~Feltétel nélküli szerelem~ //•Bóna Zsombor f.f.

1. Amit látok, azt fel sem fogom

Reggel 6 órakkor kipattantam az ágyból. Szeptember elseje. Új év, új iskola, új emberek, tiszta lap. A kollégiumba már tegnap beköltöztem mivel elég messze lakok a fővárostól. Ahogy kiderült a szobatársam beteg lett így ő később fog beköltözni. Nem bánom. Szeretek egyedül lenni. Társaságban nagyon feszengek és csak ritkán tudom elengedni magam. Annyit tudok csak a jövendőbeli lakótársamról, hogy egy osztályal felettem  jár és Sára a neve. Nagyon remélem, hogy jól kijövünk majd, ha már 1 évig konkrétan együtt fogunk élni.

A nagy elmélkedésem után elkezdtem készülődni. Megmostam a fogamat, felvettem egy bő farmert, egy kötött piros pulcsit és a szokásos conversemet. Feldobtam egy light-os sminket és elindultam a kollégium lépcsőjén táskával a hátamon. Egy kis keresés után megtaláltam az osztálytermemet. Még senki se volt bent. Rossz helyre jöttem volna? Ránéztem az órára és még csak 6:50 volt. Akkor ezért nincs még senki. Leültem a 4. padba és elkezdtem zenét hallgatni. Igazából nagyon izgultam, mert új embereket kell ma megismerkednem és muszáj lesz egy-két barátot is szereznem, plusz az se ártana, ha nem utálna meg az egész osztály az első napomon. Amit nem tudok, hogy-hogy tudnék össze hozni, de nekem bármi lehetséges. 

Ahogy telt az idő egyre több ember gyülekezett a teremben. Senki se szólt hozzám, de éreztem a tekinteteket magamon. Sőt voltak akik elkezdtem sugdolózni is. Nagyon kellemetlenül éreztem magamat. A csengő mentett meg. Mindenki leült a helyére. A mellettem lévő szék maradt csak ki. Nagyon rosszul esett, hogy senki se próbált mellém ülni vagy beszélni velem. Én pedig félek nyitni az emberek felé szóval lehetetlen egy helyzet ez.

Az osztályfőnök pár perc késéssel lépett be az ajtón mosolyogva. Lerakta a cuccait, majd elkezdte a kis beszédét.

-Köszöntök mindenkit újra a közösségünkben! Remélem mindenkinek jól telt a szünet. Boldogan tudatom veletek, hogy az éven új diákot köszönthetünk köreinkben. Y/n betudnál nekünk röviden mutatkozni?- Kérdezte a tanárnő

Én bólintottam egyet, majd gyomorideggel felálltam és körbenéztem. 

-Sziasztok y/n a nevem. 17 éves vagyok. Kollégista lettem, mivel Sárospatakon lakok. Szeretek zongorázni, olvasni, festeni és....

Folytattam volna a bemutatkozásomat, ha nem szakítja félbe azt az ajtó kicsapódása. Egy kb 175 cm magas barna, göndör hajú fiú viharzott be. 

-Elnézést tanárnő a késésért, de elaludtam.  -mondta kifulladva. 

-Semmi baj Zsombor, gyorsan keress magadnak helyet, de máskor indulj el időben. Itt laksz az iskolában.-válaszolt a tanárnő kedvesen.

A fiú elkezdte fürkészni az osztálytermet. Kereste a helyét. Megtalálta, de amikor rám nézett kicsit meglepődött. Majd mosolyogva indult felém.

Én zavartan bámultan. Gyönyörű volt. A stílusa elég fura volt, de nekem bejött. Leült a mellettem lévő székre és én csak bámultam. A tanárnő szólítgatására eszméltem fel. 

-y/n! Lesz még elég időd Zsombort nézni most kérlek folytasd a bemutatkozásodat ahol abba hagytad. 

Zsombor meglepetten kapta fel a fejét.

-Bocsánat, folytatom. -mondtam

-Na szóval ahogy mondtam szeretek zongorázni, olvasni festeni, zenét hallgatni. A sportokat inkább kerülöm és kb ennyi.- Ránéztem a tanárra aki bólintott egyet. 

-Köszönjük szépen! Biztos leszek benne, hogy betudsz majd illeszkedni. -mondta bíztatóan az ofő. Szerintem látta az idegességet rajtam.

A nap további részében csöndben bámultam Zsombort. Megbabonázott. Nagyon remélem, hogy nem vette észre, mert az úgy kínos lenne, mivel egész éven mellette kell ülnöm. 

 Kb délben el is engedtek minket. Én elindultam a kollégium felé sietve, de Zsombor megállított.

-Én is kolis vagyok, megyünk együtt?- kérdezte

-Persze -válaszoltam 

Elindultunk felfelé.

-Amúgy neked nagyon tetszik az arcom úgy vettem észre.-mondta

Nem tudom, hogy viccből vagy komolyan mondta-e, de engem olyan sokk hatás ért, hogy elbuktam a lépcsőben. Nagyon szégyeltem magam. Nem mertem a szemébe nézni így hát a cipőm orrát nézve válaszoltam neki.

-Mi?? Ezt honnan veszed?

-Egész nap engem bámultál.-mondta mosolyogva

-Nem is igaz. Egész nap az órarendet meg a könyveket bújtam nem is volt időm rád nézni.-válaszoltam idegesen

-Na persze. Holnap találkozunk. Szia!-mondta és sietve elfordult  a fiú kollégium folyosójára

-Szia...-mondtam halkan, majd a szobám felé vettem az irányt.

Ez lett volna az 1. rész. Remélem eddig tetszik. Bármilyen kritikát elfogadok sőt örülnék  is neki! Helyesírási hibák miatt bocsi! A második részt még ma megtervezem írni lehet a 3.-ak is majd kiderül. Puszi mindenkinek!