Scars (Sebhelyek) 2 - Veremben

1. rész

Fogalmam sincs mióta fekhettem a padlón, de már rég nem az a szám ment, amire emlékeztem. Ami szólt is állandóan megakadt a folyamatos hívások miatt, plusz dörömböltek az ajtón is. Ahogy egyre jobban magamhoz tértem, meghallottam Angel hangját.

- Anna! Nyisd ki az a kurva ajtót vagy kinyittatom! - ordította
- Halkabban már! Felébresztesz mindenkit! - mondta mellette valaki, talán Hamilton?
- Kit?! Nem alszik senki! Este tíz van! Anna bazdmeg nyisd már ki! - megint teljes erőből püfölni kezdte. Ha így halad, megint fel fog jönni valaki a recepcióról, hogy leállítsa ezt a botrányt. Fogtam magam és felhívtam.
- Szia! Jól vagyok! - szóltam bele fáradt, gyenge hangon
- Akkor mi a faszért nem nyitod ki az ajtót?! - felelte ingerülten - Szétaggódtam magam miattad és itt vannak a többiek is mellettem! Az istenért! Azt hittük nagy baj van!
- Nem, nincs nagy baj, nem fogok meghalni meg semmi ilyesmi. Csak nagyon fáj a fejem az agyrázkódástól, meg elég volt ez az este... megtennétek, hogy egyedül hagytok?
- Nem megyek el innen, míg ki nem nyitod az ajtót és nem látom a saját szememmel, hogy rendben vagy!
- Figyelj, reggel. Ott vannak a többiek is, nem vagyok top formában. Légyszíves. Reggel még a recepcióig is lekísérlek, sőt még egy vitára is vevő leszek Wolffal. Csak most egy kicsit had maradjak egyedül.
- Látni akarom, hogy jól vagy!
- Angel könyörgöm, jól vagyok, csak nagyon fáradt, szomorú, csalódott meg mérges. De minden rendben van. Menj már vissza a szobába, ott van Wolff, biztos nem így képzelte az estét. Tényleg jól vagyok - mondtam miközben ásítottam egy nagyot.
- Rendben, de reggel Rád nézek!
- Oké, csak légyszi ne legyetek olyan hangosak, bármit is csináltok! Köszi! Szia Angel! - fogtam és letettem a telefont. Hamarosan kaptam egy üzenetet, annyival, hogy kapjam be és egy szív. Ez tipikus Angel.

Képtelen voltam felállni a földről. Egyszerűen ültem ott az ajtónak dőlve, nem tudtam erőt venni magamon, hogy legalább a kanapéig elvánszorogjak. Nyomkodtam a telefonomat, kitöröltem a Fernandotól kapott smseket meg hívásokat. Ezzel legalább látható nyoma nem maradt annak, hogy valaha is bármilyen kapcsolatban lettünk volna egymással. Kopogtatást hallottam, de egyértelműen nem az ajtón kopogtattak. Megint hallottam. Szemben a kanapé mögött egy üvegajtó volt és egy kis erkély. Az erkélyen állt egy alak, ő kopogtatott. Halálra rémültem a látványától, a sötétben nem láttam, csak a sziluettjét. Abban biztos voltam, hogy férfi és hogy nem Dávid az. Feltápászkodtam a földről és közelebb mentem. Akkor láttam meg, hogy Valtteri integet nekem, kezében egy hatalmas tábla Milka csokival.

- Te eszednél vagy?! Mit keresel itt?! - nyitottam ki neki az ajtót - hogy jöttél egyáltalán ide?
- Átmásztam az én erkélyemről. A szobám melletted van. Mizu? - kérdezte vigyorogva
- Nem vagy normális esküszöm! És ha történik valami?!
- Mégis mi történne? Átmásztam egy korláton.
- Jó akkor mássz vissza! - feleltem és a halántékomat dörzsöltem.
- Dehogy mászok! Most kockáztattam ez életem! És mi lett volna, ha lekakál egy galamb?! - tette a szívére a kezét is próbált ijedt arcot vágni, amitől mosolyognom kellett.
- Nem-nem, most szépen visszamászol a szobádba. A csoki maradhat - néztem a kezében lévő óriás tábla milka tejcsokira.
- Nem-nem. A csoki és én egyek vagyunk. Szóval vagy mindketten bemegyünk, vagy a csoki is visszamászik velem.
- Hát akkor viszlát csoki! - integettem neki szomorúan
- Na hagyd abba a hülyeséget, engedj be légyszi. Menj el, fürödj meg, én hoztam filmeket. Leülünk és filmezünk. Ettél már? Rendeljek kaját? - fogta és beljebb nyomult az erkélyajtón át, majd levetette magát a kanapéra.
- Nem mondtam, hogy éhes vagyok, vagy enni akarnék. - zártam be az ajtót. - De nem lehetsz itt, már nem dolgozunk egy csapatban. Wolff majd leszedi a fejed. Így is várom, mikor hallok ordítozást a szomszédból.
- Látsz rajtam csapatruhát? - mutatott végig magán. Egy szürke mackónadrág meg egy póló volt rajta. - Nem, szuper. Akkor? Menjél, fürödj meg és filmezünk. Na milyen kaja kell?
- Mindegy. - vontam meg a vállam, majd elvonultam a fürdőbe. Láthatóan értelmetlen lett volna vitatkozni Valtterivel, nekem meg nem hiányzott mára több feszültség senkivel sem. Egy rövidnadrágot és egy XXL méretű Vasemberes szürke pólót sikerült magamra kapni.
- Szuper, sikerült a filmhez öltöznöd. Bosszúállókat fogunk nézni. A kaja mindjárt megjön. Neked rendeltem hamburgert meg sült krumplit, magamnak valami diétásabbat - itt elhúzta a száját egy kicsit, amin önkéntelenül is elmosolyodtam - meg rágcsát. A minibár elég szegényes.
- Jó ötlet ez a filmezés? Nem igazán vagyok a legjobb formámban.... - tűnődtem
- Anna! Most mi a baj? Átjöttem, mert kíváncsi voltam, hogy vagy. Amúgy pedig a filmezést mindig beszéltük, pont itt volt az ideje, hogy összehozzuk! – csapta össze a tenyerét
- Csupán csak annyi a problémám, hogy ez így hogy te...meg én... hogy is mondjam.... – próbáltam megfogalmazni a gondolataim, de közbevágott
- Alig fél éve váltunk el Emiliával. Hidd el, ha randizni akarnék, akkor nem a szállodai szoba kanapéján ülnénk mackóban egy vagon kajával és nem Bosszúállókat néznénk.
- Hanem?
- Ha egyszer randira hívlak, akkor majd megtudod. - vigyorgott
- Húúúú de titokzatos vagy! Kezd érdekelni - mosolyodtam el és megböktem a könyökömmel. Ez a szőke finn kezdett felvidítani egy picit.
- Ennek örülök, most viszont itt van a késői vacsoránk - mondta Valtteri, majd felpattant és ajtót nyitott.

Megnéztük a Bosszúállókat, majd elkezdtük a második részét is. Közben megettem az extra nagy hamburgert, a nagy adag sült krumplit meg vagy fél liter colával leöblítettem az egészet. Az elején még nagyon jól éreztem magam, de eszembe jutott az elmúlt két nap és elment mindentől a kedvem.

- Jól vagy? - pillantott rám Valtteri
- Miért ne lennék? - néztem vissza rá
- Mert alig nevetsz a poénokon. Plusz most ettél meg két embernyi kaját. Nézzünk valami mást inkább? Hoztam még más filmeket is.
- Nem, jó ez. Csak fáj a fejem még mindig, sok volt ez a nap. Szerintem lepihenek ha nem bánod. - mondtam, majd rá sem nézve felpattantam a kanapéról és bemásztam az ágyba.
- Most így akarsz elküldeni? - nézett rám Valtteri - mert akkor szar taktikát választottál. Mondd meg egyenesen, ne terelj.
- Igen. - sóhajtottam - szeretném, ha elmennél. Az lesz a legjobb. Rendes volt tőled, hogy átmásztál, hogy próbáltál felvidítani. De inkább olyanra szánd rá az idődet, aminek értelme is van és aki megérdemli.
- Most miért mondasz ennyi hülyeséget?! Miért ne érdemelnéd meg, hogy filmezzünk? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem, nem erről van szó. Csak Alonso is tökéletesen rávilágított arra, ami valójában most velem történik és hogy mennyit érek. - mondtam miközben felhúztam a térdem és ráfektettem az állam.
- Alonso egy barom, nem véletlenül kapott tőlem - mondta Valtteri, majd felállt a kanapéról és kelletlenül az erkélyajtó felé vette az irányt.
- Tessék, látod?! Még ezt is elfelejtettem megköszönni! Egy szerencsétlen idióta vagyok! Jobb is, ha elmész! - csattantam fel, majd háttal fordultam az erkélyajtónak, a könnyeim pedig újra eleredtek. Nem akartam mutatni, mennyire rosszul vagyok, így némán zokogtam. Egy-két perc múlva óvatosan hátranéztem, de nem volt már ott senki.
Lelkiismeret furdalásom lett. Haragudtam magamra, amiért ilyen bunkó voltam Bottassal. Mikor a Mercedesnél dolgoztam, mindig kedvesek voltak velem Lewissal, jókat beszélgettünk közösen is.... Annak ellenére átjött hozzám, hogy már nem dolgozunk együtt és mégis megtette értem, mert kedvelt annyira. Én meg valljuk be, elzavartam. Írtam neki egy sms-t, persze nem válaszolt - én sem válaszolnék magamnak. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kiugrottam az ágyból, felfogtam a laptopot, kimentem az erkélyre és átmásztam a korláton. Az erkélyajtón kopogtattam, de nem jött válasz. Még egyszer kopogtattam, megint semmi. Már épp feladni készültem, mikor láttam, hogy felkapcsolódott az éjjeli szekrényen a lámpa. Na remek, felébresztettem.... tiszta hülye vagyok. Megint éreztem azt a maró érzést a torkomban, hogy nem fogom tudni visszatartani a sírást. Komolyan, mint egy hisztis hülye liba. Saját magamból is kezdett elegem lenni. Valtteri odajött az erkélyajtóhoz és kinyitotta.

- Sajnálom, hülye voltam...én csak bocsánatot akarok kérni. - kezdtem el azonnal beszélni, miközben letettem a laptopot a földre - Rendes voltál velem most is, az idődet rám áldoztad én meg bunkó módon meg sem magyarázva a helyzetet elküldtelek.... Én csak.... szarul érzem magam.... - a sírás kezdett fojtogatni - Két nap... alatt.... két olyan pofont kaptam, amire... egyáltalán.... nem.... számítottam..... Csak fáj....nagyon.... fáj... - itt már nem láttam a könnyeimtől és szinte fuldokoltam a sírástól. Valtteri szó nélkül átölelt és egyik kezével a hátamat simogatta, a másik kezével pedig a hajamba túrt és szorosan tartott. Egy pár perc is eltelhetett, mire kezdtem megnyugodni, éreztem, ahogy a légzésem is egyenletesebbé válik.

- Öhm, jobb lesz, ha most megyek - mondtam, mert rájöttem, hogy egy szál rövidnadrágban áll előttem. Még sosem láttam a felsőtestét és kezdtem zavarba jönni, bár magam sem értettem, hogy mitől.
- Nem, gyere, ha már pókembereset játszol - mosolygott és jobb kezével letörölte a könnyeket az arcomról.
- Tudod, hogy utálom Pókembert - mosolyodtam el - Izé...én... zavarban vagyok. Bocsánatot kértem, remélem elfogadod... - sóhajtottam - de most inkább mennék.
- Nem, gyere be - mondta, finoman behúzott a szobába a karomnál fogva - ülj le az ágyra, hozok neked egy pohár vizet.

Megittam a vizet, majd bevackoltam magam az ágy másik felére, közénk tettük a laptopot, majd folytattuk a filmet.

- Gyere, bújj ide. Ma itt alszol, nem kellene egyedül maradnod - szólalt meg hirtelen, épp Sokoviában készültek harcra a Bosszúállók.
- Mi mi mi micsoda?! - döbbentem meg
- Úgy öleled magad, hogy ha még tovább érne a kezed, háromszor is körbecsavarnád magadon. Bújj már ide, ígérem jó fiú leszek - vigyorgott. - Gyere már! Nem harapok!
- Tudom, ha szexelni akarnál velem, akkor nem ezt mondanád - mondtam, miközben néztem tovább a filmet.
- Látod, kezdesz egész jól kiismerni. Na gyere már! - győzködött.

A laptopot áttettük az ő térfelére, én pedig a nyakához bújtam. Átöleltem a derekát, ő pedig finoman a kézfejem simogatta, miközben a bal kezével egy hajtincsemet csavargatni kezdte. Azt már nem láttam, hogyan győzik le Ultront a srácok.