Obey Me! Fanfiction

Süti

A RAD nem is olyan nagy szám mint gondoltam. Ugyan démonok az osztálytársaim, de úgy néznek ki mint az emberek. Mikor a tanár bevezetett a terembe a diákok eleinte kíváncsian méregettek, de később már nem igazán foglalkoztak velem. Az órarend is átlagos. Ugyan olyan tantárgyak vannak itt is, mint egy átlagos iskolában. Nem is tudom mire számítottam... Talán arra, hogy mindenkinek szarvai, esetleg szárnyai lesznek, vagy egyéb fura szörnyszerű kinézete... Bár ez így belegondolva alapból hülyeség volt, hisz láttam a démon testvéreket és Diavolóékat is, akik szintén teljesen emberien festettek. Minden esetre az első napom dög unalom volt. Senki se jött oda hozzám, aminek részben örülök, mert nem szeretem, ha kitűnök a tömegből. De egy részt elkeserítő is, mert ezek szerint lényegeben le se szarnak...

-Reiki - jött oda hozzám Sátán - lassan indulhatunk haza. Ma már nincs több óránk - mondta.

Bólintottam és nekiálltam összeszedni a cuccomat. Pakolászás közben egy fiút láttam felénk közeledni.

-Szia Simeon! - köszönt neki Sátán - ő itt az új cserediákunk Reiki. A hétvégén érkezett, így nem tudtuk Mikával egyszerre bemutatni. - magyarázta és közben elindultunk ki a teremből.

-Szia Reiki! - mosolygott rám - Engem Simeonnak hívnak. Örvendek a találkozásnak. Többnyire Luke, a másik angyal is velem szokott lenni. Viszont ő jelenleg nem tud bejárni az órákra, így vele majd csak a későbbiekben tudsz találkozni - magyarázta lelkesen.

-Luke még mindig nem jön? - döbbent le Sátán.

-Igen. A sütemény amit Solomon röpke látogatása alatt hozott, teljesen kikészítette a gyomrát. Már egyre jobban érzi magát, de szegénykém rosszul lesz, ha süteményt lát - nevetett Simeon.

-Kár - mondta elgondolkodva Sátán - Mi lenne ha meglátogatnánk? Beel egyébként is hiányolja már és még Reikivel meg Mikával sem találkozott!

-Ez jó ötlet! - csillant fel Simeon szeme - Luke biztos örülne nekik! Megyek is szólni, hogy látogatói lesznek. Sziasztok! Később találkozunk! - integetett vigyorogva majd elszaladt.

-Egész aranyos - mondtam Sátannak.

-Mit vártál egy angyaltól? - kérdezte nevetve Sátán - menjünk, szedjük össze Mikát és Beelt - intett én pedig elindultam utána.

A Purgatory Hall egyátalan nem volt olyan hatalmas mint a Lamentation ház, ahol mi vagyunk elszállásolva. Végül csak négyen jöttünk, mivel Levit nem sikerült kirángatni a szobából. Épp valamilyen világrekordot akar dönteni egy játékban és természetesen élő adásban DevilTube-on. Mikának viszont felkeltette az érdeklődését a látogatás ötlete (szerintem csak azért, mert hallotta, hogy Luke nagyon finom sütiket szokott sütni...)

Simeon kijött elénk, hogy elvezessen minket Luke-hoz. Mikor beléptünk, egy ízlésesen berendezett zöld szobába kerültünk. Majd egy cuki kis szőke kisfiú futott oda hozzánk.

-Sziasztok! Én Luke vagyok a másik angyal, bár biztosra veszem hogy Simeon már említett. Ééééés??? Titeket hogy hívnak?? - nézett ránk érdeklődően csillogó szemekkel.

Mi csak meredten bámultunk az előttünk álló kis kölyökre.

-Mi a baj? - Kérdezte rémülten Luke - Simeon!! Mi történt? Miért néznek rám így?? - bújt be Simeon háta mögé és onnan kémlelt miket.

Mikával összenéztünk. Szavak nélkül is megértettük egymást. Bólintott, mire én előrébbléptem és odahajoltam a rémült angyalkához.

-Szia! Én Reiki vagyok - mosolyogtam rá kedvesen - Simeon! Mától Luke az én gyerekem. Örökbe fogadom! - jelentettem ki határozottan döbbent Simeonnak - Luke! Szólíts mától anyunak! Mögöttem pedig ott áll a nagynénid! - mutattam Mikára aki épp próbált nem röhögőgörcsöt kapni.