A cetlik /Jikook 18+/ *Folyamat Alatt Áll*

1.Vissza tér a múlt

_Jimin szemszöge_

A csengő hirtelen ébresztett fel mély álmomból, de szemeim azonnal kiugrottak és felültem az ágyon, mert ma van a nap... Amikor megtudom felvettek e  arra az egyetemre amiről már alsós korom óta álmodozok.
Egy levél csúszott be ajtóm alatt, és egyből oda szaladtam majd kinyitottam. Ahogy hajtogattam ki a lapot éreztem, hogy egyre emelkedik a pulzusom. Mielőtt megnéztem volna vettem egy mély és nagy levegőt, majd becsuktam szemem. Nagyon szeretném, hogy fel vegyenek, ez az életem csak ebben a suliban tanítanak úgy, hogy sikeres is lehessek belőle, csak jó tanárok kellenek és az akaratom, amivel persze nincs baj. Én ezt nagyon AKAROM! Lehajtottam a kis lapra a fejemet és lassan olvasni kezdtem, ahogy felfogatm mit olvasok elkerekedtek a szemeim és be is könnyeztem picikét.

-FELVETEEEEK!-sikoltottam fel, hangosan az örömtől. Öröm táncomat jártam éppen mikor pittyent a telefonom. Megnéztem ki írt és nem hittem a szememnek, legjobb barátom írt akivel már vagy 6 éve nem találkoztam. Mert ahogy kijártuk a nyolcadikot ő elment az országból Tokyoba és ott töltötte középiskolás éveit. Egy darabig telefonon tartottuk a kapcsolatot, de  már nem volt az igazi, szépen lassan egyre kevesebbszer egyre rövidebb időre hívtuk fel a másikat, azután márcsak szülinapkor névnapkor, később pedig márcsak üzenetet küldtünk egymásnak. Én őszintén féltem már írni neki, azt hittem elfelejtett, hogy talált másik bárátokat és, hogy új életet kezdett. Neki is elkezdődött a felnőtt kór és nekem is, de nem úgy ahogy azt kicsiként elterveztük, életünk külön utakra szakadt és csak remélni tudom, hogy látom még. Tényleg nagyon hiányzik. Még mindig a legjobb barátom, de olyan rég volt már, lehet rá se ismerek vagy, hogy írtózatosan megváltozott.
Arról se tud, hogy már teljesen biztos vagyok abban, hogy meleg vagyok. Nehéz volt bevallani a szüleimnek, de még ők is tudnak róla. De térjünk a tárgyra, nem akarok ezen gondolkodni, legalábbis most, mert megöl a kiváncsiság. Megnyitottam az üzenetet amiben egy hosszú levél volt, ez annyira Tae! Leheveredtem a kanapéra és olvasni kezdtem.

Drága Jiminem!
Sajnálom, hogy nem tartottuk a kapcsolatot, én annyira hiányollak minden eggyes nap, csak egy ilyen legjobb barát van az életben akit nem szabadna veszni hagyni. Tudod, hogy nem akartam Tokyoba jönni, de legalább megtaláltam életem szerelmét. Azért írom most neked ezt a hosszú üzenetet, mert elszeretném mondani, hogy vissza jöttem Seoulba és szeretnélek újra az életem részének tudni. Tudom, hogy ezt most nyálasnak találod majd, de azt is tudom, hogy szereted, ha ilyen szövegeket írnak neked. De a lényeg. Jimin! Szeretném tudni, hogy mi volt veled az elmult 6 évben és hogy hogy vagy. És szeretném én is kibeszélni neked az utobbi jó pár évet. Kérlek, találkozzunk és beszélgessünk. Újra az elválaszthatatlan legjobb barátod szeretnék lenni, akit nem tudsz levakarni.
Utóirat: Nagyon szeretlek cimbi <3
Szeretettel barátodtól TaeTaétől!

Már a legelső mondatnál elbőgtem magam, valahogy én is hasonló keppen érzek és természetesen minnél hamarabb látni akarom. Annyira boldog voltam, és olyan hirtelen fordulatot vett az életem, hogy percekig fel se fogtam, hogy életem 2 legfontosabb dolga jelenleg, rendbe jött /az egyetem és TAE is!/- már csak egy valaki hiányzik, de megigertem magamnak, hogy elengedem-.Viszont ilyen az élet, teli van csupa váratlan dolgokkal és meglepetéssel.
Ahogy eltöprengtem az életemen rájöttem arra, hogy ezzel így, hogy csak ülök egyhelyben, rohadtul nem jutok sehova. Azt tervezem, hogy nyugisan reggelizek, majd egy jót zuhanyzok elmegyek a szüleimhez, na persze elötte fel is hívom őket ,,mert oda csak úgy nem lehet beállítani" -ahogy mondaná anyám-. Kölcsön kérem a kocsiukat és elmondom nekik a nagy híreket, miszerint felvettek álmaim egyetemére és a legjobb baratom ismét itt van. Ezek után elmegyek a közeli plázába és veszek pár tollat és füzetet, mert a többi még jó, vigyáztam rájuk. Ja és egy új sulistatyó is kéne a másik totálisan szétszakadt. De a táskát mindig elfelejtem, felkéne írnom csak, hogy én Park Jimin vagyok és az ilyen apróságokat leszarom, ehez lusta vagyok. Ami nagy szó tőlem, mert én vagyok a környezetem legszorgalmasabb embere. Inkább elmegyek reggelizni. Nagy nehezen felálltam a kanaléról és át ballagtam a konyhába, mikor körbe néztem rájöttem: Nagyon nem vagyok éhes. Ezért fogtam magam csináltam magamnak egy kávét, oda áltam az ablakomba és csak néztem ki a fejemből. Néztem az embereket ahogy sietnek a dolgukra. Néztem a babakocsit tologató szülőket, akiknek a gyermekük, aranyosan aludt. Elnéztem a távolba ahol a dombok mögött a reggeli nap, sütötte arcomat. Nézelődesem alatt a kavém gyorsan el is fogyott, a bögrét behelyeztem a mosogatóba és megindultam a fürdőbe.
Lezuhanyoztam és az epres tusfürdőmmel fürödtem meg, mert az olyan kis cuki, egyszer kaptam anyumtól és beleszerettem az illatába. Úgy ítéltem meg, hogy a hajamat is megkell mosni a banános samponommal ezt a sampot még kb 6.-ban fedeztük fel Taéval és azóta ezt használom. Szeretem a gyümölcsös dolgokat, rengeteg illat gyertyám is van, ezért van itthon mindig gyümölcsös gumicukor illat.
Mikor lezuhanyoztam magamra tekertem egy törölközőt és a tükör elé álltam, mivel még párás volt, ezért a fogmosással kezdtem, majd jött a hajszárítás utánna még picit megtörölgettem magam. A törölközőmet szépen rátettem száradni a szárítóra. És vissza mentem a szobámba, kiválasztottam magamnak a mai szettem, ami egy egyszerű fehér hosszú ujjú egy fekete gatyával és egy rózsaszín kötött mellényel amin fekete és fehér virágok vannak.
Öltözködés után leültem az asztalkámhoz és felhívtam anyut.