Bolondánia 3. évad

Mikor tanul meg egy férfi szeretni?

*Andi szemszöge*

Az előző este kissé más irányt vett. Nem tudtam ellenállni Lilinek. Ma reggel egymás mellett keltünk fel, ő átölelte a karom, kellemesen szunyókált. Én már abban a pillanatban felkeltem, mikor az első napsugár besütött az ablakon. Nem tudtam aludni tovább. Menni akartam. Lehet azért, mert túl akartam tenni magam ezen a napon, vagy Melodyval akartam lenni. Lehet kíváncsi voltam, hogy el lett e intézve Brigitte, vagy szimplán csak menekülni akartam. Mert menekült a szívem is. Fent voltam, de Lili még mellettem aludt, más nem volt rajta egy bugyin kívül. Hevesen vert a szívem. Nem akartam ezt az érzést. Valamiért előjött belőlem egy ösztön, ami azt akarta, hogy meneküljek. De mégis mi elöl menekülnék?

Felkeltem, Lili karjai lassan elengedtek, de látszólag nem kelt fel. Az ágy szélére ültem, a térdeimre támaszkodva. Mennem kell. Gondoltam magamba, mintha neki akartam volna mondani, de nem mondtam ki. Felálltam, felöltöztem és kihagyva a reggelit indultam fel a hercegnő után. Túl kell esnem ezen, túl kell tennem magam rajta.

- Jó reggelt hercegnő! - Már a folyosón volt és egy egyenruhás férfival beszélgetett.

- Jó reggelt neked is Andrea! - visszaköszönt Melody hercegnő.

- Indulhatunk?

- Igen! - mellém tipegett. Mikor kimentünk a palota kapuján elkezdett érdekelni, hogy mi dolga van a hercegnőnek.

- Elnézést a kérdésért, de szabad tudnom miért megy a városba?

- Oh... Hát édesapám személyesen kért meg, hogy találkozzak Szilárd vezérezredessel. Vele kell megbeszélnem... valamit.

Nem mondtam semmi, csak hallgattam. Ismét a háború a téma és még mindig gyötör, hogy én nem mehettem katonának. Inkább harcolnék a hazámért, mint itthon üljek és hercegnőket kísérgessek ide-oda. Főleg így, hogy nem lehetek még Brigittével sem. Ma kellene felmennem hozzá, de még nem találkoztam Dáviddal, szóval azt sem tudom megkaptam-e az engedélyt vagy sem.

Melody tárgyalására nem mehettem be, szóval kint kellett állnom amíg elintézi. Ismét csak ácsorognom kellett. Vagy két óra hosszáig beszéltek, mire Melody nehezen elszakadt tőle. Mehettünk volna haza, viszont újra elkezdtem kattogni Brigittén.

- Hercegnő.

- Igen?

- Lenne egy kérésem – visszatartottam a levegőt.

- Mi lenne az?

- Um... Nagy probléma lenne, ha elmennénk a postára? - Nem adtam nagy reményt a válasznak.

- Oh... - gondolkodott néhány másodpercet. - Persze! Ha magának fontos.

- Nagyon köszönöm! Tudnia kell, hogy nem szívesen rabolom az idejét.

- Ugyan, semmi gond!

Végül elmentünk a postára. A hercegnőnek mindig ott kellett lennie mellettem, szóval még a postára is bejött velem. Mikor átvettem a szatyor levelet a katonaság jelével rajta, Melody nagyon meglepődött. Láttam rajta, hogy kérdezni akar róla, de nem merte megtenni. Tudtam, hogy Melody is a király egyik besúgója, ezért nem is szívesen mondanám el neki. A kényszer a szemében túlságosan látszott, végül megkérdezte:

- Kitől van ennyi levele Andrea, ha szabad kérdeznem? - Nem mondhattam, hogy nincs köze hozzá, mert nagyobb gyanút keltett volna.

- Tudja hercegnő, nagyon sok barátom van a hadseregben jelenleg, és mindegyik szokott levelet küldeni. Családtagjaim is szolgálatban vannak. - Természetesen hazudtam.