Idegen ízt érzek a számban. Sós és kicsit mintha édes is lenne. A szemeim olyanok, mint két kiszáradt és üres koporsó. Minden porcikám fázik és elgémberedtek a tagjaim. Úgy érzem magam, mint akit órákon keresztül kínoztak, és amikor meguntak, otthagytak elvérezni a lehető legrosszabb kilátásnál. Zsibbadnak a lábaim, a karjaim, de még az arcom is. Várnom kell egy kicsit, amíg enyhül a zsibbadás, és végre meg tudok mozdulni.
....
A francba, nyitva hagytam az ablakokat! Nem csoda, hogy ennyire fagyoskodtam az irtó furcsa ébredésemkor.
Majdnem összeestem, amikor felálltam, hogy becsukjam az ablakokat, szinte semmi erő nem maradt a lábaimban. Továbbra is fáztam, ezért elvánszorogtam, vagy inkább elkúsztam a ruhásszekrényemig. Nem szoktam nadrágot húzni alváshoz, általában csak egy bugyiban és pólóban alszom, mivel van saját szobám. De amióta megváltoztattam az étrendem, és figyelek arra, hogy minél kevesebb szénhidrátot egyek, folyamatosan fázni szoktam. Felvettem egy macinacit, és a pólóra rávettem egy hosszúujjút, meg egy pulcsit is a biztonság kedvéért.
Ezután visszaimbolyogtam az ágyamba, jól betakaróztam és visszaaludtam.
....
Izzadok. Mitől lehet ennyire melegem? Felülök az ágyamban és észreveszem a réteges öltözetet magamon. Leveszem ezt a fekete pulóvert és az alatta lévő bordó hosszúujjút is. Beugrik, ahogy az éjjel felöltöztem a csontig hatoló hideg miatt. Ez nem újdonság, már egy ideje így megy. Június van, de éjszakánként rámtör ez a fázhatnék. Utálom, hogy ez az igazság, de biztosan az anorexia miatt van. Gyakran megesik, hogy mikor felállok egyszerűen visszaesek az ágyba, mert nincs elég erőm. Ritkán, ha mégis sikerül felállnom apró pontokat látok, és elvesztem a látásom egy pillanat erejéig. Ez talán a vashiány lehet. Abba kellene hagynom ezt az egészet. Már egy jó ideje megfogalmazódott bennem, hogy a semmiért teszem ezt az egészet. Nem is akarok sovány lenni. Kezdem azzal, hogy reggelire valami normálisat eszek, nem csak pár karika kígyóuborkát.
Ránézek a telefonomra:
7:02
Még bőven lenne időm aludni, de jobban esne egy kicsit gondolkodni.
7:09
Eszméletlenül erős fejfájás tör rám. Nem vehetek be gyógyszert. A hashajtók miatt kezdek rászokni a pirulákra. Kibírom.
7:34
Apránként kezd megszűnni a fejfájás.
7:35
Már semmilyen fájdalmat nem érzek.
7:36
Egy hirtelen villámként suhan át a fejemben a fájdalom, és az emlékek elkezdenek cikázni bennem. A tengerpart, a séta anyával, amiket mondott nekem, ahogy elválaszt a víz és végül... Anya üres, halvány, élettelen tekintete.
