Elmondanám, hogy hiányzol,
De minek is fáradjak
Az időnek is átadtam
Az álmom is álmatlan
Hogy ki voltam láthattad
Az énem most mást adna
Mást adna, mást adna
Kevésbé fájdalmas, fájdalmas
Érintések várhatnak, várhatnak
Kevésbé ártalmas, ártalmas
Illúziót a szád adna, szád adna
Veled és nem száz angyalt áltatva
Csendben tovább lépek,
Már nem keresem a pillanatot
Én nem, én nem
Emlékedben tovább élek
Csendben tovább lépek,
Már nem kereslek téged
Én nem, én nem
Emlékemben tovább élsz te
Már kellene valami szomorú vidám hang
A harapásod, kibaszottul imádtam
Torzuló környezet a szemem előtt, de
A vággyal teli tested el löktem
De azért, mégis kérnék még belőle
Ne húzz vissza, én csak mennék előre
Ha úgy van el is köszönhetünk felőlem
Kettős pillanat, törött testünk ebből lett
Építkeznünk ebből kell
A fából mára már erdő lett
Többen leszünk, de
Kevesebben hisznek
Majd bennünk, mert
Nekem lépnem kell
Egyedül elvérezve
Csendben tovább lépek,
Már nem keresem a pillanatot
Én nem, én nem
Emlékedben tovább élek
Csendben tovább lépek,
Már nem kereslek téged
Csendben tovább lépek,
Már nem keresem a pillanatot
Én nem, én nem
Emlékedben tovább élek
Csendben tovább lépek,
Már nem kereslek téged
Én nem, én nem
Emlékemben tovább élsz te
