-3-

82 9 6
                                    

                                𝑷𝒂́𝒏𝒊𝒌

- Nem tudjátok, hogy hol van Will és Mike? - kérdezte Jonathan. - Ugye nincsenek bent.- kérdezte félve Lucas.

Jonathan és Nancy egymásra néztek majd Nancy megszólalt. - Miért? Van bent valami?

Majd újra hallottunk azt a hangot amit pár perccel ezelőtt is. Jonathan és Dustin az ajtót próbálták nyitni, Nancy pedig Lucasszal és Maxszel beszélt, talán nyugtatta őket mert elég zaklatottnak tünetek mind a ketten. Főleg Max.

Bevallom rám is Rám fért volna ha valaki megnyugtat mert eléggé furcsán éreztem magam. Szédültem és kicsit nehezen vettem a levegőt. Gondolom csak a stressz.

- Minden okés Dawn? - kérdezte Steve.

- Persze, miért kérdezted?- varázsoltam kamu mosolyt a fejemre.

- Csak furán nézel ki... biztos minden rendben? - tette fel újra a kérdést..

- Igen... csak kicsit szédülök. De azon kívül minden okés. - mondtam neki. Nem szerettem volna őket terhelni a problémáimmal. Inkább megtartom magamnak, van elég gondunk így is...

- Rendben. De ha már nagyom szedülsz akkor szólj. - mondta mosolyogva, mire én csak bicentettem egyet.

- Na, hogy vagytok srácok?- jött oda Dustin. - Szuperül.- mondta Steve ironikusan.

- Dawn minden rendben van? - tette fel a kérdést Dustin is. - Igen, csak szédülök. Azon kívül jól vagyok. - hadartam el neki.

- HÉ SRÁCOK! - Kiabált Jonathan, amikor kinyílt az ajtó, és a lámpák is égni kezdtek a laborban. Jonathan és Nance indultak befelé. Mi pedig kint vártunk őket. Hosszas percek múlva egy kocsi hajtott el előttünk. Ami Jonathané volt.
Utána pedig egy rendőr autó, ami meg is állt mellettünk.

- Gyertek gyorsan! - Szólt ki a kocsi ablakán a Rendőrfőnök, Jim Hopper.
Mi beszálltunk a kocsiba majd gyorsan elhajtottunk vele.

                     𝑨 𝑩𝒚𝒆𝒓𝒔 𝒉𝒂́𝒛𝒏𝒂́𝒍

Pánik volt, mivel az elmenyúzó tudja hol vagyunk. Mert Willt megszállta és irányítja. Mindenki fegyvert keresett amivel meg tudja védeni magát a demokutyák ellen (idő közben nevük is lett) én egy vas darabot fogtam a kezemben Steve mellet, aki a szokásos szögesbottal védekezett. Az ajtó zárja egyszercsak megmozdult, majd egy lány lépett be az ajtón. Úgy látszik mindenki ismerte csak én és Steve nem ismertük.

Mint kiderült Mikenak fontos személy lehet. Mert mikor megtudta hogy Hopper magánal tartotta ( nyilván azért hogy megvédje, de ezt Mike nem értette ezért elmentek megbeszélni) Addig a lány körbe ment és mindenkihez odament majd megölelte őket. Kivéve Maxet. Kicsit sajnáltam de nem volt rá sok időm mivel a lány oda jött hozzám és Stevhez.

- Sziasztok. Tizi vagyok.- mondta.

- Szia Tizi! Én Dawn.- mosolyogtam a lányra, akinek úgy látszik szuper ereje van mivel megölt egy demokutyát és az elméjével nyitotta ki az ajtót.

- Szia, Én Steve. Én már hallottam rólad. De gondolom Mike mesélt rólam és hogy milyen jóképű vagyok.- mondta neki Steve mosolyogva, nyilván viccből. Amit a lány érett is és nevetni kezdett.

*

Tizi és Hopper elmentek bezárni valami felé kaput. Jonathan és Nancy elmentek Joycenak segíti Willből "kiszedni" azt az izét. Mi pedig maradtunk a gyerekekkel.

Lucas és Max az egyik sarokban beszélgettek Mike és Dustin pedig valamit olvastak az asztalnál. Én Stevevel  voltam a nappaliba nem messze a srácoktól. Steve beszélt hozzám, de én nem tudtam koncentrálni, mivel egyre jobban szédültem és hányingerem volt. A kezeim remegtek a lábaimmal együtt. Alig kaptam levegőt ezért kénytelen voltam kapkodni azt.

- Dawn? itt vagy?- kérdezte Steve.

- P-persze, e-egy perc é-és jövök.- mondtam levegőt kapkodva.

A mosdó felé vettem az irányt amit nehezen de megtaláltam. Alig tudtam megállni a saját lábamon. Amikor beértem a mosdóba becsuktam magam mögött az ajtót majd megmostam az arcom vízzel. Azt hittem segíteni fog, de nem használt. Alig kaptam levegőt, az ujjaim bizseregtek a tüdőm pedig fájt. A kezem megállás nélkül remegett. Lerogytam a földre majd próbáltam levegőt venni. 𝑢́𝑔𝑦 𝑒́𝑟𝑒𝑧𝑡𝑒𝑚 𝑚𝑒𝑔 𝑓𝑜𝑔𝑜𝑘 ℎ𝑎𝑙𝑛𝑖.

𝐒𝐭𝐞𝐯𝐞 𝐬𝐳𝐞𝐦𝐬𝐳𝐨̈𝐠𝐞

Dawn már egy ideje bent volt. Eszembe jutott amikor ott voltunk a labornál, azt mondta szédül. Amikot itt ültünk a kanapén láttam rajta, hogy nehézen veszi a levegőt és remeg. Eszembe jutott valami ami talán hülyeség.

- Dustin! Mik a pánikroham tünetei?

-   - szapora szívverés
- gyengeség, szédülés
- kéz- és ujjzsibbadás
- rettegés, halálfélelem
- verítékezés, hidegrázás
- mellkasi fájdalom
- nehézlégzés
- torokszorítás (gombóc a torokban)
- zavartság.- sorolta fel. Én pedig gyorsan futni kezdtem a fürdő felé.

Sziasztok! Mivel én (szerencsére) nem vagyok pánikbeteg ezért nem tudok annyi mindent a dologról. Viszont utána olvastam és megpróbáltam össze szedni az összes tudasomat. Így születt meg ez a rész.










You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Aug 18, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

𝐓𝐡𝐞 𝐋𝐚𝐬𝐭 𝐇𝐨𝐩𝐞 // 𝐒𝐭𝐞𝐯𝐞 𝐇𝐚𝐫𝐫𝐢𝐧𝐠𝐭𝐨𝐧 𝐟𝐟 //Where stories live. Discover now