csak neked rúdtáncolok [jikook]

1. rész

- Jimin, kész vagy? - toppant be az öltözönek használt helyiségbe Yoongi. Mint mindig, elegáns ruha darabok fedték testét, és drága ékszerek, de igazából semmi extra nem volt rajta csak egy kényelmes lakcipő, fekete vászon nadrág, fehér ing és fekete zakó. Ujjait az ezüst és arany gyűrűk fonták körbe, míg nyakában egy drága ezüst nyaklánc ékeskedet, amit párjától kapott, és még egy méreg drága arany óra is díszelget a csuklóján.
Jimin egy aprót bólintott majd felált és a nem sokkal magasabb barátja után ment.

Mikor oda érték a függönyhöz, megálltak. Yoongi csak vála fölött mosolygot a mögötte lévőre, majd elhúzva maga előtt a függönyt ment ki a színpadra, az emberek elé.

- Üdvözlöm minden kedves vendégem! - a helyiséget egyszere tapsvihar árasztotta el amelyre a még mindig függöny mögött lévő kisangyal megrezzent, de tudta hogy erősnek kell lennie, nem hátrálhat. Sokat gyakorolt, küzdött. Nem hagyhata ezt a semmibe veszni. Mélyen beszivta a levegőt, majd kifujta. Lenyugodott.

- Nos, had mutassak be nektek, egy igazán tehetséges fiatal embert! Fogadjákot sok szeretettel mimit! - az említett gyors feltette a maszkot arcára, majd kilépet. A fények levoltak oltva, barátja se volt már a színpadon, és mindent a csönd kerített hatalmába. A rúdhoz sétált, bepozicionálta magát, majd lassan a zene is elindult fénnyekkel megvilágitva. Oda ért a zene, ahova kellett neki, így elkezdet mozogni. A lábaid és a kezei is csak úgy mozogtak össze vissza a rúd körül végzett kecses, erőteljes, lassú és gyors mozdulatokat is. Nagyon szép látványt mutatott a kis vékony, kecses fiú mozgása. Szem száj nem maradt zárva, és ez be is bizonyosodott mikor a zene elhalkult, és az angyali fiú is abbahagyta a mozgást. Kinyitotta a szemeit. a nézők csak bámulva néztek a fiút, majd mind egyszere egy hatalmas tapsviharban tört ki, ujjongtak, voltak akik még fel is áltak. persze a pénz dobálás se maradhatott el, főleg nem egy bárban. a fiú csak gyengéden meghajolt a tömeg előtt, majd szép lassan vissza sétált a függöny mögé, ahol yoongi várta. levette a maszkát, és mosolyogva lépkedet oda barátjához. a fiú nagyon kíváncsi volt a reakciójára, mindenre gondolt csak arra nem, amit tett. megölelte. jimin erre igazán nem számított, ritkán történt meg az hogy megölelte, és ekkor le is eset neki a dolog. Egy lépést tett afelé hogy jobb és új élete legyen, még úgy is hogy egy bárban táncol. A múltjánál sokkal jobb. El sírta magát. Egyszerűen nem bírta, hangosan fel zokogott. Az ölelője vállába fúrta a fejét, igy könyekkel eláztatva zakoját,amit még szorongatott is. a fiú csak tűrte, és a hátat simogata hogy ezzel lenyugtasa, és suttogot a fülébe.

- nagyon ügyes voltál, ne sírj! - jimin bólintott majd szép lassan elvált tőle könnyeit törölgetve. Yoongi az arcára fogott majd a még könnyes arcát kezdte törölgetni hüvelykujjával, majd felforrósodott homlokára egy puszit adott. Más szemszögéből lehet úgy tűnhet mint ha együtt lennének de nem. Csak nagyon szeretnek egymásra vigyázni, kötődnek egymáshoz. Yoongi mindig ott volt mellette, mindig segített neki, ahogy jimin is. Most is így volt. yoongi segítet barátjának.

- Köszönöm yoongi, mindent köszönök! - mosolygott szélesen, amire a fiú is. Meg melengette a szívét, hogy mosolyog. nem érdemelte azt a sok rosszat amit a múltban kapott, a vele történteknek nem kellett volna megtörténni. Ő csak egy eleset, törékeny fiú, aki senkinek se tudna ártani, és csak a boldogságot érdemli.
Ő volt park jimin.