Véres bosszú (Kai Parker ff.)

4. rész || Pont, mint régen

Megtaláltam a régi kamerámat. Egy albumon volt. Elővettem az albumot és lapozgatni kezdtem. Gyerekkori képek a családommal, nyaralási fotók, ovis és iskolás fotók, képek Joval és az Livvel és Lukekal, és képek rólam és életem első szerelméről, Kai Parkerről. Az utolsó pár oldal még üresen állt, ezért elmentem előhivatni pár újabb fotót. A Mikaelson család és Marcel többen is rajta volt. Mikor hazafelé indultam nekimentem valakinek az utcán.
- Oh, bocsi. - mondom. Ekkor észrevettem kinek mentem neki. - Jaj ne.
- Jaj de. Elárultál minket. Hogy tehetted? - üvöltözött a férfi.
- Damon, állj! - kiabált bátyjának Stefan az utca másik végéből.
- Mondj egy jó okot, hogy miért hagyjam életben! - fogdult testvére felé Damon. Stefan tekintete átfutott rám, majd vissza fivérére.
- Még a segítségünkre jöhet, ha le akarjuk győzni Kait. - jelentette ki Stefan.
- Nem kell, kitépem annak a szociopatának a szívét és kész. - jelentette ki Damon.
- És ezt hogy tervezed? - kérdezett vissza Stef. Én csak néztem ahogy veszekednek. El akartam indulni, de Damon halkan a fülembe súgta.
- Ha csak egy centit is mozdulsz kitépem a szívedet. - mondta.
- Nem félek tőled. - hidegen hagyta őt amit mondtam.
- Igazad van, öcsém. Tényleg szükségünk lehet még rá. - Damon mondata egy cseppet sem aggasztott. Nem félek tőle, már megmondtam. Vámpírsebességgel elrohantam amit csak pár másodperc után vettek észre, így előnyben voltam. Tudtam, ha hazamegyek végem. Ott helyben megölnek, ezért inkább az ellenkező irányba rohantam. Megálltam egy már ismerős ház előtt. És elkezdtem ütni az ajtót.
- Meggondoltad magad?- nyitott ajtót Kai.
- Ezt majd később megbeszéljük csak engedj be. - mondtam.
- Miért tenném? - érdeklődött Kai.
- Mert ha nem engedsz be nem lesz később számomra. - a Salvatore fiúk a nyomomban voltak, éreztem. Már nincs sok idő.
- Gyere. - mondta Kai és bezárta az ajtót.
- Elmondanád mi folyik itt? - kérdezre Kai.
- Állj készen! Stefan és Damon nemsokára itt vannak. - javasoltam.
- Most már tényleg érdekel.
- Én kiálltam melletted, most itt az ideje, hogy te is ki állj mellettem. - mikor befejeztem valaki berúgta az ajtót, de bejönni nem tudott. Biztonságban voltunk, de ha ránkgyújtják a házat nem ér semnit, hogy bejöhetnek-e vagy sem. Elővettem a pisztolyomat.
- Tedd le a fegyvert! Nem akarunk bántani. - mondta a kedvesebbik fivér.
- A magad nevében beszélj, testvér. - mondta Damon. Kai megragadta a kezemet és elkezdett egy kis erőt elszívni belőlem. Mikor már elég erős volt elengedte a kezemet és a Salvatore testvérekre nézett. Ők fejükhöz kaptak és összeestek. Elkezdtem futni, de csak emberi gyorsasággal. Kai is követett. Addig mentünk amíg egy erdőben nem tallátuk magunkat. Elkezdtünk sétálgatni.
- Egy kicsit deja vu érzésem van. - fordultam a fiú felé mosolyogva.
- Figyelj, tudom, hogy bunkóság volt lelépnem, de beparáztam. Nem tudtam mit csináljak. Régen éreztem ilyet és elég ismeretlen még számomra ez az érzés, de tudnod kell, hogy szeretlek. - mondtam. Kai átkarolta a derekamat, magához húzott és megcsókolt.
- Valerie Black leszel a barátnőm? - kérdezte.
- Még meggondolom.... Igen
-mondtam boldogan. Megfogtam Kai kezét és tovább sétáltunk. A Parker házhoz közeledve megláttuk Jot. Kai már készült bántani őt.
- Verd ki a fejedből. Ma itt nem lesz vérfürdő. - mondtam.
- Jo sajnálom, hogy cserben hagytalak titeket, de nem tehettem mást. Nem ölhettem meg Kait. Nem ölhetem meg Kait. Nem tudnám. Képtelen vagyok rá. - magyarázkodtam.
- Semmi baj, de mi az amitől hirtelen ennyire megszeretted a testvéremet? - kérdezte.
- Ez elég bonyolult. - mondtam. - De...
- Valerie és én járunk. - mondta Kai helyettem.
- Hogy mi? - kérdezte Jo. Összenéztünk Kaial, majd mindketten Jora néztünk.
- Hosszú sztori. - mondtam. - De ugye nem bánod? - kérdeztem.
- A te döntésed, de vigyázz vele. - mondta Jo.
- Azt hiszem megoldom. - mosolyodtam el. Minden olyan volt, mint régen. Visszakaptam életem első és igaz szerelmét és a legjobb barátomat. Mi másra vágyhattam volna? Abban a pillanatban voltam a legboldogabb. Beszélgettünk még egy kicsit. Talán sikerünlt kibékítenem a gyerekkoruk óta gyűlölgödő testvéreket, vagy csak Kai akar boldoggá tenni? Nem tudom melyik, de boldog vagyok.

Kai szemszöge:

Megígértem Valerienek, hogy ma nem bántom Jot. Hihetetlen, hogy mire rá nem vesz. Beszélgettünk, mint régen, aztán Valerie bealudt.
- Motus. - mondta Jo amitől az egyik fának estem. - Átlátok rajtad. - mondta.
- Ennyire hihetetlen, hogy törődöm a barátnőmmel? - kérdeztem.
- Nem hiszek neked! Mert hazug vagy. És te vagy a legrosszabb hazug, mert a hazugságaid annyira hasonlítanak az igazsághoz, hogy nem tudom megkülönböztetni. - vágta a fejemhez.
- Igazad van. Hazug vagyok, oké? Én vagyok a fekete bárány. Tudod, a hibás iker, akit senki sem akart. - mondtam. - Biztosan jólesik, hogy itt álsz megítélve engem. Mindennel körülveve, amit az életből kaptál, miközben én tizennyolc évet töltöttem elszigeteltségben, miközben a család elutasította. És hadd mondjam el: minden porcikám meg akar ölni ezért. Minden részem. De nem tudlak, mert az a lány megutálna egy életre és én azt nem viselném el. - felemeltem az alvó Valeriet és bevittem a szobámba. Lefektettem az ágyamra és befeküdtem mellé aludni.

~reggel~

Amikor felkeltem Valerie még aludt.
- Jó reggelt, Val. - mondtam mikor felkelt.
- Jó reggelt. - mondta, majd megcsókolt.

Valerie szemszöge:

Este elaludhattam kint, mivel Kai karjaiban ébredtem, a szobájában. Nem abban a házban amiben múltkor. A régi Parker házban voltunk. Kócos hajjal és gyűrött ruhával kimásztam az ágyból.
- Ugye nem akarsz megint lelépni? - kérdezte Kai és eltűrte egy hajtincsemet a fülem möge.
- Miért tennék ilyet? - mondtam egy csók kíséretében.
- Nem vagy szomjad? - kérdezi Kai.
- Ugye tudod, hogy én vért iszok? - mondtam nevetve.
- Akkor inkább hagyjuk. - mondta.
- Hazamegyek, átöltözök és utána jövök is oké? - kérdeztem.
- Oké. - egy csókot nyomott ajkaimra aztán vámpírsebességgel hazamentem átöltözni. Ittam egy kis vért és már mentem is vissza Kaihoz.
- Nem sietted el a dolgot. - mondta Kai mikor beléptem az ajtón
- Fogd be! - mondtam neki és heves csókolózásba kezdtünk.