Emlékezz Róka koma!

Titok

*Naruto*

Reggel azonnal mosolyra húzódik a szám, ahogy meglátom Sasukét. Kissé összegömbölyödve, a mellkasomnak fordulva szuszog. Annyira édes ilyenkor! Lágyan megsimogatom a haját és adok egy puszit a homlokára. Lassan kinyitja a szemeit és felnéz. Ő is elmosolyodik és nyújtózkodva ad egy puszit.

Vagyis adna, de félúton megakad a mozdulatban. Arca fájdalmas grimaszba húzódik. Aggódva figyelem. Tegnap szerepet cseréltünk. Próbáltam óvatos lenni, de hát na.

- Nagyon fáj? - simogatom meg az arcát.

- Kibírom - motyogja az orra alatt. Lágyan megcsókolom és próbálom átadni az üzenetet: minden rendben lesz.

- No, gyere, reggelizzünk - mászok ki az ágyból. Óvatosan felsegítem őt is és húzom magam után. Emlékszem az elsőre ilyen reggelemre. Nem egy leányálom. És az ő mozgása sokkal darabosabb, mint reméltem volna.

- Jó reggelt - köszönt minket a konyhában Itachi. - Kértek reggelit? - fordul oda hozzánk. - Oi, SasUKE - vigyorog testvérére, amikor leesik neki, mégis mi lehet vele. Nem szép dolog Itachi, nagyon nem!

- Ha, ha, nagyon vicces - motyogja sértődötten, miközben leül a megszokott székére, majd kávéért nyúl. - Hm, mindjárt jobb - kortyol a meleg italba.

- Na én mentem - teszi le poharát Itachi és már veszi is a kabátját. - Aztán egyben legyen a lakás, mire hazajövök - néz még vissza ránk az ajtóból, majd elmegy.

- Megölöm - morogja Sasuke, majd nagyot sóhajt. - Neked minden alkalommal ilyen? - néz rám kétségbeesve. Először nem is értettem, mire gondol, de aztán leesik.

- Csak az első pár volt. Aztán most az öltözőben. Nem vészes - vakarom zavartan a tarkóm. - A-amúgy milyen volt az este? - kérdezem pirulva és egyszerre aggódva. Nekem ez volt az első ilyen. Nem hittem volna, hogy ez ennyire csodálatos érzés.

- Ügyes voltál - húz magához nagy mosollyal az arcán. - De nem értem, hogy voltál képes belemenni minden alkalommal, ha utána ilyen volt - mondja fájdalmas grimasszal. - Te még ugráltál is utána, én meg ülni is alig tudok - hisztizik, nekem pedig nevethetnékem támad az arckifejezésétől. De jó barátjához méltóan próbálom visszatartani. Nem lenne szép tőlem. - Persze, nevess a kisebben - morog, amikor meglátja az arcomat. Kész, eddig bírtam. Röhögőgörcs. Meg fog ölni. Ez már biztos.

- Öhm, Sasuke... izé... azért mi még? Vagyis én... téged... így...? - hebegek habogok. Mint valami idióta, öcsém, úgy viselkedem. Most ő nevet ki.

- Ennyire tetszett? - kérdezi a nyilvánvalót. Érzem, hogy fülig vörösödöm. Nem válaszolok. Zavaromban a hűtőajtót lesem. Milyen szép! Sasuke nevetésére kapom vissza a fejem. Odahúz magához, megcsókol. - Érted bármikor - súgja ajkaimra.

Bármikor?

- Most? - kérdezem még magamat is meglepve. Hát még őt.

A választ meg sem várva felkapom, és a falnak nyomva csókolom, ahol érem. Minden vágyamat beleadom, amitől halkan felnyög. Nem ellenkezik. Szinkronban mozgunk.

*

Reggel együtt lépünk be az iskola kapuin. Sasuke már sokkal jobban van, de azért még aggódok miatta.

Valahogy most minden olyan más. Az iskola, a hangulat, a diákok, de még az időjárás és a fények is. Történt valami? Vagy én lettem más?

Már épp azon gondolkodtam, hogy valami biztos az arcomra ragadt, hogy ennyien figyelnek, amikor hátulról valaki Sasuke és az én nyakamba karol. Sasuke majdnem orra is esik.