Meet me in the hotel room [Billy Hargrove]

Nyolcadik fejezet

[𝘔𝘪𝘦́𝘳𝘵 𝘯𝘦𝘮 𝘩𝘢𝘨𝘺𝘫𝘢, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘢𝘮? 𝘌́𝘯 𝘮𝘦𝘨 𝘮𝘪𝘦́𝘳𝘵 𝘯𝘦𝘮 𝘵𝘶𝘥𝘰𝘮 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘯𝘪?]

Miután letusoltam, felöltöztem majd bementem a szobába és lefeküdtem az ágyra. Még mindig azon gondolkodtam, hogy miért ilyen kedves velem Billy mikor is kopogtak az ajtón.

-Bejöhetek?-kérdezte Billy.

-Persze, gyere csak.-válaszoltam mire bejött és behajtotta maga után az ajtót.

-Max Tizenegynél alszik szóval ketten vagyunk.-nézett rám mire értetlen fejet vágtam-Nem úgy értettem ne haragudj, csak így nem kell félned, hogy valaki beköp az apámnak vagy bárkinek. Köztünk marad.-mondta majd felállt.

-Köszönök mindent Billy. Jóéjt.-mondtam mielőtt kilépett volna az ajtón

-Jóéjszakát Emma.-mondta majd kiment.

Szeptember 6, Szerda

Mikor felkeltem és körbe néztem a szobába akkor tudatosult bennem, hogy én nem otthon töltöttem az éjszakát hanem Billynél. Rájöttem, hogy nem lehet köztünk semmi. Van barátnője, hisz a suliban egésznap egymás szájában kutatnak. Akkor miért nem engedte meg Billy, hogy megvárjam anyáékat a házunk előtt? Miért nem hagyta, hogy szarrá ázzak és, hogy ott álljak a viharban? Miért volt velem ennyire kedves tegnap este? Rengeteg kérdésem van de inkább lenyelem. Nem teszem fel neki ezeket a kérdéseket. 

Csörgést hallottam a konyhából így le mentem, hogy megnézzem mi történt. 

-Baszki.-káromkodta el magát Billy miközben szedegette össze a törött tányér darabjait. Odasétáltam a konyhapulthoz ám ő háttal állt így nem vett észre. 

-Jóreggelt.-mondtam ki mire megugrott.-Nem akartalak megijeszteni ne haragudj-nevettem el magam.

-Jóreggelt. Nem semmi baj csak nem számítottam rád.-mondta majd takarított tovább.

-Mi történt?

-Reggelit akartam csinálni de sajnos eltörtem egy tányért-nevette ki magát.

-Segítek. Megcsinálom a reggelit te menj készülj el mert nem szeretnék késni a suliból.-mondtam neki miközben az órára pillantottam mely azt mutatta, hogy egy jó 20 perc múlva el kell indulnunk ha időben oda akarunk érni.

-Csinálsz palacsintát?-nézett rám kiskutya szemekkel mire muszáj voltam elnevetni magam.

-Csinálok.-mondtam majd neki is álltam.

---

-Hallod ez annyira finom!-mondta Billy miközben tömte magába a palacsintát.

-Örülök, hogy ízlik de haladjunk mert el késünk. 

-Jó oké mehetünk-állt fel az asztaltól majd kimentünk. 

-Figyelj, nem akarom, hogy pletykáljanak vagy bántsanak téged ezért egy sarokkal odébb kiteszlek és onnan besétálsz rendben?-mondta Billy mikor már a suli felé tartottunk a kocsijával. 

-Rendben van, köszönöm.

-Te mindent megszoktál köszönni?-kérdezte hirtelen Billy.

-Apám erre tanított. Szóval igen általában mindent meg köszönök. 

-Értem. Nem zavar csak kérdeztem.

---

-Miért nem jöttél értem reggel? Hívtalak de anyád vette fel helyette aki úgy tudta, hogy nálam aludtál. Mégis hol a fenében voltál?-támadott le Eddie ahogy a sulihoz értem.

-Nyugodj le és hagyd, hogy elmeséljem.-próbáltam lenyugtatni mire bólintott.

-Gyere menjünk be a DND terembe.

-...szóval így nála aludtam de egész jó fej volt. Viszont nem akarok tőle semmit. Egy alkalom volt most már nem tervezek vele beszélgetni sem oké?-mondtam végig az egész történetet amit legjobb barátom tátott szájjal hallgatott végig. 

-Értem. Nos, még mindig utálom Billy-t de örülök neki, hogy nem hagyott ott állni a viharban. 

-Igen én is örülök neki. Na gyere menjünk órára.- mondtam Eddienek mire bólintott majd mindketten elindultunk a terembe.

                                                                                    (✿◠‿◠)

𝙎𝙯𝙞𝙖𝙨𝙯𝙩𝙤𝙤𝙤𝙠! 𝙀𝙡𝙤̋𝙨𝙯𝙤̈𝙧 𝙞𝙨 𝙨𝙖𝙟𝙣𝙖́𝙡𝙤𝙢, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙣𝙚𝙢 𝙫𝙤𝙡𝙩 𝙧𝙚́𝙨𝙯 𝙢𝙪́𝙡𝙩𝙝𝙚́𝙩𝙚𝙣 𝙙𝙚 𝙣𝙮𝙖𝙧𝙖𝙡𝙣𝙞 𝙫𝙤𝙡𝙩𝙪𝙣𝙠 𝙖 𝙘𝙨𝙖𝙡𝙖́𝙙𝙤𝙢𝙢𝙖𝙡 𝙚́𝙨 𝙣𝙚𝙢 𝙞𝙜𝙖𝙯𝙖́𝙣 𝙫𝙤𝙡𝙩 𝙞𝙙𝙤̋𝙢 𝙞́𝙧𝙣𝙞. 𝙈𝙖́𝙨𝙤𝙙𝙨𝙯𝙤𝙧 𝙥𝙚𝙙𝙞𝙜 𝙨𝙖𝙟𝙣𝙖́𝙡𝙤𝙢 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙚𝙯 𝙞𝙡𝙮𝙚𝙣 𝙧𝙤̈𝙫𝙞𝙙 𝙚́𝙨 𝙤̈𝙨𝙨𝙯𝙚𝙘𝙨𝙖𝙥𝙤𝙩𝙩 𝙡𝙚𝙩𝙩 𝙙𝙚 𝙢𝙚𝙜𝙞́𝙜𝙚́𝙧𝙚𝙢 𝙣𝙚𝙠𝙩𝙚𝙠, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙖 𝙝𝙤𝙡𝙣𝙖𝙥𝙞 𝙣𝙖𝙥 𝙛𝙤𝙡𝙮𝙖𝙢𝙖́𝙣 𝙝𝙤𝙯𝙤𝙠 𝙠𝙚́𝙩 𝙧𝙚́𝙨𝙯𝙩 𝙞𝙨 𝙝𝙖́𝙡𝙖́𝙢 𝙟𝙚𝙡𝙚́𝙪̈𝙡, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙚𝙣𝙣𝙮𝙞𝙚𝙣 𝙤𝙡𝙫𝙖𝙨𝙨𝙖́𝙩𝙤𝙠 𝙖 𝙠𝙤̈𝙣𝙮𝙫𝙚𝙢. 𝙋𝙪𝙨𝙯𝙞 𝙣𝙚𝙠𝙩𝙚𝙠 𝙚́𝙨 𝙧𝙚𝙢𝙚́𝙡𝙚𝙢, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙚𝙯𝙚́𝙧𝙩 𝙣𝙚𝙢 𝙡𝙚𝙩𝙩 𝙨𝙯𝙤̈𝙧𝙣𝙮𝙪̋ 𝙚𝙯 𝙖 𝙧𝙚́𝙨𝙯 𝙖 𝙝𝙤𝙨𝙨𝙯𝙖́𝙩𝙤́𝙡 𝙚𝙡𝙩𝙚𝙠𝙞𝙣𝙩𝙫𝙚<3