® One Shots (HUN) ®

Klaus Hargreeves - Esernyő Akadémia

Egy eléggé lepukkant bárba mentél be, le akartad inni magad. Felejteni akartál. A pasid elhagyott, a szüleid meghaltak, a bátyád le se szar. Épphogy elmúltál 18 éves, szóval mostmár ki is szolgálnak.

Az ajtón belépve erős alkohol és dohány szag csapta meg az orrod, de ez nem akadályozott meg teendődben. A pult felé mentél, de valaki eléd lépett.

- Mit keresel itt kislány? Neked nem oviban kéne lenned? - dőlöngélt egy bajszos, hosszú hajú emberke, látszólag eléggé túl volt pár napi alkoholizáláson.

- Vajon mit csinálok egy kocsmában? - sóhajtottál.

- Akármit is tervezel, ne csináld. Menj ki és éld a kis életedet boldogan egy olyan emberrel aki megérdemel és mindennél jobban szeret! Csinálj kis kölyköket, akik ráncos nyanyaként is a nyakadba ugrálnak a szeretetedért! - fogta meg a válladat, így még erősebben érezted a pia szagát.

- Kössz, de erre még ráérek.

- Hány éves vagy? - vágta rá kérdését.

- 18...

- 13 éves korom óta nem bírom abbahagyni a cuccozást, hiába próbáltam ezerszer, 28 vagyok és semmi hatása. Gondolom nem ezt akarod... - sóhajtott.

- Nem, de én le tudok majd állni.

- Miért tudnál? Te is ember vagy drága, ha rászoksz, egyből több kell majd. Hidd el, én csak jót akarok neked... - mosolygott rád egész tűrhetően. Elgondolkodtál... Lehet, hogy igaza van... Épeszűnek tűnik, azon kívül, hogy atom részeg.

- Jó, tegyük fel, hogy kimegyek és nem csinálom... Mi lesz veled? - néztél rá kicsit sajnálattal.

- Hát... Mi lenne? Itt pusztulok még évekig, aztán egyszer csak... Kampec.

- Ahha... Nem. - ellenkeztél.

- Mit nem...? - nézett rád furán.

- Nem lesz kapmec. Eljössz velem, úgy is totál egyedül vagyok és szépen abbahagyod ezt. - jelentetted ki.

- De... Én csak egy idegen vagyok, ne legyél naív. Mi van ha sorozat gyilkos vagyok? - tekintetéből aggódás látszott.

- Egy sorozatgyilkos nem kérdezi meg, hogy mi van ha sorozat gyilkos vagyok, meg nem issza le magát a sárga földig rózsaszín nyuszis mamuszban. Jössz? - sóhajtottál.

- Megyek... Úgy sincs jobb dolgom... - bólintott egy aprót és melléd biccegett.

®TIME SKIP®

Három hónapja hoztad el a fiút a kocsmából, azóta teljesen kitisztult és nem is beszél a piáról, meg a cuccokról. Rengeteget beszélgettetek és esze ágában sincs már egyedül hagyni téged, mert idő közben beléd is szeretett, illetve ő sem épp közömbös neked. Így laktok együtt, nyugiban, mint egy kis pár.

Nemrég jelentkeztél egy állásra egy fánkozóba pincérnek, hogy valamit mégis csinálj. Ugyan idő közben kiderült, hogy Klausnak multimilliomos apja volt és rengeteget örökölt, de nem gondoltad helyesnek, hogy Klaus örökségéből éljetek - ami persze Klausnak nem tetszett, mert féltett, hogy bajod lesz - ezért vállaltad, hogy dolgozni mész.

Aznap reggel levél jött, ami elég ritka volt, főleg a hónap közepén, ezért egyértelmű volt, hogy mi az. Kissé remegő kézzel nyitottad ki a kis fehér borítékot, Klaus még javában aludt. Felvettek. Nagyon örültél neki, mentél is Klaushoz elmesélni, mi történt.

- Kuszkusz... Kelj fel, gyorsannn, jó hírem van... - piszkáltad hosszú barna fürtjeit, mire ő ébredezni kezdett.

- Mi az Y/n...? - motyogott és nyitogatni kezdte a szemeit.

- Felvettek... - kuncogtál.

- Ahj... És hol a jó hír? - sóhajtott.

- Ez az te buta... - nevettél és ráfeküdtél a fiúra.

- Nem... Ez nem az... Így sokkal kevesebbet leszel velem... - nézett rád boci szemekkel.

- Dehogy, jössz velem, ott fogsz a pultnál boldogítani... - kuncogtál és hozzá bújtál.

- Komolyan? Nem baj? - csillant fel a szeme.

- Dehogy... Miért lenne? - mosolyogtál rá, erre ő megcsókolt. Azonnal viszonoztad, hisz te is ezt akartad, már vagy 2 hónapja.

- Szeretlek... Tudtad...? - pirult el amikor elengedett és rád nézett.

- Tudtad, hogy én is?