- Jó reggelt! - köszöntött széles mosollyal a mostohalányom, miközben a hálószobánk nyitott ajtajának deszkájához támaszkodott.
- Jó reggelt kicsim! - fordult az ajtó felé a feleségem, hogy köszönjen a lányának.
- Jó reggelt, Mercikém... - ültem fel álmosan az ágyban a szememet dörzsölgetve - Mennyi az idő?
- Már 10 óra! Nem akartok esetleg felkelni? - kérdezte komolytalanul számonkérően.
- De, de nekem úgyis össze kell még pakolnom. - kelt ki mellőlem az ágyból Merci anyja.
- Mikorra kell odaérned? - kérdeztem vissza, ahogy lassan kitakartam magam.
- Délután 3ra. Két óra az út, szóval igazából már nincs is sok időm. - válaszolt az ajtó felé indulva.
Ahogy Mercihez ért, megsimogatta a fejét és adott rá egy puszit.
- Csinálok reggelit! - keltem ki az ágyból és nyújtózkodtam egyet.
A mostohalányom csak állt az ajtóban és nézett.
- Mi az? - kérdeztem zavarodottan.
- Csak éhes vagyok... - fúzte össze maga előtt a karjait egy kissé összenyomva a fekete topban a már kerek cicijeit.
- Jó, jó, kapsz bundáskenyeret. - indultam én is a konyha felé.
- Köszönöm, Apuci! - ugrott oda hozzám boldogan és átkarolta a mellkasomat.
Lenyújtottam a kezem és megsimogattam a hátát.
- Nincs mit, szivem. - léptünk egyszerre át a szűk ajtón, vigyázva, hogy ne paszírozzam semmijét oda az ajtókeretnek.
Merci ment a kanapé felé fordult, miután elengedett. Utána néztem és láttam, hogy az amúgy is rövid pizsamanadrágja teljesen felcsúszott és az egyik oldala betűrődött a popsijába, utat hagyva a szememnek a tökéletes puha bőréhez a combja és a feneke között. Végignéztem, ahogy a kanapéhoz ér, kicsit kitolja hátrafele a popsiját és lehuppan, majd visszanéz rám. Ahogy összeért a tekintetünk, gyorsan elfordultam, hogy elkészítsem a reggelit.
