hiszek.
Kedves naplóm, összevesztünk Rubyval.
És hogy min? Azon hogy azt állítom hogy jobban vagyok. Nem akarja elhinni.
Azt mondja folyton: jajjj ne depizz már, meg hogy ugyan olyan vagyok mint mindenki más.
És ezen annyira felhúztam magam hogy megpofoztam.
Azóta nem beszéltünk sokat.
És közben, szerencsére le telt a 2 hét így haza hoztak minket. Szóval nem kellett látnom többé azt az áruló képét.
Kedves naplóm, úgy tűnik fordult a kocka.
Most Ruby esett depresszióba. (Ez furcsán hangzik így na mindegy) És valamiért elvárta hogy segítsek neki, és megértő legyek hozzá. Úgy hogy mikor nekem kellett volna segítség csak mégjobban a földbe tiport.
De ennek ellenére én mégis segítek neki...
Miért is csinalom én ezt?
Kedves naplóm, suliban el poénkodtunk azon a baránőmékkel hogy amennyi szerencsénk van a fiúkkal lassan lányokra fogunk bukni.
Haza felé menet ez a gondolat nagyon meg ilyesztett. Mi van ha tényleg szeretem a lányokat? Mit fogok én akkor csinálni?
Az a baj hogy nem áll tőlem messze a dolog, de, NEM, nem is gondolhatok ilyenekre!
Nem szabad ránéznem egy lányra se nehogy be igazolódjon hogy tenyleg szeretem e őket.
Kedves naplóm nemrég olyan híreket hallottunk miszerint valami furcsa betegség terjed amibe majdnem mindenki bele halt eddig. És a leg viccesebb hogy már itt nálunk is szedi az áldozatait és emiatt karanténba kell vonulnia mindenkinek.
Beindult az online oktatás.
Ami jó mert nem kell az emberekkel foglalkoznom.
De rossz mert be vagyok zárva a három kistesómmal akik idő alatt már nagyobbak lettek. És a MATEK TANÁR anyukámmal.
Kibírhatatlan. Ha nem szólt a zene a fülembe, önkenytelenül is sírni kezdtem.
Napi 4× , 5× mentem ki a kertben lévő fárakötött hintára énekelni mert az megnyugtat, és kiszellőzteti a fejemet.
Hatásos ajanlom mindenkinek.
Kedves naplóm, mivel 8.os vagyok ki kell választani hogy hova aharok tovább tanulni.
Minden álmom az hogy cukrász lehessek, ami eleinte még szakács volt de az idő multával át alakult. Amúgy csak rohadt finnyás vagyok ahoz hogy én szakács legyek....
Szóval 3 iskola jöhetett szóba.
Egy 3 éves cukrász, egy 4 éves biosz éretségi (anyum kedvéért) és egy technikumi kepzés ami cukraszt is ad meg érettségit is.
És a plussz pozitívum hogy egy másik városban volt mint ahol laktunk így az eleve eltervezett, "amint lehet elhúzok erről a helyről" hadművelet fél sikerrel zárulna szóval persze hogy azt valasztottuk.
Kedves naplóm, ez volt az első hetem az új iskolában, az új kollégiumban, teljesen ismeretlenek közt. Mivel hála az égnek senki nem jött utánam ide tanulni.
Szóval van 1 szoba társam akivel elég jól kijövünk. Meg egy csomó új osztálytásam. Megpróbalkoztam a lányokkal barátkozni de úgy tűnik hogy már késő 1 nap után kirekesztettnek éreztem magam.
Persze egy valami kárpótolt.
Egy fiú Sevastiennek hívták és tudtam hogy nem szabad osztálytársba bele szeretni de nem tehetek róla.
Kedves naplóm, emlékszel még Sevastienre?
Csak mert a minap szerelmet vallot nekem.
Fel tudod ezt fogni? Úr isten még most sem hiszem el!
És azt mondta hogy járni akar velem amibe persze bele mentem, és még egy randira is elhívott!
Kedves naplóm, tanácstalan vagyok.
Szeretem Sev-et de...
Mikor felhívott a házukba azon a randin.
Adott egy szájra puszit. És én nem akartam.
Meg ahogy lenyomott az ágyra egyszerűen...
Undorító volt... amint ki tudtam szabadulni alóla leültem egy székre és elkezdtem sírni.
Meg próbált felhúzni a székről de nem engedtem magam.
Aztán beszélgettünk és végül vissza ültünk az ágyra. Miután meg ölelt és elfeküdtünk az ágyon meg mindig kellemetlenül éreztem magam. Aztan a beszelgetés közben valahogy az agyam csak azt az információt fogta fel hogy le akar majd velem feküdni.
Ember még csak 14 vagyok! Nem korai ez egy cseppet? Szóval elhatároztam hogy maximum 1 hónapon belül szakítanom kell vele.
Kedves naplóm, Sev folyamatosan féltékenykedik amiért Dave, egy masik osztalytársam ismerkedik velem. De csak úgy random annak ellenére próbál "frörtölni" velem hogy mindenki tudja hogy eggyütt vagyok Sev-vel.
VOUS LISEZ
Emery naplója
Aléatoire!!! Mivel ez egy napló így önsajnálaton át depresszív gondolatokig minden van itt. Még néha trágár kifelyezések is előfordulhatnak. Szóval csak saját felelősségre !!! Kedves naplóm én Emery vagyok és ez az első naplóm. Nem fűzök nagy reményeket ehez...
