Ki is vagyok én neked?
A fiú, akivel minden reggel összefutsz?
A fiú a szomszédból?
A fiú, aki átmegy, ha segítség kell?
A fiú, aki mégis olyan közvetett és távolságtartó?
Akinek mindent elmondasz, de ő mégse mond semmit?
Kinek szavai üresek és mind hazugság?
Egy hazug vagyok.
Egy hazug, ki minden percben utánad epedezik és nem hagyja, hogy megismerd. Tudom, hogy fájna ismerned. Tudom, hogy minden egyes perce fájna engem szeretned.
De mégis ott vagyok veled. Mégis minden gondod meghallgatom. Mégis mindenben segítek. Veled töltöm fél életem. S a másik felében újra és újra epedezek.
Távolságot akarok tartani, de nem hagyod.
Keresed társaságom, mi szerinted érdekes, hisz oly titokzatos vagyok.
Mindenemet látni akarod akármennyire is rejtegem.
S bárhogy is akarom, hogy ne tudj semmit. Mit érzek és teszek érted.
Te mégis látod, amikor beverem annak a szemétládának a képét, aki megbántott. És nem hagyod.
Ó ha tudnád mennyi mindent tett ellened! Hogy hány más partnere volt melletted még! Hogy mennyit hazudott!
Talán többet, mint én.
Fájt, hogy véded.
Vagy az fájt, hogy nem szeretsz?
Akkor mindegy volt. Otthagytalak vele.
Otthon még a sebeimhez se nyúltam. Pedig volt egy pár. El is fertőződhetnek gondoltam. Nekem már mindegy, hisz te nem szeretsz.
És csak ültem a nappalimban, a fél homályában, a plafont nézve. Arra gondoltam most hazaviszed és leápolod. Hogy heves csók csatába kezdtek és folytatódik számotokra az élet. Hogy ugyanúgy szereted majd, mikor nem is kéne.
De a fenébe is! Azt akartam, hogy képes legyek megnyílni neked. Hogy ne legyek egy ilyen rút szörnyeteg.
De ezeknél is jobban akartalak téged.
Durván így is felsebzett ajkamba haraptam, mi jobban kezdett vérezni. De engem ez akkor nem érdekelt. Megállás nélkül rágtam szám ezzel büntetve magam és elnyomva gondolataim.
A félhomály lassan sötétség lett. És én a csak ott ültem.
Ekkor villant a kis lámpa. Finom kezed államhoz ért, hogy letörölje az ott végig folyó vért.
Lassan rád emeltem tekintetem. Szemeid könnyesek voltak. Hát rájöttél?
Csak lassan leültél mellém és sebeim kezdtek tisztogatni. Én hagytam. Nem firtattam mi történt. Nem akartalak még jobban bántani.
Figyeltem arcod, ahogy enyémen dolgoztál. Kerestem a tekinteted. De te mindennél jobban figyeltél, hogy finom legyél velem. Hogy nekem ne fájjon egy kicsit se. Mond, neked mennyire fáj most?
Egy pillanatra rám néztél. Már nem láttam a könnyeket.
Nem tellet sokba, végeztél és újra rám vezetted tekinteted.
Figyeltem arcod minden vonását. Elvesztem gyönyörű barna szemeidben. Még éreztem kezedet arcomon, pedig már rég az öledbe pihent.
És ahogy ott és akkor néztél rám kedvesen és sajnálattal, amiért így viselkedtél. Mindenről, amiről eddig magamnak is próbáltam hazudni éreztem. Tiszta szívemből éreztem. A csodálatot, a szeretet, az epekedés miatti fájdalmat, a dühöt, azt a leírhatatlan érzést, amit melletted érzek. Ami több mint szerelem. Teljesen meggyengültem és ki kellet mondanom.
-Nem is tudod mennyit jelent, hogy vagy nekem.
KAMU SEDANG MEMBACA
One Shots by Baboo_bee
Fiksi PenggemarEz a könyv több kis egy részes történetet foglal magába, amik néha kissé összefonódnak a többivel. A könyv BTS témára, szereplőkörre fókuszál. A részek elején a korhatár, figyelmeztetés jelölve lesz, ha szükséges. A részeket főként zenék ihletnek...
