Mi lenne ha..? | Adult BNHA | BakugoXfemDeku

Part 25

Bizalmatlanul méregettem Todorokit, eme kijelentése után de naivan figyelmen kívül hagytam ezt a rossz érzést. Ha én nem nyitok felé, akkor mégis ki fog?

– Rendben, de ezt, – mutattam fel a bilincset. – akkor is muszáj lesz rád tennem, még ha öt perc alatt ki is tudnál belőle szabadulni... – mondtam miközben még közelebb lépve nyújtottam felé. Ő mindkettő karját megemelte de a szeme csak rajtam időzött, majd a béklyóit megérezve csuklója körül, csupán ennyi hagyta el a száját.

– Egy.

Szórakozottan felnéztem rá, a csapzott haja most mindkét színét mutatta és heterokromiás szemébe értetlenül bámultam.

– Egy mi?

Biztos vicces fejet vághattam mert az eddig unott és önelégült szája sarkában megjelent egy halvány mosoly.

– Egy perc alatt szabadulnék ki belőle...

Én is elmosolyodtam erre és pont ekkor futottak be Sir-ék a segédeivel és félelmetes kisugárzással jött felénk, miközben Mirio ellátásán már dolgoztak is.

– Mi történt? – kérdezte és gyilkos tekintettel meredt a megbilincselt Todorokira.

– Megadta magát! – közöltem és valamiért kötelességemnek éreztem megvédeni őt. – De a harc alatt sajnos Mirio eléggé megsebesült...

– Nem kell aggódni érte. Az öreglány hamarosan rendbe hozza. – Sir igazán higgadtnak tűnt de egy-egy szemrándulás után azt gondoltam, hogy legbelül inkább dühös lehet. Mirio olyan neki akár a fia lenne.

Igaz is Mirio, olyan nagyon sokkal tartozom neki. Meg kell köszönnöm. Léptem Mirio felé de Torodoki hirtelen megfogta a karomat, mire körülötte többen befeszültek, köztük Hawks, aki vörös kardjára markolt.

– A bátyám... – mondta, mire odapillantottam majd vissza rá.

– Szólok, hogy őt is lássák el, rendben? De ahhoz ki kéne olvasztanod...

Bólintott egyet Sir majd Todoroki is és elgondolkozva figyelte, ahogy visszaváltozva Miriohoz rohanok.

Kacchanhoz csatlakozott Hawks pár szó erejéig, aki tudatosan tartotta magát távol Todorokitól, Nighteye felügyelte a Felemást, akit elláttak és olvasztani kezdett.

Tempóztam Miriohoz de a szemem csak Kacchant figyelte, tekintetét keresve pillantgattam rá, aki teljesen figyelmen kívül hagyott.

Még elcsíptem a sérültet, mielőtt a hordágyon az iskola épületébe vitték volna.

– Mirio! Köszönöm! – simítottam meg az arcát és néha eszméleténél volt, néha nem. – Sajnálom, hogy miattam megsérültél! – könnyeztem be, ahogy végignéztem a kormos combjáig húzódó repedését.

Gyengén kinyitotta a szemét, ami rögtön megtalálta az enyémet.

– Jó voltál Csajszi! – és egy halvány mosoly jelent meg az elgyötört arcán, majd ezután el kellett engednem, gyorsan bevitték a gyengélkedőre. Recovery Girl hamar rendbe teszi. Legalábbis nagyon remélem.

Kacchan ezalatt a hátam mögé sétált, majd baljós hanggal szólalt meg.

– Te komolyan egy embert használtál pajzsként?

Szerelmes mosollyal, hátra perdültem és csak a csókjára vártam de ahogy megláttam a dühös tekintetét ez az elképzelésem azon nyomban elfüstölt.

– De... – kezdtem bele a magyarázkodásba de meglátta a megégett kezemet.

– Neked is orvosra van szükséged! – és megragadva elkezdett húzni. Így, hogy már nem keringetem All Might képességét a testemben, könnyedén rángathat kedvére, most először talán nem is haragudtam érte. Sőt, élveztem ahogy a karomat fogja.

– Rendben, de akkor neked is... – böktem oldalba és a csúnya fagyási sérüléseire pillantottam. Ő a szeme sarkából letekintett rám és nem értette miért vagyok ilyen játékos és nem kiabálok vele szokás szerint. Annyira elgondolkozott, hogy nem is mondott az utolsó kijelentésemre semmit.

Mire felértünk a gyengélkedőre, Mirio már az egyik ágyban pihent, bekötött sebekkel. Doki miután minket is megnézett és használta a képességét rajtunk, elbicegett a kérésemre Toyához is. Megígérte, hogy amennyire tudja meggyógyítja, tisztán látta rajtam, hogy fontos és nem kérdezett semmit, ám még előtte mindenkit módszeresen leszidott. Miután csukódott az ajtó, mögötte Kacchan felnyögött.

– Úgy utálom, amikor ezt csinálja a Nyanya! – és az arcáról dörzsölő mozdulatokkal próbálta levakarni a képzeletbeli nyálat, ami Recovery csücsörítése után ott maradhatott.

– Szerintem kedves volt tőle, hogy felgyorsította a gyógyulásunkat... – és a heges karomra szomorúan tekintettem. Hát ennyit a hibátlan és szép bőrről. Kacchan is észrevette, hogy nézem és próbálta összerakni az infókat az agyában. Megfogta a karomat és közelebb hajolva csókot nyomott a már begyógyult sebemre.

Elvörösödtem, ahogy ezt csinálta és az sem enyhítette pirosságomat, hogy még onnan felnézett rám a legaranyosabb arcával.

– Elfogadom a bocsánatkérésedet. – majd, ahogy felegyenesedett folytatta. – De ez nem változtat semmin. Komolyan mondtam, hogy nem lehet köztünk semmi... Neked is jobb lesz így! – elengedte a karomat, amit erőtlenül ejtettem a combomra és csak néztem a srácra, aki rezzenéstelen arccal képes volt ilyeneket mondani nekem, miután egy úgy elvarázsolt. Felállva hátra sem nézve kiment a teremből, én meg annyira lesokkolódtam, hogy még sírni is elfejtettem.