szerelmem záloga [charles leclerc; pierre gasly]

egy nap talán

Napok óta egyik fiúval sem beszéltem. Csak itthon ülök és éppen az újságot szerkesztem, amit mostanában papíralapon is kiadunk. Minden időmet elveszi, hogy egyeztessek a pilótákkal interjú-időpontokat, vagy éppen e-mail-ben letudjam velük. Az összes energiám abba teszem, hogy elvonjam a figyelmem arról, ami az utóbbi időben történt.
Az egész egy hete kezdődött, amikor egy vacsorát rendeztünk az eljegyzésünk alkalmából. Minden jól alakult, amíg meg nem érkezett a volt barátom, Charles. Őt teljesen lesokkolta a bejelentés, mivel mi mindig is úgy véltük, hogy mi kelünk egybe. Amikor megtudta, hogy helyette inkább a legjobb barátjához megyek hozzá, teljesen kiakadt. Mondjuk én is így cselekedtem volna ha ő veszi feleségül a legjobb barátnőm, szóval teljesen megértem. Először semmit sem sejtettem, hogy ennek mi lesz a kimenetele, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ő számomra soha többé nem lesz már közömbös. Megjelent, én pedig abban a pillanatban félni kezdtem attól, hogy milyen lesz majd úgy felkelni, hogy nem mellette ébredek, hogy nem vele élem át, amit el szeretnék érni az életemben. Már a tudata is szörnyű, hogy egy olyan kapcsolatban ilyenekre gondolok, amit eddig tökéletesnek gondoltam. De nem kellene, hogy egy tökéletes kapcsolatot ilyen hamar tönkretegyen egyetlen személy. Azóta pedig mind a ketten várják, hogy kockáztatok, vagy a felszínes, de biztos életet választom-e. Most éppen a munkára voksolok.

Dennis Hauger, egy igen nagyra tartott Formula 3-as pilóta, akinek kiemelkedő a teljesítménye a mezőnyben. Most éppen vele készítek interjút videochaten, ezért különböző kérdéseket teszek fel neki az idei céljairól.

– Azt hiszem mindenünk megvan ahhoz, hogy a végén valamelyikünk világbajnok legyen a csapatból. Mindannyian keményen dolgozunk, a színfalak mögött is mindenki kiteszi a belét, hogy a lehető legjobb teljesítményeket érjük el – ecseteli én pedig érdeklődve hallgatom.

– A csapattársaiddal jól kijössz? Milyen a köztetek a kapcsolat?

– Szeretek a srácokkal lógni, a versenyeken kívűl is. Számomra fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljak azokkal, akikkel együtt dolgozom és szerintem ez mellettük nem olyan nehéz – szélesen elmosolyodik és az asztalra könyököl. – A Prema már szinte a családom, élvezem, hogy velük versenyezhetek és mindig hálás leszek nekik.

– Rendben, köszönöm szépen a válaszokat Dennis! – a kamerába intek és lezárom a videót. – Szuper voltál! – A hívást nem bontom csak a felvételt állítom meg és a norvég felé nézek a laptopon.

– Csak a kérdéseidre válaszoltam – karba tett kézzel hátradőlve elhallgat, mert valaki éppen beszél neki.

– Most pedig Arthurral kellene beszélgetnem, ide tudod kérlek hívni? – A mai napom mind a három pilótával beszélgetek és az online, sőt még a következő héten megjelenő újságban is helyet kapnak. A cikkeket én készítem el, ezeken dolgozok már napok óta, hogy leszerveztem az időpontokat és előkészítsek hozzá mindent.

– Persze, már jön is – átadja a helyet a monacóinak és lepacsiznak.

– Szia, Arthurito – kedvesen rámosolygok ő pedig a kamerába integet. – Rendben, nem lesz sok kérdés pár percet vesz majd igénybe. Utánad majd Ollie jön, és veled még e-mail-ben értekezek. Leginkább te leszel most benne a lapban.

– Nekem megfelel. – Ezek után kérdésekkel bombázom a fiút és a másik csapattársát, akik mindenre bőszen válaszolnak. Nem vesz sok időt igénybe, így fél órával később már a laptopomat lecsukva megyek az ajtóhoz, amelynek a csengőjén megállás nélkül lóg valaki.

– Lexa, egyszer is elég, meghallom – nyitom ki az ajtót, ami előtt a barátnőm áll egy kis bőrönddel.

– Pedig fogadni mertem volna, hogy a füleden ülsz – berángatja a poggyászát és a konyha közepére állítja. – Na, gyere ide – kitárja előttem a karjait és szorosan megölel. – Mostanában sok szart kevertél magadnak.