~Feltétel nélküli szerelem~ //•Bóna Zsombor f.f.

2. Hajóroncs vagyok érzelmileg

!TW!

Másnap:

Reggel rohadt fáradtan keltem fel. Nem tudtam aludni. Zsomboron kattogott az agyam. Vajon, hogy fog hozzám viszonyulni a tegnapi egész napos ,,bámulás" után? Egy biztos, hogy ma nem nagyon kéne ilyen feltűnően csinálni.

Ha jól tudom ma este érkezik meg Sára a kollégiumba. Kicsit izgulok, de szerintem nem lesz baj.

Szokásosan fogat mostam, varázsoltam magamnak valami emberibb fejet és most egy fekete garbót vettem fel egy kék bő farmerrel és a megszokott cipővel. Megint korán értem be a terembe. 6:45 rekord. Leültem a helyemre és elkezdtem olvasni. Úgy döntöttem, hogy ma megpróbálok barátkozni, beszélgetni egy kicsit az osztállyal.

7:15 felé már elég sokan a terembe voltak így hát oda mentek a hátsó 4es lány csapathoz. Köszöntem nekik és elkezdtem hallgatni a beszélgetésüket.

-Én nem értem, hogy-hogy tud eljönni Petra abba a ronda pulcsiba.-mondta az egyik szőke lány miközben egy első sorban ülő csendes lányra nézett nevetve.

-Ezaz milyen ronda már.-helyeselt neki a barátnője

-Hát szerintem jól áll neki.- szóltam bele a beszélgetésbe

Gyúnyosan néztek össze, majd megszólalt a szőke lány, akit Grétának hívnak:

-Tőled nem is vártunk mást te dagadt kurva. Nézz már magadra! Az biztos, hogy nincsen semmi érzéked a divathoz!-mondta gúnyosan

Barátnői elkezdtek nevetni. Én éreztem egy könnycseppet legurulni az arcomon. Megfordultam felkaptam a táskámat és kirohantam.

Az ajtót kicsapva már bőgve rohantam a folyosón, amikor szembe jött velem Zsoma.

-Szia y/n! Mizu hova mész táskával?- Nézett rám kérdőn

Én próbáltam nem ránézni, hogy ne lássa a könnyes szemeimet.

-Sehova- mondtam kicsit flegmán és elviharzottam a mosdók felé.

Zsoma utánam fordult meglepetten.

-Y/n te sírsz?-mondta aggódva

Nem válaszoltam minél hamarabb a mosdóban akartam lenni. Az utolsó pár métert futva tettem meg. Beszaladtam az egyik fülkébe és magamra csuktam. A táskámból elővettem egy körzőt majd elkezdtem karcolgatni a csuklómat. Amikor nagyon rosszul érzem magam ez szabadít fel. Olyan mintha a belső fájdalmamat kitudnám ereszteni a sebek által. Mindig figyelek, hogy ne legyenek a sebek túl mélyek. Mikor a 3. vágást húztam volna valaki becsapta az ajtót. Megijedtem és hirtelen nagyon mély lett a seb. Elkezdett ömleni a kezemből a vér.

-Y/n itt vagy? -mondta egy ismerős hang. Zsoma volt az.

-Jól vagy? Tudom, hogy itt vagy! Történt valami?

Én zsepiért kutattam a kezemre, hogy elállítsam a vérzést, mert wc papír pont nem volt a fülkében. Nem találtam. A vér már a földre csöpögött. Zsoma elkezdte a földet fürkészni.

-Jézusom y/n vérzel? Azonnal nyisd ki vagy betöröm az ajtót!- mondta aggódó hangon

Kénytelen voltam kinyitni. Szánalmasan nézhettem ki. Véres kézzel, kisírt szemmel, körzővel a kezemben. Zsombor nagyon ijedten nézett rám, de nem szólt semmit. Azonnal hozott papír zsepit és rárakta a kezemre. Addig tartotta ott és cserélgette amíg el nem állt a vérzés. Amikor végre elállt kötszert vett elő a táskájából és bekötötte a kezemet. Már rég becsöngettek, de egyikünket se érdekelte. Még mindig sírtam. Amikor kész lett a kötés kicsit félően szólalt meg.