Fülig beléd zúgtam...

Első fejezet

Jani, egy átlagos tinisrác, akinek élete is normális. Legalábbis ha nem nézzük, hogy mennyire kaotikus. Kreatív, megértő, és kedves fiú. A legtöbb esetben csendes, de ha elkezd beszélni, addig nem áll meg, amíg el nem mondja, amit szeretne. Hobbijai közé tartozik az éneklés is, amivel a barátait sokkolja le. A rap és tánctudását is szeretné fejleszteni.

A fiúnak világosbarna, rövid haja és smaragdszínű szeme van. Általában fekete-fehér ruhadarabokat visel, de színes dolgok is megtalálhatóak a szekrényében.  

Az iskolában nagyon megy neki a biológia. Ez viszont nem mondható el a matekról. Mint az utóbbi két-három évben, utóbbi tantárgyból nagyon próbálkozik összekaparni legalább egy hármast. Célja, hogy jó szakács legyen, ehhez viszont kell a számolás. El szokott járni korrepetálásra, de az oktató szavait nem mindig érti, és a diák hiába kéri, hogy magyarázza el, a felnőtt ügyet sem vet rá. 

Egy unalmas keddi napon Jani a szokásos reggeli rutinját végzi. Reggeli, fogmosás - ami nagyon sokáig tart nála - , felöltözés, bepakolás, és indulás. Mivel a pokolnak emlegetett helytől tíz percnyi gyaloglásra lakik, ezért általában lábai segítségével megy el odáig. A kapuban legjobb barátja, Dinnye várja őt.

         - Szervusz! Csoda, most időben érkeztél. - szólalt meg Dinnye, miközben lepacsizott a fiatalabbal.
         - Szia Dinnye, én is örülök neked. - válaszolt Jani.

Az iskolaudvar tele volt diákokkal. Nem is csoda, hiszen becsöngetésig még volt idő. A két jó barát úgy döntött, hogy egy kissé nyugisabb helyre mennek, hogy hallhassák egymást, ezért elindultak az iskola épületébe, és nekiálltak beszélgetni a termükben.

         - Amúgy hallottad, hogy lesz új osztálytársunk? - kérdezi Dinnye?
         - Hogy mi? Honnan tudod, Magvas? - válaszol Jani. Közeli barátok Magvasnak szólították, ezért ő is becézte társát ezen alkalommal.
         - Már vagy egy hónapja ezt mondogatják!
         - Ennyire vagyok képben az osztály híreivel.

Ezek után Dinnye elmondott mindent, amit hallott a fiúról. Janinak előnyére válhat, mivel az új diákról tudni lehetett, hogy jó matematikából. Hosszas beszélgetésbe bonyolódtak, kivesézvén az információkat.

Egyszer csak az ismeretlen gyerek lépett be a terembe. Két lány állt mellette, akik az iskolát mutatták be neki. A fiú csak köszönt, és pár másodperc után a két lánnyal együtt továbbállt.

Jani a diák rövid, fekete haját és sötét színű szemeit vette észre először. Végignézett a fiún, akinek magas termete volt, és elegánsan öltözött. Lehet, hogy csak azért, hogy jó benyomást keltsen, mégis csak az első napról van szó.

Szépen sorban léptek be a két fiú számára ismerős arcok a terembe. Némelyikük köszönt, de akadtak olyanok is, akik egyből a barátaikhoz mentek, hogy megosszák a legújabb pletykát. Öt perc után mindenki vonult a helyére, mert tudták, hogy a tanáruk pont becsengetéskor nyitja a terem ajtaját. Így hát Dinnye is elvonult, nem ül annyira messze Janitól, de épp elég távol, hogy ne tudjanak órák során hülyéskedni. Utoljára az új fiú tért be. Köszönés után egyből Jani helye felé lépett, és megállt.

         - Szia, ideülhetek? - kérdezte kedvesen.
         - Helló, ööö... persze! - felelte Jani.

Jani felállt a padtól, és hozott hátulról egy széket a diáknak, aki megköszönte, és leült. Csengett is a csengő, és ahogy ki lehetett számítani, a kilincs megmozdult, és kinyílt az ajtó. Belépett rajta az angoltanár, aki általában jelentés nélkül kezdi el az órát, mert úgy tartja, így többet tudnak tanulni a diákok. Fárasztó negyvenöt perc vette kezdetét, de Jani nem bánta, mivel szerette magát a tárgyat, és a tanárukat is szimpatikusnak találta. Mivel figyelt, és sokat jegyzetelt, az ő szemében ez a háromnegyed óra elég hamar eltelt. Miután a tanár úr kiment az ajtó, mindenki a barátjához ment beszélgetni.

         - Eunwoo vagyok. - szólalt meg a Jani mellett ülő fiú.
         - A nevem Jani. - válaszolt a megszólított, és kezet ráztak. - Hogyhogy idejöttél? - kérdezte Jani.
         - Költöztünk, és ez a házunkhoz lévő legközelebbi suli. - válaszolt Eunwoo.

Dinnye is csatlakozott a beszélgetésbe, ahol alapvető tudnivalókat osztottak meg egymásról. Például, hogy Magvas kedvenc gyümölcse igazából nem a dinnye, hanem a málna, Eunwoo szeret gördeszkázni és olvasni, és hogy Jani életének része az éneklés.

Ezt a bájcsevejt egy idegesítő hang szakította meg, a csengő. Így hát Dinnyének vissza kellett ülnie a helyére, de megbeszélték, hogy órák után elmennek egy sétára, és aközben beszélgetnek egy jót. 

Hamar eljött az időpont, mivel egy rövidebb nap volt ez számukra. Dinnye a másik két fiúra várt a kapunál, akik még az épületben voltak. Öt perc után sikeresen megérkeztek.

         - Hol voltatok idáig? - kérdez rá Magvas.
         - Csak megmutatott nekem egy-két dolgot errefele. - válaszolt Eunwoo.

Így hát elindultak hárman, nem tudva, hová viszi őket a lábuk. Végül egy játszótérnél kötöttek ki. Egy padra leültek, és folytatták a beszélgetést. Jani elmesélte, hogy ezen a helyen mik történtek vele, hiszen ő kiskorában sokat járt ide. 

A mai nap érkezett fiúnak nagyon pozitív kisugárzása volt, ez keltette fel igazán Jani figyelmét. Eunwoo sokszor elmosolyodott, miközben hallgatta a történeteket, vagy akkor is, mikor ő mesélt magáról. A magánéletük után áttértek az iskolai dolgokra.

         - Jani, azt hallottam, hogy jól megy neked a természettudomány. - mondta Eunwoo.
         - Ez így van. - helyeselt az említett. - Viszont a matek.. háát..
         - Arról ne beszéljünk. - nevette el magát Dinnye.
         - Szívesen segítek benne. - ajánlotta fel Eunwoo a segítségét.
         - Azt megköszönném. - válaszolt Jani.

Még egy kis ideig folytatták a cseverészést, utána Jani legjobb barátjának és új padtársának mennie kellett. Immáron a legfiatalabb egyedül ült a padon. Elgondolkodott azon, hogy mi is történt vele. Visszagondolt, hogy a nap elején Eunwoo egy idegen valaki volt számára, most meg egy jó beszélgetőpartnert talált benne. 

Ezek után ő is elindult haza. A családi házba érvén egyből a hűtőhöz ment, és kivette a tegnapról megmaradt rántott húst, megmelegítette, és azt ette meg. Épp a tanuláshoz látott volna neki, mikor is egy értesítést adott ki a telefonja:

Cha Eunwoo barátkérelmet küldött. 

Jani fél percig csak tétlenül nézte az értesítést. Az új padtársa, a fiú, akit ma látott először, egyből be is jelölte barátnak? Amint ezek a gondolatok átfutották az agyát, el is fogadta a barátkérelmet, és nekilátott fárasztó, egyben unalmas teendőjének.