Új fejezet az életemben

4.

A tegnapiak után elég nehezen akartam felkelni az ágyból. Péntek van aminek mondjuk örülök és ráadásul megint laza nap lesz. Gyorsan elkészültem. Felvettem egy fekete nadrágot ami az alján kicsit bővebb és egy fehér kötött pulcsit,a hajamat pedig egy kontyba fogtam fel. Kicsit szelesebb volt az idő. Levittem a táskám a konyhába,öntöttem ki egy tál müzlit,és vártam Adél érkezését. Míg ideért megettem a müzlit és készen vártam.

Mikor ideért elindultunk suliba. Matekkal kezdünk és úgy a közepén észre vettem,hogy Alen keresi a tekintetem,de direkt nem figyeltem rá hiszen tegnap eléggé bunkó volt velem. A második órában ami történelem volt viszont jött egy üzenet. Alen volt az.

Alen:Most akkor haragszol és kerülni fogsz?

Hanga:Nem.Hiszen nem is beszéltünk még. Nem igazán érdekel.Ha akarsz valamit mondani igazán hozzám szólhatnál és nem csak mindig telefonon elintézni.

Ezzel elraktam a telefonom jelezve neki,hogy így nem vagyok hajlandó vele beszélni,és jegyzeteltem tovább. Nem jött oda egyik szünetben sem. Kicsit csalódott voltam. Véget értek az órák és elindultam haza. Nem vártam meg Alent csak mentem,mikor valaki lépteit hallottam a hátam mögül. Alen futott erre felém és mikor mellém érkezett lelassított.

-Haza kísérhetlek?-kérdezte kedvesen.

-Felőlem.-mondtam úgy mintha mindegy lenne.

-Sajnálom a tegnapit,de amint látod próbálom rendbe hozni.-mondta kicsit szomorkásan.

-Semmi baj én nem haragszom,csak furcsa volt.-mondtam.

-Igen gondoltam,de nem lesz ilyen többet garantálom.-kacsintott és vigyorgott mellettem.

Elértünk a házunkhoz és megállt.

-Szóval megengeded,hogy írjak mikor már otthon leszek és szóban nem tudok szólni?-kérdezte szórakozottan.

-Talán.-kacsintottam és bementem a házba.

Anyuék kivételesen otthon voltak mikor haza értem,tehát beszélgettem velük kicsit így a suliról és néhány egyéb dologról. Aztán felmentem a szobámba és kipakoltam. Megcsináltam minden házit és tanulgattam egy kicsit. Később indultam is a szokásos utamra. Kolenék háza előtt mentem el éppen a könyvemmel és a telefonommal a kezemben,mikor valaki kisétált mellém. Kolen volt az,de nem szólt semmit csak némán sétált mellettem. Én sem szólaltam meg hiszen úgy voltam vele úgy is megszólal ha beszélni akar. Elértünk a padhoz ahol olvasni szoktam. Leültem ő pedig leült mellém. Kinyitottam a könyvem és olvastam,de azért láttam,hogy engem néz és mosolyog. Letettem a könyvet és ránéztem.

-Minek köszönhetem a társaságod?-kérdeztem szórakozottan.

-Csak kijöttem veled,gondoltam megnézem mit csinálsz itt ilyen sokáig.-felelte őszinén.

-Értem.-mondtam. -És eddig miért nem szóltál hozzám?

-Nem tudom.-nézett rám és a tekintetét az enyémbe fúrta.

Csendben maradtunk egy darabig és néztünk egymás szemébe mikor megszólalt:

-Szép a szemed Vöröske.-mosolygott rám pimaszul. Erre én nem válaszoltam csak mosolyogtam és elnéztem oldalra.

-Kezd hideg lenni és szerintem én haza megyek.-mondtam miközben már álltam fel.

-Rendben hazakísérlek.-válaszolt.

Sétáltunk haza mikor egyszer megkérdezte,hogy:

-Miért jöttél ma haza Alennal?-kérdezte komolyan.

-Megkérdezte,hogy hazakísérhet-e és én igent mondtam.-válaszoltam. -De te honnan ismered?-kérdeztem mivel kicsit furcsa volt.

-Régen egy suliba jártunk,ennyi.-válaszolt szűkszavúan.

Elérkeztünk a kapunkhoz. Már fordultam volna be mikor megfogta a kezem és visszahúzott.

-Azt hitted enélkül mész be?-kérdezte de mire válaszoltam volna adott egy puszit az arcomra. Annyira jó érzés volt. Rámosolyogtam és bementem. Szóltam anyáéknak,hogy itthon vagyok és felmentem az emeletre. Felhívtam a barátnőm megint és azonnal meséni kezdtem,amit ő kíváncsian hallgatott. Holnap délután átjön és itt alszik nálunk. Elköszöntem tőle és mentem zuhanyozni ami most egy kicsit tovább tartott,hogy felfrissüljek kicsit. Mikor kész voltam lementem és összedobtam egy rántottát,amit felvittem a szobámba. Kapcsoltam egy filmet és közben megettem. Félre raktam a tálat,és majd holnap leviszem. Elmentem fogat mosni és lefeküdtem és folytattam a filmet amíg el nem aludtam.