Véres bosszú (Kai Parker ff.)

2. rész || A bosszú íze

Leültem olvasni, de a telefonom közbeszólt. Egy ismerős hang szólt bele. Egykori szomszédom, Jo.
- Segítened kell! - mondta idegesen.
- Várj. Várj. Várj. Mi történt? - hadartam én is.
- Kai vi- visszatért. - lesokkolt a hír.
- Mi? Már indulok is Mystic Fallsba. Pár óra és ott vagyok. - mondtam. Beültem a kocsimba és amilyen gyorsan csak tudtam hazaindultam. Haza. Milyen érdekes szó. Eddig azt hittem, hogy nincs otthonom, de rájöttem. Mystic Falls az egyetlen hely ahol igazán boldog voltam. Örülök, hogy 18 év után végre újra láthatom Jot. Hihetetlen, hogy egy elmebeteg pszichopata kell hozzá. Nem sokkal később már Mystic Falls határa mellett haladtam el. Mindennel számoltam csak azzal nem, hogy nem mehetek be. A semmiből valaki elkezdte kitörni a nyakamat, ezért inkább hátratolattam. Még időben kiértem. Egy szőke lányt pillantottam meg. Kiszálltam a kocsiból és támadni akartam, de....
- Te vagy Valerie, igaz? - kérdezte a szöszi. - Én Caroline vagyok.
- Igen. Én vagyok Valerie. - válaszoltam kérdésére. - Miért nem tudtam bemenni? - kérdeztem.
- Minden vámpír meghal aki bemegy Mystic Fallsba, minden boszorkány elveszti a varázserejét. - magyarázta. Egy fekete hajú nőt láttam közeledni.
- Jo? - kérdeztem.
- Valerie? Nagyon megváltoztál. - ölelt meg gyerekkori barátnőm.
- Hol van Kai? - kérdeztem.
- A városban. - mondta mögülem egy sötétbarna hajú férfi. - Damon vagyok.
- Valerie. - mutatkoztam be én is. Megismerkedtem még két lánnyal, Elenával és Bonnieval és négy fiúval, Stefannal, Mattel, Tylerrel és Enzoval. És találkoztam Jo kistestvéreivel, Lukekal és Livvel. Hihetetlen, hogy 22 évesek lesznek. Hihetetlen milyen gyorsan telt az idő. Hiányzott már a Parker család. Legalábbis a nagyrésze.
- Na menjünk pszichopatát ölni. - mondtam lelkesen.
- Ha te is meg akarsz halni, menj. - mondta Damon.
- A temető egy része Mystic Fallson kívül van. Onnan megtámadhatjuk. - javasolta Bonnie.
- De hogyan? Valerie, Damon, Stefan, Tyler, Enzo, Caroline és én nem tudunk rátámadni, ha Mystic Fallson belül marad Kai. - mondta ki hangosan Elena amire mindenki gondolt.
- Én meg tudom. - vágta rá Bonnie.
- A varázserőd nélkül nem vagy olyan erős, Bonbon. - mondta Damon.
- Te komolyan Bonbonnak hívod Bonniet? - kérdeztem nevetve Damontől. Ő nem válaszolt.
- Inkább koncentráljunk a tervre. - mondta Liv. Jó tervünk volt. Sikerülnie kell. Joék túl sokat szenvedtek miatta. A temetőnél megláttuk Kait. Ugyan úgy nézett ki, mint 1994-ben, de valami megváltozott. Sokkal gonoszabb lett. Szemeiben látni lehetett a dühöt a gonosz mosolya fölött.

Bonnie szemszöge:

Visszaemlékeztem a tervre.
"- Bonnie te meggyújtassz egy alkoholos üveget, amit Tyler Kaihoz dob. - mondta Val.
- Miért pont Tyler? - kérdezte Damon.
- Mert ő hibrid. A hibridek erősebbek, mint a vámpírok. - válaszolta meg Damon kérdését Val és folytattam. - De Tyler nem találja el Kait, mellé dobja elterelés képpen. Ha ez megvan Stefan eltalálja Kait egy másik égő üveggel. Ez az első fázis. "
- Első fázis indul. - mondta Valerie. Meggyújtottam az üvegeket és sikerült is Tylernek Kai közvetlen közelébe dobott üveggel elterelni a pszichopata figyelmét. Stefanon volt a sor. Alig kellett pár másodperc Kai már égett.

Matt szemszöge:

- Második fázis indul. - súgta oda nekem Stefan.
" - A második fázisban Matt és Luke kihozzák Kait, hogy mi vámpírok is tudjunk támadni. - folytatta vezetői beszédét Val. - Ezután Liv eloltja a tűzet."
Luke és én bementünk, megfogtuk a még égő Kait, de nem hagyta támadás nlékül. Egy kést szűrt öccsébe. Szerencsére a kés nem a szívébe ment, így túléli. Kirántottam Kait, ezzel teljesítve a feladatomat. Liv is tette a dolgát. A második fázis teljesítve.

Valerie szemszöge:

Emlékeimet előszedve indítuttam el a harmadik fázist.
" - Már csak egy fázis maradt. Egyesével sebeket ejtünk rajta, de nem halálosakat. - persze tervembe Damon még egyszer bele kellett szóljon.
- Miért nem téphetem egyszerűen ki a szívét? - kérdezte.
- Mert előbb ölne meg ő téged, mint te őt. Először le kell gyengíteni, csak utána tudjuk megölni. - magyaráztam el Damonnek, hogy miért nem lenne jó ötlet.
- Én akarom megölni. - mondta Jo.
- Nem lehet. Ha Luke vagy Matt megsérül kell valaki aki tud rajtuk segíteni. Orvos vagy. Ez a munkát, nem? - végül Jo is rábólintott.
- A támadási sorrend: Enzo, Caroline, Stefan, Damon, Elena és Tyler. Ne feledjétek, ti csak legyengítitek. Én ölöm meg. - mondtam. - Menni fog?
- Igen. - mondta mindenki.
- Intézzük el azt a rohadékot. - kiáltotta Liv. - Túl sokat szenvedtem már miatta. "
Bólintottam és Enzo indult is, hogy támadjon, miközben Jo öccséből szedte ki a kést. Enzo Kai hasát célozta meg. Caroline és Stefan a lábait, amitől térdre esett, Damon és Elena a kezeit és Tyler a hátát. Rajtam volt a sor, hogy befejezzem a küldetést. A kezem már Kai melkasában volt. Egy rossz mozdulat és a szíve kijön a helyéről.
- Utolsó szó? - kérdeztem drámaian.
- Hát jó. - mondtam egy kis szünet után. Hallottam ahogy a szíve ver.
- Várj. - mondta Kai kicsit ijedten, de érzéseit leplezve. - Apám kitörölte néhány emlékedet. - nem akartam neki hinni, de a szíve ugyan olyan tempóban vert. Vajon igazat mond vagy csak jól hazudik?
- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz? - kérdeztem.
- Bízz bennem. - javasolta Kai. A többiek csak nézték a történteket.
- Miért tenném? - ez az a pont ahol már én sem tudom eldönteni mit akarok.
- Mert régen megtetted. - a szíve ugyan olyan gyorsan vert, mint eddig. Igazat mond. Az nem lehet. Nem mondthat igazat. Ő egy szociopata. Hogy bízhattam volna benne? Kiszedtem a kezemet a melkasából, de a többiek nem örültek, hogy Kai szíve nélkül.
- Ha megbánom megöllek. - vegyes érzelmek voltak bennem. Düh, bosszúvágy, félelem, szomorúság és a remény egy apró szikrája. Az átváltozásom óta nem reménykedtem semmiben, csak hagytam, hogy az élet irányítson.
- Ha te nem majd én megölöm. - zavarta meg a gondolkodásomat Damon. Persze, hogy mindig Damon. Az az idióta addig nem nyugszik, amíg ő nem nyer. Megtámadta Kait. Ekkor tudtam mi a helyes.