® One Shots (HUN) ®

Ötös Hargreeves - Esernyő Akadémia

Y/n - your name - te neved
E/c - eye colour - szemed színe

- Ötös, kezd nem érdekelni ez az egész világvége szarság! Másról már nem szól az életünk, csak erről, miért lenne világvége basszus? - akadtál ki bátyád eszelős tervén, miszerint egy ártatlan kis kertészt kéne megölnötök a világvége elkerüléséhez. Szemei villámokat szórtak szavaid hallatán. Mi az, hogy téged nem érdekel ez? Az életetek függött tőle, mélyen belül te is hittél neki, de néha eldurrant az agyad már Ötös butaságaitól.

- Nem teheted ezt, Y/n, milliárdok élete függhet ettől! - nézett tenger kék szemeivel egyenesen a te E/c szemeidbe, amikkel ha pusztítani tudott volna, már csak hamvaid lennének.

- Mióta érdekel téged bárkinek az élete ennyire?! - kérdőjelezted meg Ötös halandó emberekhez való viszonyát.

- Őszintén? Pont leszarom más emberekkel mi lesz, de a jövőképben TE is meghaltál! És ezt kurvára nem fogom csak így hagyni! Úgyhogy légyszíves, segíts ki iktatni azt a nyomorék Herold Jenkins-t! - fogta meg a két válladat idegesen, ezzel alig 10 centire választva el arcotokat a másikétól.

- Jó... Ne haragudj... Én... Csak... Nem tudsz öt perc szünetet tartani...? Pihenüjnk... Egy picit... - fogtad meg most te az ő vállait mosolyogva, mire ő egyszerűen lesmárolt. Azonnal viszonozta, hisz már rég nem bátyádként néztél a fiúra, főleg mióta visszajött a jövőből. Szinte csak veled foglalkozott az elmúlt napokban, meg persze az ítélet napi teendőivel...

- Bocsi... Csak tudod... Ha már úgy is itt a világvége, tudnod kell, hogy nem kishúgomként nézek rád. Már tízen éves korunkban is oda voltam érted, amiért mindig bíztál bennem és kiálltál mellettem apánk ellen. Tudom, hogy mindig sokat tettél kockára értem, hogy sokat bántott miattam... Szóval... Köszönök mindent, kicsi Y/n-m... - simított végig arcodon amikor elengedett, benned teljesen megállt a vér, dermedten bámultál vissza rá.

- Ne haragudj... Tényleg... Én... Nagyon szeretlek... Soha nem szerettem még így más embert és... Tudom, nem az én stílusom ez a nyáladzás... De... - kezdte magát ostromolni, de te közbe szóltál.

- Fogd már be, te kis idióta... - nevettél és ajkaidat az övéihez tapasztottad. Azonnal viszonozta csókod, esze ágában nem volt elengedni téged és neked se őt. Idilli pillanatotokat Klaus bátyátok zavarta meg.

- Y/n, Ötös, kész a... Mi a retkes... Ezt nem hiszem el, még két tesóm fog kicsi tesókat gyártani?! Itt a világvége ezek meg... Kúrnak... Jaj, Istenem már... - dramatizálta túl a helyzetet a valószínűleg jelenleg sem tiszta Klaus, erre ti Ötössel csak nevettetek.

- Klaus menj ki, fontos dolgom akadt... - kacsintott rád a karjaival körülölelő fiú egy angyali/démoni vigyor kíséretében, majd újra ajkaidnak esett. Csak a Klaus által hagyott ajtó csapódást hallottátok, amire te eléggé megugrottál, Ötös a derekadat simogatva nyugtatott.

- Nyugalom kicsim... Nincs semmi baj, itt vagyok...

®