Fizetős Randi / Larry Stylinson ff.

13.

Louis:

Miután Harryvel átbeszéltük a suliban történt dolgokat, csak feküdtünk csendben, és ő elszundított. Nem volt szívem felkelteni, így csak a haját babráltam, majd amikor álmában átfordult a másik oldalára, én halkan kijöttem az erkélyre, hogy elszívjak egy szál cigit.

Csak nézem a késő délutáni tájat, és azon gondolkodom, vajon fog e segíteni Moses, ha megkérem rá. Számításaim szerint igen, mert legalább annyira utálja Buckot, mint én, ha nem jobban, és ha más nem, a Harrytől kapott pénzből adok neki néhány fontot, hogy biztosítsam a lelkesedését. Én is ismerek pofátlan alakokat, de Buck mindegyiken túltesz. Nem elég, hogy jár a pofája és magát letagadva buzizik mindenkit, miközben két pofára zabálja a faszt, még képes bántalmazni másokat, és fenyegetőzik. Adok én neki olyan leckét a helyes viselkedésről, hogy a füle ketté áll! Nem mondom én, hogy coming outoljon, de legalább ne terrorizáljon olyan kis elesett srácokat, mint a göndöröm is!

Gondolataimat a telefonom csörgése szakítja meg. Kihallik az erkélyre, így sietve nyomom el a cigit, majd indulok befelé, amíg Harry fel nem kel a retrónak számító Keresztapa film főcímdalára. Felkapom a mobilt, és miközben fogadom a hívást, kimegyek a nappaliba.

- Andy! Szevasz! - köszönök be, miközben a nappaliban megállok.

- Louis! Csak azért hívlak, mert szeretnék időpontot foglalni valamelyik napra a jövő héten! - mondja lelkesen, ám le kell törjem a boldogságát.

- Sajnos most nem tudok senkit fogadni, történt egy kis baleset, és jelenleg három hétig kivontam magam a forgalomból! - magyarázom neki tettetett szomorúsággal a hangomban, majd megfordulok, és a sírás szélén álló göndörrel találom szembe magam. Lehajtott fejjel megy el mellettem, egészen a gonosz konyhapulthoz, majd mögé állva elővesz egy kis füzetet, és nézegetni kezdi. Megsértődött. Csodálatos. Pedig még csak nem is járunk, bassza meg!

- Louis! Figyelsz rám? - kérdezi Andy, mivel nem feleltem neki.

- Ami azt illeti, elbambultam. Mit is mondtál? - érdeklődöm kedves hangon, hiszen hasonlóan Harryhez, nagyon kis érzelgős, majd így szól:

- Semmi baj, Louis! Csak azt kérdeztem, szükséged van e valamire? - érdeklődik, de azonnal hárítom is:

- Köszönöm Andy, jól esik, de megvan mindenem, ami kell! - sandítok Harryre, és látom, hogy fülel - Van, aki gondoskodjon rólam, de tényleg kösz, hogy megkérdezted! Jól esik! - válaszolom, és ebben nem is hazudok neki semmit.

- Oh, értem. Okés! Akkor jobbulást neked, és majd ha újra dolgozol, csörögj rám! Rendben? - kérdezi, miközben a háttérben hallom, amint valamivel zörög. Talán chipset bont ki, vagy egy újabb szelet sütit.

- Mindenképpen fogok szólni! Köszi, hogy hívtál! - búcsúzom, majd egy utolsó légy jó után bontom a vonalat. Harry nem néz rám, úgy tesz, mint aki nagyon belemerült egy étterem szórólapjának a nézegetésébe, így én töröm meg a feszült csendet, miközben odasétálok hozzá - Mi finomat eszünk?

- Nem tudom. Arra gondoltam, rendelek valamit. - kissé hűvös és tartózkodó, ami nem tetszik.

- És engem nem akarsz meglepni valami finomsággal? A kórházi koszt finom, de nem túl laktató! - szándékosan fogalmazok kétértelműen, hátha vevő a flörtre, de most ő duzzog.

- Ott az étlap, válassz valamit, és felhívom őket. - motyogja, de továbbra sem néz a szemembe. Amikor el akar mellettem menni, én a karja után kapok, és visszarántom, majdnem ráültetve a combomra, mivel időközben az egyik bárszékre lehuppantam.