Miért Pont ✨Ő✨

4

Noah szemszögéből:
- mi van közted és a lányom közt?
- barátok vagyunk - nyeltem egy nagyot Mr Mendes mindig ilyen ijesztő volt?
- ne néz hülyének láttam hogy néztél rá
- uram én....- nem tudtam mit mondjak. Őszintén, igaza van. Kedvelem Nikit.
- mondtam már, hogy Eric vagyok nem kell magáznod. De vissza térve,  hallgatlak. - néz rám de már egy meleg mosollyal az arcán.
- kedvem a lányod. De nem tudom ő mit gondol rólam. Kis korunk óta kerül.
- a lányom egy érdekes személyiség. Ha egyszer megbántod képes évekig haragot vagy szimpla távolságot tartani.
- vajon én mivel  bántottam meg? - gondolkodtam hangosan
- hát fiam én azt nem tudhatom - mosolygott rám majd ott hagyott a konyhában.

Felmentem az emeletre és hallkan beléptem Niki szobájába. Még mindig nem volt magánál. Nick az asztalnál ült és a telefonját nyomkodta. Én le ültem az ágy szélére és onnan néztem a mélyen alvó angyalt.

- Buj be mellé - néz fel rám telefonjáról Nick
- nem tudom mit szólna ő hozzá
- bíz bennem - mosolyog rám
Bebujtam mellé és magamhoz öleltem. Megmozdult. De nem nyitotta ki a szemét  csak jobban karjaimba bújt.
- aranyosak vagytok
- szerinted én mivel bántottam meg annó? - csúszott ki a számon a kérdés
- ezt hogy érted?
- Apud mondta hogyha ha egyszer valaki megbántja évekig kerüli az illetőt. Nyolc éves korom óta kerül.
- nem tudom. Nem emlékszel mit csináltál ami esetleg okot ad rá?
- nem - válaszoltam szomorúan és lehunytam a szemeim és pár perc mulva el is aludtam.
Valamikor hajnalban arra ébredtem, hogy valaki mocorog mellettem.

- Niki?
-Noah? - kérdezett vissza csendesen
- itt vagyok - ennyi kellet neki. Még jobban hozzám bújt. Elkezdett remegni a teste
- hé - semmi válasz - Niki? - nevére fel nézett rám. Szemei könnyesek voltak
- hé itt vagyok, ne sírj kérlek- ölelem újra magamhoz. Egyre ritkábban szipogott míg nem teljesen egyenletes nem lett légzése. Vissza aludt.

Niki szemszögéből:
Reggel arra keltem, hogy nagyon fáj a fejem és valami meleget érzek magam körül. Kinyitottam a szemem és egy alvó Noahval találtam szembe magam.
- Noah - óvatosan hajába simítok amire egy sóhajt kapok. Olyan aranyos. Hogy tudtam én ezt az embert utálni.
- Noah ébresztő
- Niki?
- jó reggelt - nem tudom abba hagyni a mosolygást. Erre a két szóra kipattantak a szemei.
- jól vagy? Nem fáj semmid? Nem vagy rosszul? - miért aggódik ennyire értem?
- kicsit fáj a fejem de megvagyok
- hála az égnek - még közelebb húzott magához. Már ha ez lehetséges volt egyáltalán.
- mi történt?
- itt voltak a volt barátaid. Nem tudom mit mondhattak neked, mert mi csak azt tudjuk, hogy neki löktek a szekrénynek és amiket utánna mondtak. Miért nem mondtad el?  Mikor kérdeztem mi a baj miért hazudtál?
- én csak...nem tudom. - folyt le egy könnycsepp az arcomon - egyszerűen nem akartam, hogy akár ti vagy a Bátyám tudomást szerezzen róla.
- pedig segítettünk volna
- ezen hogyan tudnátok segíteni?
- megoldottuk volna. Nem vagy éhes? - miért ilyen aranyos a mosolya??
- de egy kicsit.
- A tegnapi KFC jó? A történtek után megmaradtak. És hát nem vagyok egy konyhatündér.
- tökéletes