Mi lenne ha..? | Adult BNHA | BakugoXfemDeku

Part 17

Mirio borzasztóan boldog lett a válaszom hallatán és körülöttünk lévők is szemmel jól láthatóan megkönnyebbültek.

Leszidtam Nighteyet a hazugsága miatt, de akkor magyarázni kezdte, a pénzfeldobásos elméletet, miszerint csak akkor tudjuk egy nehéz kérdésben, hogy jó döntést hoztunk, ha egy érme két oldalához párosítjuk a választási lehetőségeinket és mikor feldobva leesik, a megkérdőjelezhetetlen és végleges oldalára, azt látván, örülünk-e a végeredménynek vagy sem. Szerinte, a mélyről jövő igazi érzések felszínre törésének bizonyítottan, egyik legjobb módja.

Majd témát váltva beavattak a részletekbe. Ide, az iskola területére költöztek ideiglenesen már azok, akik tudnak erről a kényes helyzetről és engem is itt szállásolnak el, hogy teljes biztonságban, időben fel tudjanak készíteni. Itt felmerült bennem, hogy megtudakolom mégis kik, de ezt nem volt nehéz kitalálnom, miután az előbb közölte, hogy Hawks is tiszteletét fogja tenni. Ergo a TOP3 alap lesz. Ehh. De akkor Kacchan? A vitánk után is edzeni fog? Ezt nem hiszem el...

Nezu engedélyezte az összes pálya használatát edzésre, és kapni fogok pár taktikai sima órát is az itteni tanároktól. Erre viccesen megjegyeztem, hogy azért ennyi idősen egyenruhát csak nem adnak majd rám, de valamiért ezen csak Mirio nevetett.

A kollégium egy diákmentes épületében szállásoltak el minket, és már az új szobámba, a laptopom előtt ülve, többször végiggondoltam a cikket és azt is, hogy mit mondott erre Kacchan... Rájöttem, hogy igaza volt. Így írtam a Főnökömnek, hogy ez nem fog menni és sűrű elnézések mellett, fizetetlen szabadságot kérvényeztem, remélem, hogy ezért, nem fog páros lábbal kirúgni a munkahelyemről. Hát, lehet, hogy ennek az e-mailnek nem fog örülni, de ennyi új infó mellett, hogy írjak hitelesen? És időm sem lesz erre.

A gurulós székemen ülve, miközben bámultak ki az udvarra, átgondoltam miket vágtam Kacchannak a fejéhez és lehiggadva, már kissé túlzónak tartottam, bár akkor teljesen helyénvalónak tűnt. Tudtam, hogy akár igazam volt, akár nem, bocsánatot kell kérnem tőle. Lehet, hogy megint csak túl gondoltam a dolgokat? Talán ő sem úgy értette... Csak nem fog magamra hagyni, azért mert olyan erős leszek mint Mirio? Ugye nem mondta komolyan?

Letaglózva, magányosan és úgy érezve mintha mindent elvesztettem volna, egy tök vadideg helyen vagyok, erőszakosan és hirtelen kirángatva a megszokott kis életemből. Mára valahogy nem ezt terveztem!

Kopogás zavart meg az önsajnálatban.

– Mirio vagyok. Beengedsz?

– Gyere be! – szóltam ki nyugodtan, persze, mivel elfelejtettem, hogy automatikusan elfordítottam a kulcsot a zárba de Miriot ez csöppet sem zavarta. Bejött a csukott ajtón keresztül.

Csak ugye, a ruhái nem mennek át vele együtt a falon.

– Jézusom Mirio! – sikítottam fel, ahogy megjelent előttem anyaszült meztelenül. Szívesen mondanám, hogy visszafogottan eltakartam a szemem és nőiesen nem néztem oda, de ezt most nem sikerült prezentálnom. Az első sokk után, talán még egy pajzán mosoly is átsuhant az arcomon, ahogy bámultam.

– Jajj, bocsi Hisade. – nevetett fel, de nem takarta el magát. – Megszokás!

Oké, ezzel kicsit feldobta a napomat, meg a kedvemet, de azért na. Pislogás nélkül csodáltam az összhatást, majd megerőszakolva önmagamat, villám gyorsan lehúztam az ágyamról a plédet, és odadobtam neki. Ez az élmény olyan volt, mintha napszemüveg nélkül néznék a napba.

– Köszi. – és a dereka köré tűrte. – Csak azért jöttem, hogy feldobjalak!

– Hát, sikerült. – nevettem fel. – Más egyéb?

– Meg gondoltam tudni akarod, hogy mit tettünk a többi képesség nélküliért... – gondolkozott el és nem akartam bevallani neki, hogy a nyomorúságom közepette, eszembe se jutott az a pszichopata, aki komótosan balesetnek álcázva, gyilkolja az olyanokat mint én.

– Igen, persze!

– Az Igazgató elintézte, hogy a nyilvántartásban mindenkinél valami más jelenjen meg. Féltünk, hogy ha csak titkosítanánk az infót, azt is simán feltörnék, szóval.. – és lazán az ágy szélére ült.

– Ez jó ötlet volt! Örülök! Hátha így abba maradnak a támadások... – mosolyogtam rá, de erre nem mondott semmit, csak áthatóan nézett.

– Tudom, hogy ez így most sok volt, de holnaptól elkezdünk edzeni és elmondok majd mindent, ami ahhoz kell, hogy neked sikerüljön. Remélem még látni fogom, ahogy lenyomod azt a Gonosztevőt...

– Ne mondj ilyet! A saját képességeddel maradsz Első számú és együtt gondoskodunk majd róla, hogy többet ne tudjon ártani, soha senkinek.

Elmosolyodott, mire egy cifra káromkodást lehetett az ajtó előtti folyosóról hallani.

– Mi a faszért vannak a kibaszott ruhái az ajtód előtt? – üvöltött és be akart nyitni, de ugye még mindig zárva volt.

– Hoppsz! – mondta vidáman Mirio és én felpattanva már nyitottam az ajtót.

– Ez... ez nem az aminek látszik! – mondtam ki, miután láttam az arcát, ahogy meglátja Miriot az ágyamon üldögélni egy szál ágytakaróban.

Szó nélkül sarkon fordult és elindult visszafelé. Most már sima utcai ruhában volt és csak annyit vetett oda, ahogy felhúzta a pulcsija kapucniját:

– Nem érdekel.