~Feltétel nélküli szerelem~ //•Bóna Zsombor f.f.

9. Mert a szerelem egy drog

Ez szívás.

Hát bazdmeg én ezt nem hiszem el. Én értem, hogy megakar felelni a szüleinek, de akkor ne mondaná előtte, hogy szeret. Lehet, hogy én is egy fasz vagyok, hogy húzom ezt az egészet. Már rég együtt lehetnénk, de sosem hiszek neki. De én is szeretem. Mért nem tudom egyszer az életben elhinni, hogy szeretnek. Talán azért, mert sosem szerettem magamat. Minden reggel tükörbe nézek és próbálom elhitetni magammal, hogy szép vagyok és semmi gond nincs azzal ahogy kinézek. Ezt sosem hiszem el magamnak. Talán a szüleim hibája ez, ha bűnöst kéne találnom. Ahogy nőttem fel egyre inkább tudatosult bennem, hogy nem ilyen egy egészséges szülő-gyerek kapcsolat. Az igazi szülők büszkék a gyerekükre, úgy szeretik őt ahogy van minden hibájával együtt, elfogadják. De az én szüleim inkább azzal foglalatoskodtak 12 éves koromtól, hogy minden nap emlékeztessenek arról, hogy kövér vagyok és így senkinek se fogok kelleni. Ha mentünk együtt valahova gyakran visszaküldtek átöltözni, hogy ez így nem jó túl testhez álló, de ha felvettem egy bő pólót az már túl bő volt. Sosem tudtam megfelelni nekik. Képesek voltak azt mondani a 13 éves gyereküknek, hogy kövéren nem fog tudni leéretségizni, nem fog munkát találni se férjet. Mivel, hogy szerintük a kövér emberek konkrétan nem emberek. Tegyük hozzá, hogy ők sem voltak csont vékonyak. Szerintetek mit tesz egy 12 évessel az, ha a szülei minden nap emlékeztetik, hogy nem elég jó, nem szép, nincsen jövője. Hát semmit jót. 13 évesen új iskolába kerültem, ahol szerettem volna jobb barátokat így hát eldöntöttem, hogy lefogyok, mert hát kinek kéne egy kövér barát. Elsőnek úgy voltam, hogy nem eszek reggelit. Így történt nem ettem reggelit kb 2 hónapig, majd láttam, hogy nagyon lassan fogyok. Úgy voltam, hogy jó hát akkor lehet nem kéne vacsorát se enni. Szóval azt is elhagytam. Csak ebédet ettem. Majd egy kis idő múlva úgy éreztem, hogy ez így se elég így hát szépen lassan már ebédet se ettem. Helyette rágóztam, ha éhes voltam ittam egy pohár vizet vagy éppen itthon jég kockát rágtam. Drasztikusan fogyni kezdtem. Szüleim persze örültek és nem gondolták ezt gondnak. Én se éreztem annak. Örültem, hogy végre szeretnek és elfogadnak.  Ezt nagyon sokáig csináltam. A régi súlyom felére fogytam. Fogalmam sincs, hogy bírtam ilyen sokáig, de végül kórházba kerültem. A kórház elég nagy mélypont számomra. Ezért is váltottam iskolát. Én választottam magamnak. Távol akartam lenni a szüleimtől és a régi életemtől. Igazából amióta Zsombort ismerem sokkal jobban érzem magam. Boldogabbak a minden napjaim. Amióta belépett azon a kurva ajtón azóta szeretem. Lehet, hogy voltak mélypontok az eddigi kapcsolatunkban így, hogy még nem vagyunk együtt, de szeretem és nem akarom elveszíteni. Esélyt akarok neki adni, de nem akarok csalódni. Félek, hogy még egy sérülést nem élnék túl. De most ez mit számít, ha egy kis ideig boldog lehetek. Lehet, hogy holnap meghalok és elszalasztottam a boldogságot az életemből. Jó 1 napot adok Zsombornak, hogy keressen. Ha nem keres vége. Nem érdekel már. Eltudom felejteni. Eddig volt vagy 6 crushom és mind a 6 viszonzatlan volt. Így hát már megtanultam, hogy kell elengedni. Most is sikerülni fog. De a biztos, hogy ez jobban fájna mint a többi. 

Egy kicsit olvastam a kedvenc verseimet a szobámba, majd Sári hívott, hogy Giorgionál alszik. Olyan 9 óra körül lehetett amikor kopogtak az ajtón.

-Gyere nyugodtan!- mondtam, de biztosra tudtam ki az. Csak is Zsombor lehetett.

De hát nem ő volt.

-Szia- mondta Dominik ahogy nyitotta az ajtót. Dominik az osztálytársam . Igazából jófej. Ő is kolis. Néha szoktunk beszélgetni, de inkább haveroknak mondanám magunkat.

-Ohhh Szia.

-Valaki mást vártál? Mert akkor elmegyek, ha valaki jön. Nem akarok zavarni.-mondta kicsit zavartan

-Ja nem gyere nyugodtan. Mi szél hozott erre?

- Hát igazából beszélni szeretnék veled.- mondta komolyan

-Ohh. Jó. Most kicsit megijesztesz . Ugye nincs semmi baj?

-Nem csak hát igazából van valami amit rég óta elszeretnék mondani.

-Na mostmár nagyon kíváncsi vagyok. Mondjad nyugodtan

-Emlékszel az élső napodra a suliban?

-Igen...- mondtam, de igazából inkább nem folytattam a mondatot, mert csak is Zsomborra tudtam gondolni

-Amikor bemutatkoztál, már akkor tudtam, hogy különleges vagy és ahogy még inkább megismertelek egyre jobban megszerettelek. Minden egyes nap arra gondoltam, hogy vajon foglak-e ma látni? Beszélhetek-e majd ma veled? Minden nap te jártál a fejembe és még most is te jársz. Sose éreztem még ilyet senki iránt...- mondta Dominik

-Dominik én nem tudom mit mondjak 

-Nem is kell semmit se mondanom- majd felém hajolt és megakart csókolni

Vagy is megakart volna, de kinyitódott az ajtó. Zsoma volt az. 

Halkan elnyögdécselt egy bocsánatot, majd becsapta az ajtót. Én rögtön felálltam az ágyról és utána szaladtam. Amikor Dominik elmondta ezt az egészet megvilágosodtam még inkább. Én sose tudnám így szeretni Dominikot, mint ahogy elmondása szerint ő szeret engem, mert én Bóna Zsombort szeretem. 

Zsombor szobájához értem, ahol rögtön benyitottam. Zsombor az ágyán feküdt. Könnycseppek folytak le az arcán. 

-Zsombor...

-Y/n semmi baj. Ilyen is kell az életbe. Nem mindig szerethet az akit te szeretsz. Én téged szeretlek, de úgy látszik te Dominikot.- mondta sírva

-Zsombor én nem...

-Nem tényleg semmi baj. Már megszoktam. Gondolhattam volna, hogy nem szeretsz. A saját apám se szeret akkor te, hogy tudnál. 

-Zsombor hallgass már meg. 

-Ne beszélj feleslegesen tudok magamtól mindent.

Nem bírtam tovább. Oda rohantam Zsomborhoz és megcsókoltam. Nagyon vártam már ezt a pillanatot. Régóta sóvárognak ajkaim Zsombor csókjára.  Csöndbe maradt és végre megszólalhattam. 

-ZSOMBOR SZERETLEK! 

-Tényleg?- kérdezte hitetlenül

-IGEN. 

-De akkor mi van Dominikkal?

-Majd mindent elmesélek, de most más dolgunk van.

Majd csókokkal záporoztam a fiú száját kifulladásig.

Najó. Már én is azt mondom, hogy végre. Imádom. Konkrétan fangörcsöltem végig amíg leírtam a végét. Nagyon örülök, hogy pozitív visszajelzéseket kapok és, hogy ennyien olvassátok/olvastátok ezeket a részeket. A következő 3 hétben folyamatosan utazni fogok több országba is szóval nem tudom, hogy-hogy lesznek részek, de igyekezek írni és nem megváratni a kedves olvasóimat! Sok puszi és ölelés! <333