Új fejezet az életemben

3.

Reggel már az ébresztőmre keltem,hiszen nincs itthon senki sem. Gyorsan szokásosan felkontyoltam a hajam és el indultam le a konyhába. Írtam Adélnak,hogy jöhet hamarabb és jöjjön be nyugodtan nyitva van minden. Megittam a cappuccinom fogat mostam megcsináltam a hajam és már választottam volna ki,hogy mibe menjek mikor Adél csak úgy berontott a szobámba. 

-Sziaa,látom jókor jövök,na mibe mész elcsábítani a fiúkat?-kérdezte szórakozottan sunyi vigyorral a száján.

 -Hát én nem gondoltam semmi extr..-de mielőtt kimondtam volna már a szekrényem nézte.

 -Naa és ehhez mit szólsz?-kérdezte miközben felmutatott egy fekete testhezálló spagettipántos egyberuhát. 

-Háát nem hiszem,hogy ez iskolába való.-feleltem. 

-Jaajj nemár most mit izélsz vedd fel jó lesz hidd el hátha megint nézi ahogy sétálsz.-mondta boci szemekkel.

Végül felvettem. El is indultunk. Laza napnak néztünk elébe,csak 5 óránk volt és azok se voltak vészesek. Vagyis az órák nem voltak azok... De akárhol voltam két szempár figyelmét éreztem magamon. Alen volt az. Fogalmam sincs mit talált olyan érdekesnek rajtam,de úgy tettem mintha nem is érdekelne,természetesen nagyon is érdekelt.

Vége lett az utolsó órának is. Megint most csak azért is megvártam Alent és megint tőle picit lemaradva indultam el. Ráírtam.

Hanga: Mi volt olyan érdekes ma rajtam?

Szinte azonnal jött a válasz

Alen:Ha ilyen ruhában vagy ne csodálkozz,hogy megnéznek.

Hanga:Éppenséggel csak te néztél mást nem is érdekelte mi van rajtam.

Alen:Na hagyjuk ezt szórakozz a szomszédoddal.

Érdekesnek véltem az utolsó üzenetét,nem is válaszoltam rá. Mintha fétékeny lenne de az nem lehet nincs rá semmi oka. El is hesegettem a gondolatokat mivel valaki hozzám szólt a semmiből. Persze hogy Kolen volt az.

-Ohh hát így állunk visszajelölni elfelejtessz de másokkal kedvedre haza sétálgatsz.-szólt oda nyersen.

-Tudod miután már vártam az üzenetedre vagy valami jelzésedre 2-3 órán keresztül nem volt kedvem visszajelölgetni.-mondtam majd ott hagytam.

Végre haza értem. Felmentem a szobámba és tanultam egy minimálisat hiszen nem adtak fel túl sok mindent. Elindultam szokásosan a parkba a könyvemmel,hogy olvassak. Igazából nem is az olvasás miatt megyek mostmár arra. Várom hátha Kolen leszólít ismét az utcán. Viszont ma ez máshogy volt nem szólt nekem sőt nem is láttam kint. Lehet túl bunkó voltam vele. Mindegy is megint olvastam egy darabig és haza indultam. De ami most történt arra én sem készültem fel.

Kolenék háza előtt mentem mikor egy ismerős érintés megragadta a karom. Kolen volt az..ki gondolta volna.

-Sajnálom.-nézett a szemembe.-Elég bunkó voltam nem tudom mi lett velem.-nézett rám szomorúan. Annyira szépek a szemei istenem...

-Nem baj. Bár nem hiszem,hogy sok okod lett volna rá.-mondtam a számat elhúzva.

-Igen tudom...-mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Teljesen lefagytam és elpirultam. A hasamban száz pillangó kelt életre ő pedig csak mosolygott rám.

-Remélem ez elég arra,hogy visszajelölj.-mondta mosolyogva,

-Majd meglátjuk.-kacsintottam rá,majd elfordultam és befelé vettem az irányt.

Ahogy beléptem az ajtón levakarhatatlan vigyor volt az arcomon. Gyorsan lezuhanyoztam és készítettem vacsorát. Felvittem a szobámba és a telefonom bámulva megettem. Fogat mostam és felültem az ágyra. Felhívtam Adélt videóhívásban. Adél belenyomta az arcát a kamerába és így vette fel. Mindketten röhögtünk. Elmeséltem neki mindent és együtt sikítoztunk és megállás nélkül hajtogatta,hogy jelöljem vissza. Hát mivel már egy órája volt,hogy találkoztam Kolennel így ideje volt visszajelölni. Adéllal elköszöntünk egymástól és még telefonoztam kicsit. Jött egy üzenet.

Kolen:Ideje volt már vöröske:D

Hanga:Nem vöröske és jó éjt. :)

Ezzel lezártam a telefonom. Tudja mivel idegesítsen fel az biztos. Felraktam a telefonom az asztalra és elfordultam aludni. Elég volt mára mindkettőből. Kíváncsi leszek mivel állnak elő holnap.