Együtt (Steve Harrington ff)

Együtt

- Én tudom, hogy bunkó voltam veled, és nem csak veled, mindenkivel, de mióta 6 gyerek anyja vagyok, megváltoztam. - mondta egy kicsit viccesre véve a figurát Steve Harrington. - És baromira szeretlek. Nem sokszor mutatom ki, és nem sokszor mondom ki az érzéseimet, de nagyon szeretlek. Szeretem a nevetésed, szeretem a humorod, szeretem az illatod, szeretem a hajadat, szeretem a szemeidet, szeretem, hogy kiállsz magadért, szeretem, hogy bátor vagy, szeretem az egész lényed, kívül is és belül is. Szeretem, hogy te, te vagy. Szeretlek téged - ereszkedett féltérdre, mire még jobban zokogni kezdett a kiválasztott hölgy - Szóval már csak egy kérdésem lenne. Hozzám jössz feleségül? - itt térdel a lány előtt, az a férfi, akit régen a pokolba kívánt, és most senkit nem szeret nála jobban. Egy gyönyörű arany karika gyűrű volt a kezei között, és Y/N válaszát várta, reménnyel a szemében, a csodaszép barna szeme, a lány zöld könnytől áztatott szemét figyelte.

- Igen - mondta ki, a sírástól halkan.

- Igen? -kérdezte meg, megkönnyebbülve, Steve egy nagy mosollyal az arcán.

- Igen, IGEN, ezerszeresen is igen - mondta már jóval hangosabban, mire felhúzta a fiú az ékszert a gyűrűs ujjára, és finoman átkarolta, majd lágyan megcsókolta. Életében nem volt ilyen boldog a két fiatal. Lassan elváltak egymástól, de még magához húzta a fiú egy ölelésre a lányt. Derekát simogatta, míg Y/N a hajába túrt bele. Steve maga elé suttogta, hogy 'ez életem legjobb napja', mire még nagyobb mosolyt varázsol szíve hölgye arcára.

- Nagyon szeretlek Y/N!

- Én is nagyon szeretlek téged Steve Harrington! - mondta ki az igazságot.

- Nem hagytad, hogy befejezzem. - mondta egy kicsit durcásan.

- Jaj bocsásson meg őfelsége, fejezze be a beszédét kérem - szólt oda neki csipkelődve a lány.

- Szóval, nagyon szeretlek Y/N, de ha most tönkre tetted a hajam, nagyon mérges leszek. - mondta ki komolyan, mire mindkettőjükből kitört az önfeledt nevetés.

Persze a fiú, nem gondolta komolyan, hogy a lány tönkre teszi a haját, sőt imádta, ha birizgálta neki a fürtjeit, de nem akarta, hogy miatta sírjon a lány, még akkor sem, ha örömében is tette a szép hölgy. Ebből is látszott, hogy Steve teljes szívéből szereti Y/N-t.

A jegyben járó pár, hamar elkezdte tervezni az esküvőt. Fel év múlva sor is került rá. Rendhagyó módon a Hawkinsi iskola torna termében, hisz itt ismerkedett meg a gerlepár. Gyönyörű volt az egész ceremónia, mint a menyasszony és a vőlegény. Y/N egy csodaszép, fehér csipkés, testre simulós esküvői ruhát választott. Steve legszívesebben egész hátra lévő életében őt csodálta volna. De a menyasszony sem panaszkodhatott a kilátásban, hisz a vőlegény a fekete öltönyében úgy nézett ki, mintha egy modell fotózásról érkezett volna. Az esküvőn nem volt sok ember, csak a kisebb családi kör és a barátok, meg ahogy Steve fogalmazna, a 6 gyermeke. Miután elmondták az esküiket, és megcsókolták egymást, hivatalosan is férj és feleség lettek. Az egész estét áttáncolták. Mindenki jól érezte magát, ittak, ettek, jól mulattak. Reggel 8-kor ment mindenki haza. Így az ifjú házaspár, először maradt kettesben. Nem tudtak betelni azzal a ténnyel, hogy mától kezdve, össze van kötve az életük. Nagyon boldogok voltak. A nemrég vett házukba mentek haza, ahol eltöltöttek egy szép estét, vagyis reggelt.

Az esküvő óta eltelt 1 hónap. Most vannak nászúton Olaszországban. Este van, és a házaspár most készül az alvásra, elég kimerítő napuk volt, sokat sétáltak. Steve már magára húzta a takarót, míg Y/N az ágy szélén ül és gondolkodik. A férj hamar észre veszi, hogy a feleség, fejben nincs ott, ezért lassan felül, mellé mászik és átkarolja.