csak neked rúdtáncolok [jikook]

5. rész

Jimin egész éjjel szinte semmit sem aludt. Gondolataival volt elfoglalva, az életéről gondolkodott hogy vajon mit hoz neki a jövő, vagy hogy egyáltalán még meddig kell a bárban dolgoznia, a szülei is eszébe jutottak hiába ígérte meg magának hogy túl lép rajtuk, ehhez még idő kellett. Csak a szokásos gondolatok amik el szokták lepni a fejét, de ez most más volt, mivel most ami, vagyis aki a gondolatai nagy részét kitöltötte az az a férfi volt akit este a bárban látott. Még mindig valami furát érez ahogy vissza emlékszik rá, azokra a szemekre. Valószínűleg az már örökre a retinájába vésődőt, de nem bánta.

Reggel fél hetet mutatót az óra, így Jimin azzal a pár óra alvásával kiment a konyhába és készített magának kávét. Miközben az élet erőt adó lőtyőtt készítette, barátját hallotta hogy szitkozódva jön le a lépcsőn. Elvigyorodott, majd tovább csinálta a dolgát, és várta hogy Yoongi végre lejöjjön és elkezdjen próblémázni. Nem igazán kellett sokat várnia, és amint észre is vette már belekezdet.

- Nem hiszem el hogy a lépcsőnél a kanyarnál ott kell annak az átkozott virág tartós szarnak lennie, még ma elvitetem onnan, úgy bele rúgtam mint a szar. Hogy aki kitalálta ezt hogy ott legyen az remélem a pokolban köt ki azzal együtt aki feltalálta azt a virágos szart, bár az már biztos ott rohad, miatta majdnem az láb ujjaim bánták. - Eközben a fiú a pultnál alig bírta visszatartani a nevetést, eszébe jutott hogy éppen saját magát kívánta oda, hiszen ő maga volt az aki azokat oda szerette volna. És az idegeskedő férfi feje olyan látványt nyújtott ami miatt hanyatt tudta volna magát vágni nevetében. Persze Yoongi észrevette hogy jót mulat a szőkeség, de annyiban hagyta. Szerette ha mosolyog, ha nevet, de legfőképp azt amely igaz volt. Tudta hogy most e mögött nincs semmi álca, a világ összes kincséért se szólt semmit, ha ennyire vissza akarja tartani a nevetését akkor így tovább neki. Ha nem akarta volna már rég megtehette volna. Jiminnek kellett pár perc míg lenyugodott, és mikor sikerült neki öntött mindkettőjüknek kávét.

- Tae? - Kérdezett rá hogy hol van a másik barátja, illetve Yoongi párja, miközben tette elé a kávét amit a férfi egy bólintással köszönt meg.

- Még alszik, tudod...

- Igen tudom. Hosszú volt az éjszaka. Amúgy figyi, konkrétan mindkettőnk szobája a ház másik pontján van, persze nekem itt lent nektek fent, és még így is halottam majdnem mindent. Nem szeretnéd nekem hangszigetelni a szobát? - Vigyorgott a szöszi miközben nézte Yoongi arcát ahogy ledöbben, de aztán ő is egy ravasz mosolyra húzta a száját.

- Jaj ne, a gyerkőc olyant halott amit nem szabadot volna, az asszony tuti kinyír. - Nevetett fel amint ezeket a szavakat kiejtette a száján. Jimin csak vállon csapta majd a konyharuhát is neki baszta, ami örömére a kávés csészébe is bele logót, így Yoongi szitkozódott egy sort majd ált neki az ujjab adag kávénak, és úgy döntőt visz fel Taenek is. Jimin mindeközben bement a szobájába és elkezdet készülődni. Úgy döntőt ma elmegy vásárolgatni úgy is régen volt. Imádta az elegáns darabokat, így most is olyan darabok mellett döntőt. Egy bézs színű mintás inget, és egy fehér vászon nadrágot kapott magára. Sminket is tett fel magára, haját beállította, na meg a karika fülbevalót se hagyta ki.

Ahogy belenézet a tükörbe, s végig mérte magát tetőtől talpig, egy mosolyra húzta az ajkát. Megvolt elégedve külsőjével. Sose szerette a külsőjét nagyon, míg a barátai mindig is imádták. A feminine vonásai miatt nem csoda hogy a lányok körbe örömködték és minden féle lányos dolgot csináltak vele gimiben, na meg azt az aranyos arcát is imádták. Az még hab volt a tortán hogy meleg, így még jobban bele lopta az ottani lányok szívébe magát. Jimin nem volt az aki főleg a lányos ruhákat hordta, például a szoknyát nem igen szerette. Meg volt a maga elegáns stílusa, de ha úgy tartotta kedve akkor vett fel kifejezetten lányoknak gyártott ruhákat is, amik szintén jól álltak neki. Volt neki egy ilyen kettősége, osztálytársai is már jó párszor említették neki hogy ő valami több személyiséggel rendelkezik e, hiszen azok a fiús sexy ruhák és a mellé való sármos viselkedés is iszonyat jól állt neki, ahogy az a feminine szerep is, a lányosabb kinézettel. Gimis évei voltak a legszebbek, ugyan akkor a legrosszabbak is. Jó tanulmányi eredményei voltak, és mikor ment megmutatni a tehetségét a jelentkezet sulikba mindegyiküket lenyűgözte. Nagyon biztos volt magában, izgatottan várta az eredményeket és biztos is volt benne hogy oda ahova szeretne bekerülni, befog, de ez nem igy lett, sőt. Egyik helyre se vették fel ahová pályázót, és tudta is miért. Hátra hagyva az iskolát, rohant haza hogy szüleit ki kérdezze hogy még is mit műveltek. Szerencséjére - avagy balszerencséjére - a szülei otthon voltak. A nappaliban békésen üldögéltek a kanapén és a tévét nézték ölelkezve míg nem egyetlen szem fiúk az érdekes konyha verseny elé nem állt majd nyomta ki azt. Szülei értetlenül néztek rá hogy még is mit művel, és ennek hangot is adtak.

- Mit csinálsz Jimin, suliba kéne lenned nem? - Kérdezte az anyja dühösen.

- Igen ott kéne lennem, de most ezerszer fontosabb az hogy megkérdezem tőletek hogy még is mi a francért nem vettek fel egy helyre sem?! - Kérdezte Jimin is már dühösen, szinte ordítva míg nem az apja felállt, és olyant tett, amit eddig még soha. Megpofozta.

Jimin ebben a hatalmas nagy lendületben azonnal hanyatt is vágódott és a fejét is beverte, de ez nem volt elég hogy elájuljon.

- Figyelj ide, nézz a szemembe! - Mondta fennhangon Yoshira, Jimin apja. - Velünk így nem beszélsz, örülj annak hogy nem az utcán vagy és hogy eltartunk még akkor is ha csak egy mocskos kis buzi vagy. Amíg az én házamban élsz, így nem beszélsz. Igen, elintéztük hogy ne vegyenek fel, elvégre is, egy mocskos szajhát ki akarna? Minket meg ugyan nem fogsz szégyeníteni, amint betöltőd a 18at mész innen. Nem érdekel hová, pénzt azt kapsz azzal boldogulj el, de többet vissza nem jöhetsz, így is elég bajt hoztál a fejünkre. Már az is egy hiba volt hogy végül nem vetettünk el, mert a nagy szülők nem hagyták. Megérteted amit mondtam?!

Jimin csak könnyes szemekkel bólintott majd fel tápászkodott és vissza se nézve rájuk ment egyenesen a szobája felé. Elő vett egy bőröndöt majd minden fontos cuccát ami kellett neki elpakolta. Nem maradhatott már itt, muszáj volt elmennie. Elvégre is, mi maradása már? Töltse velük még azt a pár hónapot amig 18 nem lesz? Kizártnak tartotta hogy túl élné. Nem vették fel sehova, az apja életében először ért hozzá azóta miotta Jimin kezdett "más lenni", de bár ne tette volna. Inkább most már ne ért volna hozzá mint hogy pofont adjon neki amitől még mindig fájt az arca, ezzel csak egy újabb kést döftek a szívébe. Összekapta a cokmokját, majd indult is el amerre a lába vitte, pontosabban Yoongihoz, futott az ő segítséget s védelmet nyújtó kezeibe.