Fülig beléd zúgtam...

Második fejezet

Két hónap telt el az események óta, Eunwoo és Jani azalatt az idő alatt jó barátok lettek. Az előbbi fiú mindenből kitűnő volt, a tanárok szerették, sőt, valamelyik kivételezett vele, ami neki nem esett a legjobban. Utóbbi pedig sok tantárgyból jól állt, csak a matekban kért segítséget padtársától. Dinnyével is nagyon sokat hülyéskednek.

Aznap Jani iskola után a könyvtárba vette az irányt, hogy találkozzon pár nála idősebb barátjával. Dinnye is jött volna, ha nem aznap délutánra szerveztek volna be neki egy programot. Már izgatott volt, hiszen rég találkozott a társasággal. Szemével kereste a barátait, és akkor vette őket észre, mikor egyikük integetett neki. A fiatal egyből odament hozzájuk, és elkezdtek halkan beszélgetni.

       - Nem akarunk inkább kimenni? Már kicsit zavar, hogy suttogva kell beszélnünk. - teszi fel a kérdést Jani.
       - Igazad van. - válaszolt neki az egyetlen lány a csapatban, Ninu. - Fiúk, gyerünk! - kocogtatta meg egyikük vállát, aztán mindannyian kisétáltak a szabad levegőre, és leültek a fűbe.
       - Hogy mennek mostanában a dolgok? - kérdi Janitól másik barátja, Sua.
       - Egész jól. Lett egy új barátom! - válaszol a kérdezett.
       - Tényleg? És hogy hívják? - érdeklődött a társaság harmadik embere, Jisung.
       - Eunwoo. - felelt röviden, tömören Jani.

Ezután a mondat után Jani mélyen belemerült a gondolataiba. Pár perc múlva arra eszmélt fel, hogy három barátja már megint valami történelmi dolgon veszekednek.

       - Értem, mit akarsz mondani, de ez így, ahogy mondod, nem igaz. - mondta Jisung.
       - Nem ettől lesz jó egy ország. - folytatja Ninu.
       - De nézd meg mondjuk Japánt. - érvel Sua.
       - Ez sok mindentől függ, nem csak ettől. - magyarázza a lány.

Időközben Jani észrevette padtársát, aki egy fának dőlve telefonozott. Végignézett rajta, a stílusa kicsit lazább volt, mint az első napon. Egy pár másodpercig csak nézte a magas fiút, majd szóra nyitotta a száját.

       - Woo! - kiáltott oda neki, nem foglalkozva barátai vitájával, amibe nem tudott volna beleszállni. A megszólított a hang irányába fordult, majd elmosolyodott, és amint látta, hogy Jani magához hívja, holmiját felkapva oda is ment hozzá.

       - Helló! - köszönt Eunwoo, majd kezet rázott Janival.
       - Áh, őket hagyjad, megint valami töris dolgon vitáznak. Ilyen, ha a barátaid töriből terveznek emelt érettségit írni.

 A két legfiatalabb pár percig csak hallgatta a szócsatát, de egyszer csak Jisung észrevette a társaságba csatlakozott új embert.

       - Ő az új barátod? - kérdez rá.
       - Igen, remélem nem baj, hogy itt van. - felelt Jani.
       - Számomra első ránézésre.... tíz per nyolcas a srác. - mondta Ninu.
       - Ne aggódj, ez Ninunál jót jelent. - neveti el magát Jani. Majd a társaság az új tagot.
       - Hogy lettetek barátok? - érdeklődik Sua.
       - Az első napomon szimpatikusnak tűnt, és megkérdeztem, hogy ülhetek-e mellé, és igent mondott. - mosolyodott el Eunwoo.
       -  Áh, értem.. Csak nehogy megbántsd, mert nem lesz jó vége. - vette elő védelmező énjét Ninu.
       - Emiatt ne aggódj. - szólalt meg Jani. - És ne ijeszd meg szegényt. - kuncogta el magát.
       - Néha kell ilyen is, mégis csak a legfiatalabbról van szó. - mondta Jisung.

Ezek után az ötösfogat remekül elbeszélgetett, de szépen lassan elmentek az emberek. Így hát Jani is úgy döntött, hogy hazamegy, és nekilát tanulni.

Otthonában rájött, hogy másnap matek is lesz. Így hát az már csak késő délutánra maradt. Akárhogy is próbálkozott vele a legény, sehogy sem értette. Ezért úgy döntött, hogy felhívja Eunwoot. Ki is kereste a telefonjában a nevét, és felhívta. Majd pár kicsöngés után a keresett illető fel is vette.

       - Szia Jani, mi újság? - köszönt Eunwoo.
       - Szia Woo, nos... öö.. - kezdett bele Jani. - Szükségem van rád..
       - Mármint? - érdeklődött az idősebb, hangjában hallatszott a kíváncsiság.
       - Nem értem a matekot... - felelt a fiatal.
       - Ne aggódj, azonnal megyek, tíz perc és ott vagyok. - mondta Eunwoo, és letette a telefont.

Tíz perc múlva megszólalt a csengő, és Jani tudta, hogy ki áll az ajtó mögött. Köszöntek, kezet ráztak, és betértek a szobába. Jani elő is vett egy másik lapot, és megmutatta az idősebbnek a feladványt. Eunwoo tudta rá a választ, de lassan, lépésenként elmagyarázta Janinak. Néha vissza is kérdezett, és megkérdezte, hogy érti-e, amit magyaráz. Ilyenkor ha tudta a választ a fiatalabb, elmosolyodott, mivel örült, hogy már tudja, és egyben magára is büszke volt.

       - Szóval ezt így kell. - mondta Eunwoo, mikor a feladat egyik utolsó lépését magyarázta a papíron. - Így érted? - kérdezett rá, amire Jani bólintott. - Akkor itt el kell tüntetni ezt a számot, amit úgy kell, hogy hozzáadod ehhez. - magyarázza az idősebb.
       - Áá, így már érteem! - mosolyodott el Jani, aminek hatására Eunwoonak is szélesebb lett a mosoly az arcán.
       - Nos, akkor ez a harmincnégy, és ez a harmincöt.. - kezdett bele az idősebb.
       - Egyenlő hatvankilenccel, ugyebár, és akkor a feladat eredménye is annyi lesz. - fejezte be a fiatalabb.
       - Pontosan! - helyeselt Woo.

Miután megoldották az utolsó feladatot is, még beszélgettek egy kicsit. Jani nem bírta levenni szemeit az idősebb gyönyörű arcáról és fantasztikusan álló hajáról. Így az egész bájcsevej alatt csak Eunwoot figyelte. Egy idő után Jani megsegítője ránézett az órájára. 

       - Viszont nekem most mennem kell. - mondta kissé szomorkás hangon Eunwoo. - De máskor is átugorhatok hozzád. - mosolygott, mikor látta Jani arcán azt, hogy egy kissé csalódott.
       - Rendben. - mosolyodott el a fiatal, és kikísérte vendégét. - Köszönöm a segítséged! - mondta, majd lepacsizott vele.
       - Nincs mit, szívesen segítek bármiben. Te annyit segítettél nekem az elmúlt időszakban, úgy érzem, meg kell hálálnom. - válaszolt Eunwoo. - Holnap találkozunk! Szia Jani!
       - Helló! - köszönt el tőle, majd megvárta, míg az utca végén el nem fordult. Belépett a házba, leült a nappaliba és elkezdett gondolkodni.

Miközben a szüleivel vacsorázott, néha megfordult a fejében újdonsült barátja. Nagyon jól érzi magát vele, és örül, hogy van egy ilyen barátja, mint ő.

Este általában Dinnyével szokott beszélgetni videohívásban, és ez mai nap is megtörtént. Elmesélt mindent a Suáékkal való találkozásról, és arról, hogy segített neki Eunwoo.

       - Komolyan elmagyarázta a matekot? És értetted is? Kész csoda a gyerek. - mondja meglepődötten Dinnye.
       - Ugye? Ez számomra is furcsa érzés. - válaszolt Jani.
       - Akkor mondjátok le azt az oktatót, akiről te meséltél, és legyen Eunwoo a te segítséged.
       - Már az az ember nincs munkában, szóval nem vállalta az óráim.
       - Nem is mesélted.
       - De, én meséltem!
       - Akkor már kiment a fejemből, ne haragudj!

Jani hosszúnak tűnő két percig Eunwooról mesélt, mintha Dinnye nem tudná, kiről is van szó.

       - A végén nehogy fülig legyél belezúgva a srácra. - szólalt meg Dinnye egy perverz mosollyal az arcán.
       - Dehogyis! Csak két hónapja ismerjük egymást, ne hülyéskedj. - érvelt Jani.
       - Két hónap alatt is történhetnek dolgok. - jelentette ki Magvas.
       - Jogos, de köztünk csak sima barátság van, semmi több. - mondta ki a téma utolsó mondatát a fiatalabb. De nem is sejtette, hogy Dinnye, és az ő egyik legjobb barátja, Beni szerint totálisan összeillenének úgy mint egy pár.

Ezek után még tíz percig hülyéskedtek, utána Jani letette a telefont. Aznap nagyon elfáradt. Elment a szokásos esti rutinját megcsinálni: lezuhanyzott, és az ahhoz képest elég sok ideig tartó fogmosást is megcsinálta. Bedőlt az ágyba, átgondolta az aznap történteket, és öt perc alatt elnyomta őt az álom.