Sayonara

Part 3

Eleanor és Ash több órán keresztül játszottak. Oly annyira belemerültek, hogy kezdett besötétedni. A nyár utolsó napjait élték így már kezdett hamarabb lemenni a nap. Ash már teljesen elaludt. A nyála folyt és csendesen szuszogott. Eleanor jót kuncogott rajta, kikapcsolta a játékot és betakarta az alvó fiút. Nyomott egy puszit az arcára és halkan kiment a szobából. Óvatosan becsukta az ajtót majd meglátta az épp felfelé jövő Kasai-t.

- Te még itt?- kérdezte a fiú egy apró mosoly kíséretében.

- Igen, most akartam épp indulni- Eleanor azon nyomban elpirult. Tetszett neki a fiú külseje. A vállig érő barna haja és csillogó zöld szemei.

- Közel laksz?- kérdezte és a korlátnak támaszkodva szemlélte a lány arcát.

- Viszonylag igen- vont vállat.

- Szeretnéd, hogy elkísérjelek? Este már elég veszélyes a környék- mondta és közbe beletúrt hosszú hajába ami Eleanor számára vonzónak ígérkezett. Nagyot nyelt és egyre vörösebb lett.- Mi a baj? Rosszul vagy?- lépett közelebb Kasai mire a lány csak csodálta tovább a fiú széles vállait, alkatát, arcát.

Megrázta a fejét majd így szólt: Nem teljesen jól vagyok.

- Akkor miért vagy ilyen vörös?- simított el egy kósza tincset Eleanor arcából.

- Csak nagyon melegem van- sóhajtott- Egyébként pedig nem szükséges elkísérned. Nem lesz, bajom- mosolyodott el- Még találkozunk Kasai. Nagyon örültem- mondta majd a fiút kikerülve hagyta el a helyszínt. Kasai csak csendben figyelte, ahogy a lány elhagyta a házat.

Miután elment bement a szobájába és az ágyára feküdt. A plafont bámulta.- Miért nem bírom kiverni a fejemből?- futott végig gondolatain ez a kérdés. Szinte le volt nyűgözve azon, hogy Eleanor annak ellenére, hogy miként mutatkozott be mégis kedvesen beszélt vele. Kasai életében nem sok lány fordult meg az elején, vagy ha meg is történt nem alakultak valami fényesen. Mindig alkalmazkodott és tűrte a másik fél furcsaságait. Szinte sokszor alárendelt volt. Az utóbbi három évben szedte össze magát ugyanis változtatni akart. Megunta a "kedves srác" szerepét és bele vágott egy merészebb életbe. Attól a ponttól kezdve nem érdekelte ki hogyan érez csak haladt egyikről a másikra a mai napig. Évek óta nem volt szerelmes már szinte el is felejtette, hogy létezik ez a dolog most mégis melegséget érzett, ahogy a lányra gondolt.- Nem fog újra megtörténni csak rossz vége lenne- átfordult az oldalára és össze húzta magát. Már a szerelem gondolata is hányingert keltett benne szinte üvöltve tudna sírni minden fájdalmát kiadva ugyanis Ő sosem beszélt az érzéseiről senkinek.

- Hé, Kasai- nyitott be hirtelen Ash a szemeit törölgetve- Mikor ment el Eleanor?

- Nem olyan régen- Kasai nem fordult Ash felé, csak halkan dünnyögött.

- Valami gáz van?- kérdezte és beljebb lépett a szobába, de Kasai azonnal megállította.

- Nem nincsen. Most pedig kérlek, menj ki fáradt vagyok- Ash csak nagyot sóhajtott és kiment maga mögött az ajtót becsukva.

- Vajon valaha megélem azt, hogy őszinte legyél velem? – nézett vissza az ajtóra és vissza ment a szobájába. Ash és Kasai kapcsolata viszonylag érdekes. Ash mindig mindent megosztott Kasai-val ő viszont ennek pont az ellentéte. Hiába kérdezgette többször is, hiába próbálkozott a bizalmába férkőzni Kasai sosem mondott neki semmit. Se a boldogságáról se a fájdalmairól nem beszélt így Ash már szinte feladta. Aether pedig teljesen Kasai ellentéte. Ő szinte olyan, mint Ash. Ők ketten mindig mindent megtudtak beszélni kivétel eddig egyedül Ash titka. Talán egyszer majd ennek is eljön az ideje.

- Ash?- nyitott be Aether a szobába.- Tudod attól, hogy ti mindig becsukjátok, az ajtótokat az enyém nyitva van. Mi történt megint?- ült le barátja mellé és aggódó tekintettel mérte végig. Ash kezeibe temette az arcát és nagyot sóhajtott.

- Aether őszintén nem tudom. Kasai megint letört valami miatt, de nem mond semmit. Segíteni akarok neki hisz ő az egyik legjobb barátom, sőt szinte a testvérem már és mindent tud rólam én viszont semmit ő róla. Mit kellene tennem szerinted azért, hogy bízzon bennem végre?- a végére Ash szemei könnybe lábadtak.

- Fogalmam sincs Ash. Kasai egy hatalmas rejtély nem tudom mit jelent számára a bizalom. Nem tudom, mit kell nála elérni azért, hogy elmondja az érzéseit de Ash- emelte fel a fiú fejét- Azt tudom, hogy ő is annyira szeret, mint te őt és ő is ugyanúgy a testvérének tart- mosolyodott el a fiú.

- Köszönöm Aether- szipogott és végre Ash arcán is mosoly terült el.