Scars (Sebhelyek) 2 - Veremben

2. rész

Reggel enyhe fejfájásra ébredtem. Hallottam, hogy a fürdőszobában Valtteri épp zuhanyzik. Nem volt nálam a mobilom, így fogalmam sem volt, hány óra lehetett, de már erősen világos volt. Ha tippelnem kellett volna, olyan fél hét körül járhatott az idő. Nem tudtam, mit tegyek. Most várjam meg, míg kijön, vagy lépjek le, mielőtt végez a zuhanyzással. Addig gondolkoztam azon, hogy mit csináljak, míg hallottam, hogy Valtteri elzárja a vizet. Még mindig feküdtem, mikor kilépett a fürdőszobából a derekára csavart törölközővel. Óvatosan lépkedett, azt hitte, még alszom.

- Szia - mosolyodott el mikor rám nézett - mióta vagy fent?
- Szia - mosolyogtam vissza - nem olyan régóta. - mondtam és éreztem, hogy elpirulok.
- Valami baj van? - nézett rám, majd hasra vetődött az ágyon és alig pár centire támaszkodott tőlem.
- Nem, nincs semmi - húztam feljebb a takarót annyira, hogy csak a szemem látszódjon ki.
- Na, mondd már! - noszogatott, miközben lejjebb húzta a takarót - Miért pirultál el? Mi történt? Baj van? Fáj valamid? Rosszul nézek ki, csak nem mered megmondani? Vérzik az arcom?
- Nem, semmi baj nincs...teljesen rendben van az arcod....meg mindened is... - motyogtam és megint feljebb húztam a takarót. Én ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nekem kezd tetszeni Valtteri.... Egy másodperc alatt lejátszódott bennem az utolsó beszélgetésünk, hogy mennyire sajnálta, hogy otthagyom őket. Az összes kedves gesztusa, ahogy megvédett Alonsoval szemben is, pedig ott sem voltam. Most esett le minden. Én tetszettem ennek a pasinak, de ami a legdurvább volt, hogy ő is kezdett nekem tetszeni. Egyszerűen piszok szarul éreztem magam. Alonso miatt is, meg Dávid miatt is. Előjött bennem az, hogy ez a srác sokkal jobb lányt érdemelne, mint én. Könnybe lábadt a szemem.
- Mi a baj? - kérdezte Valtteri - Fáj valamid?
- Nem, vagyis igen, de majd jobb lesz. Megígérem. - próbáltam mosolyogni, de nem néztem a szemébe. - Jobb lesz, ha megyek inkább.
- Nem, nem mész sehová - mondta Valtteri és megsimogatta az arcom - Ezt most azonnal megbeszéljük, mert látom, hogy nem az a baj, hogy fáj valamid és talán nem is Alonso. Az a baj, hogy itt aludtál?
- Nem, nagyon jó volt veled aludni. Túl jó is... - csúszott ki a számon, mire Valtteri arcára a leggyengédebb legaranyosabb mosoly ült ki, amit valaha férfin láttam. Ami pedig a legszebb volt, hogy szívből jövőnek tűnt.
- Oké, magamra veszek valamit a biztonság kedvéért és elmondod mi jár a fejedben, oké? - kacsintott és újra eltűnt a fürdőben.

Feljebb ültem az ágyban és próbáltam összeszedni a gondolataimat. Közben kopogást hallottam. Valtteri még mindig a fürdőben volt, eszem ágában sem volt rányitni. Úgyhogy fogtam magam és ajtót nyitottam. Meglepetésemre Toto Wolff állt az ajtóban, akinek a szeme majdnem a homlokomnak ütközött, úgy kidülledt.
- Nicsak, nicsak, a könnyes szemű kis Anna. Hogyhogy erre vetett a sors....de kérdezhetném máshogy is. Mi a tetves szart keresel te Bottas szobájában?! Tegnap este Alonso, éjszaka meg Bottas mi?! Jól megy a.... - és ebben a pillanatban fogtam és lekevertem neki egy büdös nagy pofont.
- Hogy mi a jó faszból van neked az arcod?! - rázogattam a jobb kezem mert rohadtul csípett a tenyerem - Abban is fém van? Attól vagy ilyen fafejű?! Senki nem kérdezett! Sőt mondok jobbat! Semmi közöd nincs hozzá! - néztünk farkasszemet, miközben Bottas kilépett a fürdőszobából, immáron fekete farmer rövidnadrágban és fehér csapatpólóban, majd mielőtt megszólalhatott volna, átvettem a kezdeményezést.
- Én most inkább megyek - néztem rá - szerintem lassan úgyis indulnotok kell. Majd beszélünk - mosolyogtam rá és adtam az arcára egy puszit, amire Wolff egy gúnyos hümmögéssel reagált.
- Hát innen most senki nem megy sehová! - dőlt neki az ajtófélfának, másik kezével pedig a másik félfának támaszkodott, biztos, ami biztos alapon.
- De bizony megyek! - mondtam, felvettem a laptopom és elindultam az erkélyajtó felé.
- Te most hová mész? - kérdezte Wolff, miközben Bottas alig tudta leplezni a vigyorát.
- Levetem magam az erkélyről, bunkó! - mondtam és vissza se néztem.
- Nem is rossz ötlet! - kiabálta Wolff mire még bemutattam neki, hogy kapja be, majd átmásztam a korláton.

Belépve a szobámba dörömbölést hallottam, letettem a laptopot és felrántottam szinte az ajtót, miközben újra kezdett felmenni a vérnyomásom.
- Ha továbbra.... - kezdtem volna, de meglepetésemre nem Wolff, hanem Angel állt az ajtóban.
- Már itt dörömbölök meg hívogatlak mint egy hülye! Te szórakozol velem?! Miért nem lehetett kinyitni! - mondta majd kérés nélkül bevágtatott a szobába.
- Bottasnál voltam! - válaszoltam, majd becsaptam az ajtót.
- Jó vicc! Találj ki mást!
- Tényleg ott voltam! Átmászott hozzám este az erkélyen át, mert hallotta, hogy nem akarok ajtót nyitni. Szóval itt volt velem este, aztán bunkó módon elzavartam, de bántott a dolog ezért átmásztam hozzá. - hadartam
- Normálisak vagytok ti?! És ha megszédültök vagy történik valami és lezuhantok?! Nem vagytok eszeteknél esküszöm! De legalább valamelyikőtöknek lehetett volna annyi esze, hogy a szobaajtót használja! De áááá minek az! Közlekedjünk az erkélyeken át! Mint az oviban! Amúgy sikerült "megbeszélni" a dolgokat?
- Nem szexeltünk ha erre gondolsz. Filmet néztünk meg ott aludtam. De rohadtul fáj a kezem. - mondtam és kivettem egy dobozos üdítőt a minibár hűtőjéből, hogy lehűtse a vöröslő tenyerem.
- Mit csináltál?
- Ja igen, én nyitottam ajtót Wolffnak Valtterinál, de mivel beszólt, pofon vágtam. Lehet kicsit nagyot ütöttem....
- Hogy mit csináltál? - döbbent meg Angel, majd elkezdett nevetni.
- Bocsi, nem akartam lecsapni, de egyszerűen úgy felidegesített, hogy elszállt az agyam egy másodperc alatt.
- Nem baj, legalább megtanulja, hogy ne szólogasson be, mert nem mindenki hagyja annyiban. Mit szólt be?
- Nem érdekes, de minden oké? - néztem rá
- Persze, minden rendben. Semmi nincs, amit ne tudnék "kezelni" - nevetett és a tenyerét forgatta közben.
- Fúúúúúj, nem vagyok kíváncsi a piszkos részletekre. - nevettem majd én is leültem Angel mellé a kanapéra.
- Hogy vagy? Fáj még a fejed?
- Még egy kicsit igen, de már sokkal jobb. Valtterivel tudtam aludni is, jó volt, hogy nem hagyott egyedül.
- Remélem ma még pihensz!
- Most délelőtt mindenképp, aztán lehet kimegyek a pályára én is. Tudod, hogy nem bírom a tétlenséget!
- Tudom, de maradj és pihenj. Már csak azért is, mert este elmegyünk iszogatni, meg mulatni egy kicsit. Nem ünnepeltük meg a válásodat sem és ránk fog férni ezután a két zűrös nap után, hogy kikapcsolódjunk egy kicsit. Benne vagy?
 Naná, hogy benne! De attól még ki akarok menni a pályára. Hogy néz már ki az, hogy itt fekszem, dolgozni nem megyek, de este bezzeg iszogatni igen....
- Akkor mondd meg Hornernek, hogy adjon innen is végezhető feladatokat. De ne menj ki, baromi meleg lesz ma is a pályán, megint rosszul leszel. Pihenj, este találkozunk! Sokkal jobban nézel ki, úgyhogy bármit is csinált veled Valtteri, mondd meg neki, hogy ne hagyja abba! - nevetett majd egyedül maradtam a szobában.