Sayonara

Part 4

Eleanor gyorsan és épségben haza ért. Amint belépett a házba körbe vette a csend és az üresség. Nincs már itt az édesanya aggódó fogadtatása, hogy merre járt ilyen sokáig, nincs már kettesben vacsorázás és kibeszélés az a nap történt dolgokról. Eleanor egyedül csendesen evett egy egyszerű kis pirítóst. Csak a nap lenyugvó fénye adott világosságot a konyhába ám már az sem sokáig. Eleanor a vacsorája elfogyasztása után elmosogatott majd letusolt kellemes langyos vízzel. Egyáltalán nem érezte magát fáradtnak így elkezdett kitakarítani. Portalanított, felhúzta a tiszta ágyneműt, mosást indított, fel porszívózott majd felmosott. Pár órán belül szinte ragyogott a ház kivéve egy szobát. Az édesanyja régi szobájába ugyanis nem ment be. Félt, hogy még inkább rosszul érezné magát és még több emlék törne a felszínre. Kellett neki idő mire megszokja az egyedül lét érzését. Eleanor hajnali kettő után bírt csak elaludni, addig filmet nézett, de a csend még hangosabb volt számára.

****

Aznap már kora reggel Eleanor a telefonja csörgésére ébredt.

- Nem is volt ébresztő állítva- húzta a fejére a takarót, de ez nyilván nem szüntette meg a telefon csörgését. Az éjjeli szekrény felé fordult és elvette róla a telefont. Ekkor látta, hogy Ash hívja őt.- Mondjad- vette fel nyűgösen.

- Na, hát szép jó reggelt. Beengedsz minket?- lehetett hallani, hogy a fiú vigyorog.

- Titeket?- ásított nagyot a lány és elterült az ágyán.

- Gondoltuk át jövünk segíteni neked- kuncogott Ash a vonal túlsó végén.

- Gondolom ez a te csodálatos ötleted volt- dörzsölte meg szemeit és felült az ágy szélére.

- Eltaláltad nem is értem miért nem örül egyikőtök sem- pufogott Ash.

- Mondjuk, azért mert reggel nyolc óra és hideg van, ugyanis ha nem látnád, igen csak elvan, borulva- úgy tűnt Kasai sem örül a korán kelésnek.

- Hallod ezt csajszi ezért is be kell, engedj minket. Itt fagyunk meg étlen szomjan az ajtódba- nyávogott Ash mire Eleanor csak kinyomta a telefont.

- Istenem Ash te sosem változol- sóhajtott nagyot majd belebújt szőrős mamuszába és elcsoszogott a bejárati ajtóig majd kinyitotta azt. Odébb állt és beengedte a fiúkat.

- Nem akartál előbb felöltözni?- kérdezte Ash. Eleanor csak ekkor realizálta, hogy pizsamában van. Egy neki térdig érő pólóban aludt, amit még évekkel ezelőtt Ash adott neki a haja pedig laza kontyba volt.

- Jó ez így- ásított ismét nagyot.

- Amúgy tök jó hogy átjöttünk takarítani Ash de itt egy porszemet sem látok- tette karba kezeit Aether.

- Ja, igen. Tegnap este megcsináltam mindent- ült le a lány a kanapéra. Ash csak nagyokat pislogott.

- Ez esetben- gondolkodott el- Csak meglátogattunk- ült le ő is a kanapéra Eleanor mellé és átölelte a még félig alvó lányt.

- Készítek valami reggelit- indult el Aether a konyha felé ám Eleanor megállította.

- Szinte semmi nincs a hűtőben- mondta mire Aether lassan megfordult és csalódott tekintettel bámult.

- Ezt most azonnal orvosoljuk. Ash gyere, megyünk vásárolni- parancsolt rá a fiúra.

- Értettem Uram!- állt vigyáz állásba és már el is indultak- Kasai te addig maradj itt- vigyorgott Ash.

- Srácok erre semmi szükség. Majd én elmegyek bevásárolni- feküdt el Eleanor a kanapén és magára terített egy pokrócot.

- Ezt meg sem hallottam- intett Ash és már el is tűntek Aether-vel együtt.

- Makacs- dünnyögött Eleanor- Kasai ülj le nyugodtan- szólt a még mindig ajtó mellett ácsorgó csendes fiúra. Kasai nem szólt semmit csak oda sétált a fekvő lány mellé és leült a szőnyegre, ami a kanapé előtt helyezkedett el közvetlen. Neki dőlt a heverő karfájának és így már majdnem egy szinten volt az arcuk.- Miért vagy ennyire csendes?- támaszkodott fel Eleanor.

- Csak még reggel van- mosolyodott el a fiú és közben körmeit piszkálta.- Eleanor?

- Igen?

- Neked van valakid?- Eleanor minden más kérdésre számított csak erre nem. Miért akarja ezt tudni? Futott át a kérdés Eleanor gondolatain.

- Nekem?-kérdezte- Ugyan kérlek-legyintett. Igen csak kínosan érezte magát. Hamarosan tizenkilenc éves lesz, de még mindig nem volt egy rendes kapcsolata sem.- Na és neked?- kérdezett rá félve mire a fiú csak felnevetett.

- Én nem olyan vagyok-fordult a lány felé és mélyen a szemébe nézett. Kasai ugyanazt érezte, mint előző este. Melegség öntötte el a szívét attól, hogy a lány közelében lehet és mondhatni nyíltan beszélhetett vele.

- Ezt hogy érted?- Eleanor már szinte teljesen elveszett a fiú tekintetében még úgy is, hogy a haja félig az arcába lógott.

- Régen voltak kapcsolataim, de egy ideje csak egyikről a másikra haladok- vallotta be őszintén a fiú, amire szinte azonnal rá is jött, hogy nem volt jó ötlet. A lány bizalma kicsit meg is ingott a fiú kapcsán. Tetszett neki a fiú, legalábbis a külseje. Úgy vélte talán ez egy jó alkalom, hogy picit jobban megismerje.

- Mi változott? Persze nem muszáj elmondanod, ha nem szeretnéd- szabadkozott a lány mire csak egy mosolyt kapott válaszul.

- Szerintem tisztába vagy azzal, hogy az élet nem csupa boldogsággal jár-, hajtotta le a fejét Kasai- Egyszer ígérem, elmesélem- nézett vissza újra a lányra, akinek tekintetében aggódást vélt felfedezni. Eleanor nem szólt semmit. Rengeteg kérdése lett volna a fiúhoz viszont tudta, hogy valószínűleg semmire nem kapott volna választ.

- Így legyen Kasai- majd e mondat elhangzása után be is toppant a két fiatal nagy csörtetéssel.

- Megjöttünk!- kiabált Ash.

- Látjuk- mondta gúnyosan Eleanor.

- Ráadásul halljuk is- egészítette ki Kasai majd mindketten nevetésbe törtek ki. Ash csak nézte őket és mosoly terült el az arcán. Örült, hogy a számára két egyik legfontosabb embert végre nevetni látja.