Bolondánia 3. évad

A titok

A látomás

Mély cipő kopogás járta végig az üres palotát. A herceg akarata szerint, a falak komor színekre lettek festve, a vázákba állított színes virágok egyszerű wasie dísztárgyakra lettek cserélve, a szőnyeg nincs többé.

A kopogások egy idős negyvenes éveiben járó férfihoz tartoztak, ki fontos helyre sietett. Sok év után először kapott megbízást a hercegtől, mert eddigi évei során kizárólag a királyt szolgálta. Mikor megkapta a feladatot, hogy kísérje el Wilhelm helyett a hercegnőt és gyermekeit az őszi fesztiválra, rögtön eldobta minden munkáját és gondolkodás nélkül elfogadta a megbízást. A herceg nem sokat törődött családjával, sokkal jobban lefoglalták a katonai tevékenységek, illetve az idegen nők ágyba vitele.

Inge ujját igazgatta és nyakánál is dobott egyet öltönyén, hogy az jól álljon Haja rövidebb volt a megszokottnál és hátra volt fésülve. Tisztán láttuk a füle mögött előbukkanó ősz hajszálakat, szakálla sem volt már hibátlanul barna, illetve a jellegzetes anyajegye jobb szeme alatt már nem volt meg, mert még évekkel ez előtt elment vele orvoshoz és leszedette.

Benyitott a szalon ajtaján, hol a gyermekek már izgatottan vártak, közben süteményeket falatoztak és egymást piszkálták.

Dávid Brigittére nézett.

- Mehetünk?

A hercegnő még egyszer körbenézett.

- Igen! Minden megvan. Gyerekek! Indulunk! - szólt rá gyermekeire.

A sok apróság összeszedte magát és megrohamozták az ajtót, és még Dávid lába között is átszaladtak az apróbb gyermekek. Brigitte, és legidősebb lánya, Eliza. sétált ki utoljára és köszöntötte komornyikjukat. Elizát nagymamájáról, Elizabeth királynéról nevezték el, mi akkoriban Brigitte ötlete volt.

- Szia, Dávid bácsi! - kuncogott a férfi meglepett arcán.

A férfi már ismerte Elizát. Csalafinta lány, személyisége nem hasonlít egyik szülőjére sem, de külseje az édesanyjáé.

Nem sértődött meg nevetésén, ez a lány szeretetének jele, ahogy a sok tréfa, amit az évek során elkövetett ellene is. Brigitte eközben odalépett egykori csőszéhez és arc puszikkal köszöntötték egymást.

- Jó látni téged - mondta az anya.

Elindultak a gyerekek után.

- Téged még annál is jobb, Brigitte - mosolygott a férfi.

- Hogysmint vagy? Rég beszéltünk.

- Még mindig úgy, mint a múlt hónapban. Megvagyok.

Apró csevejük egészen a kocsiig tartott, hol beültették a gyermekeket és a hercegnőt is melléjük. Itt külön kocsikban kellett utazniuk, de a városba érve tovább folytatták beszélgetésüket.

A fesztivál egy szép és fontos ünnep volt Bolondániában. Az egész országban tartják. A családi szeretetről szól, azokról a családtagokról, kik már nincsenek köztünk és azokról, kik otthonuktól távol élnek. Sok utazó lélek ilyenkor hazatér családjához, hogy együtt ünnepeljenek a fesztiválon és megosszák történeteiket.

Az emberek békések mióta nem folyik háború Bolondánia és Wasie között, ma már senkinek sincs oka panaszra.

- Gyerekek, kérlek vigyázzatok egymásra és maradjatok az őrök közelében! - parancsolta jószívű anyjuk.