Új fejezet az életemben

1.

Nem hittem volna,hogy valaha is elválnak a szüleim. Vagy egyáltalán azt,hogy apám így itt hagy minket. Mivel nincsenek tesvéreim csak ketten voltunk anyával. Tavaly kezdtem a gimnáziumot Budapesten,elég nehéz volt beilleszkednem. De most kezdhetem újra egy teljesen idegen környezetben,egy valamennyire már összeszokott osztályközösségben. Legalább a jegyeim jók és elég jól tanulok,tehát egészen biztos vagyok benne,hogy megállom ott a helyem.

Anyának új barátja lett és hozzá költöztünk el. Elég jó fej alak és rendesen is bánik velem és anyával is. Brettnek hívják. Magas kb. 192cm. lehet sportos és borostás,sötét szemű férfi. Ő egy cégnél dolgozik,pontosan én sem tudom még,hogy mit csinál. Anyukám pedig gyógytornász,és gyerekekkel foglalkozik inkább. Gyakran látogattam a munkahelyén suli után,hiszen nagyon jól kijövök én is a gyerekekkel. 

Nagyjából volt már időm megismerni a környéket. Szereztem is egy új barátot,Ő Adél. Velem egy magas,vagyis kb. 160cm. magas lehet;hosszú barna hajú és szeplős lány. Nagyon energikus míg én inkább nyugodtabb vagyok. Rengeteg mindenben segített és elvitt megnézni pár helyet és megmutatni a várost. Idők múlásával ő lett a legjobb barátnőm. Mindent megbeszélünk egymással és anyu is nagyon bírja őt. Rengeteget van nálunk és együtt leskelődünk az igazán helyes szomszéd srác  után,akit Kolennek hívnak. Neki nem igazán jön be,de nekem annál inkább. Egy magas izmos testalkatú srácról lenne szó. Azt már tudom,hogy nem a mi iskolánkba fog járni,és ahogy láttam valószínűleg szeret deszkázni és rengeteget játszik a kutyájukkal. Ő csak az anyukájával él aki nagyon jól kijön az enyémmel. Kolen éppen csak tud a létezésemről mert néha látott mikor esetleg elmentem boltba,vagy Adéllal mentünk valahova. Viszont szerintem nem igazán lesz esélyem nála,de hátha egyszer leszólítana.

Nemsokára elérkezik az első nap az új suliban. Tudom,hogy van nekem Adél és ott segít ahol tud,de mégis nagyon félek milyen lesz. Egy hetem van még felkészülni rá lelkileg. Remélem nem lesz annyira rossz és könnyen beilleszkedem majd. Adél már mesélt az osztályról,háát érdekesnek ígérkezik.

Úgy döntöttem elmegyek most egyedül sétálni. Olyan este 6-7 között el is indultam a parkba. Egy hosszú bő fazonú farmer volt rajtam és egy fehér testhezálló haspóló ami persze nem mutatott túl sokat;és az egyszerű fekete conversem. Szeretem ezt a cipőt. Hanar odaértem és leültem egy kicsit,nézelődtem csináltam képeket a szökőkútról és a virágokról. Miután már eléggé sötétedett elindultam haza. Gond nélkül ment a haza sétálás egészen addig amíg a szomszédházhoz nem értem és egy hang megszólított a sötétből.                                                     

-Helló vöröske!-szólt csipkelődve,a hangja alapján Kolen.-Mit keresel ilyenkor egyedül az utcán? -Szia. Először is van nevem; másodszor pedig csak sétáltam. Nem mintha rád tartozna.-szóltam vissza neki,majd gyorsan hazafelé vettem az irányt.

Gyorsan lezuhanyoztam,vacsorázhtam és hívtam is Adélt. Átbeszéltük mi történt és ennek örömére holnap itt is alszik. Miután elköszöntünk lefekdüdtem és hamar el is aludtam.