csak neked rúdtáncolok [jikook]

8. rész

Csak úgy izzadt mindenhol, a szíve örülten vert, könnyeitől nedves volt az arca, ide oda mocorgott vagy kapálózott. Rosszat álmodott.
Sokan mondják hogy az álmaink vannak, hogy teljesülnek, van hogy úgy érezzük hogy ez már megtörtént, és szembesülni azzal, hogy ez közvetlen az álmunkban történt meg velük kisé ijesztő.

Mélyen vette a levegőt, majd az egyik pillanatban hirtelen nagy lendülettel fel ült és kétségbeesetten elkiáltotta magát.
- Hagyatok békén, kérlek, hagyatok! - Zokogott hangosan a fiú, majd az ajtó hirtelen kivágódott. Két barátja sietett oda hozzá, Yoongi azonnal le is ült az ágyára majd szorosan kezeivel átölelte a fiút aki csak még jobban elkezdet sírni.

-Ne sírj, senki se bánt! Taehyung! - Nézett párjára. - Hozd ide kérlek Jimin gyógyszereit, ott van az összes gyógyszer egy dobozban a konyhában az ablak melletti szekrényben, rohama van! - Bólintott, majd azonnal ment is az említett dologért.

- Shh, Jimin, hallod semmi baj ne sírj minden rendben. - Próbálta Yoongi nyugtatni nem nagy sikerrel hiszen a fiúhoz a szavak aligha eljutottak.

- M-megakart ö-ölni! Megakartak ölni, megakartak ölni, megakartak ölni. - Motyogta a kis szőkeség újra és újra azt a két szót, miközben Yoongi kezdet egyre kétségbe esni.

- Nem fog senki megölni! Jimin, nézz a szemeimbe! - Tolta el magától a fiút annyira hogy, egymás szemeibe tudjanak nézni. - Nem akar téged bántani senki, főleg nem megölni. Úgy se hagynám ha bárki is ezt akarná, nem engedem senkinek hogy, egy ujjal is hozzád érjen. Ugye tudod? - Jimin épp, hogy,feltudta fogni amiket mondott neki az előtte ülő az ajtó vágódott ki Tae által.

- Itt vannak! - Adta át a dobozt Yoonginak, majd egy gyors csókváltás után jobbnak látta ha magukra hagya őket.

- Figyelj Jimin, most ezt beadom neked. Kissé csípni fog de ne aggódj segít abban, hogy lenyugodj. - Jimin bólintott majd várta, hogy beadja neki az injekciót. Be is adta neki amitől fel is szisszent. Percek múlva már jól észre vehető volt a hatása hiszen kezdte egyre normálisabban venni a levegőt ahogy, a szíve is normálisan dobogott.

- Köszönöm. - Feküdt vissza Jimin majd lehunyta a szemeit. - A-azthiszem elfogok aludni.

- Aludj csak. - Simogatta fejét. - Itt leszek melletted míg fel nem ébredsz. Adott egy puszit homlokára majd a mellette fekvőt elnyomta az álom.

*

A madarak csicseregtek, a napfény besütött az ablakon megvilágítva szinte az egész szobát. Kellemes volt a levegő is, friss, mint ha nem rég szellőztetek volna. Két kellemes hangot lehetett hallani akik csendesen beszélgetnek, és kortyolgassák a reggeli élet erőt adó kávéjukat. Kellemesebb már nem is lehetett volna ez az ébredés.

- Ni csak, ébren vagy csipkerózsika? - Kérdezte Tae viccelődve. Yoongi fejét azonnal az ágyon fekvő felé fordította, ahol látta, hogy Jimin szemei már nyitva vannak és a plafont bámulja.

- Jó reggelt. Jobban vagy? - Mosolygott Yoongi.

- Nektek is. Igen jobban, hála nektek. Köszönöm. És sajnálom, hogy itt kellett rám vigyáznotok ahelyett hogy aludtatok volna vagy bármi mást csináltatok volna. - Mosolyodott el lágyan ő is.

- Ezt nem kell köszönöd. És ne sajnáld, tudod, hogy nem szeretem ha sajnálkozol mikor egyáltalán nem lenne rá szükség! Taet meg bármikor megtudom döngetni szóval... - Csapott az említett a vállára míg a másik kettőből kitört a nevetés. Amilyen hamar keletkezett düh Taeben, olyan gyorsan ment is el, nem haragudott rá, főleg, hogy látthata Jimin őszinte nevetését. Mint ahogy Yoongira, rá is nagy hatással volt és nagyon boldog volt ha az alacsonyabbat boldognak láthatta.

Végül felkeltek majd a konyhába mentek, hogy reggelizni tudjanak. Mivel Jimin tudott hármójuk közül a legjobban tevékenykedni a konyhában így ő csinálta ma is mint mindig a két mindenevőnek a reggelit. Nem bánta hisz szeretett a konyhában lenni, és őrült, hogy képes sokak szerint finom ételeket készíteni. Átlagos reggelit készített, tojást, szalonnát, bacont, és vágott mellé zöldségeket. Mikor a fiúk meglátták a kész ételt a nyáluk is kifolyt. Már az illatok is nagyon kecsegtetőek voltak, de a látvány hab volt a tortán, na meg az ízek... na azok mindent felül múltak. Nagy örömmel pusztították el az eléjük rakott reggelit míg a szőke boldogan nézte, ahogy szinte habzsolnak és figyelt arra, hogy időben letudja őket állítani, hogy nehogy valamelyik félre nyeljen.

Vasárnap volt, nem kelett egyikőjüknek sem sehova se mennie így úgy döntöttek hogy, kicsit kimozdulnak. Jiminre most rá fért a friss levegő, hogy fejét kitudja szellőztetni. Sok volt neki az este történtek, és bár a fiúk egy párszor megkérdezték mit is álmodott ő nem mondta el. Van, hogy jó elmondani valakinek az érzéseinket, hogy mi történt velünk vagy bármit, de úgy is alakul mikor jobb ha magadban tartod. A közöttük lévő bizalommal semmi probléma sem volt, csak most a fiúnak úgy jött ez ki, hogy nem szeretne róla beszélni, és reméli, hogy ezen a kis kiruccanáson nem fognak az este történtek belezavarni. Szeretett volna egy békés, nyugodt napot a további idő részében.

Dél körül járhatott mikor is befejezték az ebédet - melyet természetesen Jimin készített -, majd elkezdtek szedelőzködni. 15 perc alatt mind kész voltak, majd autóba pattanva indultak meg, hogy jó élményeket szerezzenek, vagyis reménykedett a két fiú, hogy amit eltervezett tetszeni fog Jiminnek, bár elégé biztosak voltak abban, hogy igen is nagyon tetszeni fog neki.