Ez az érzés ami minden nap megfojt.
Megöl mindent amit ismerek.
Elveszítek mindent amit szeretek.
Mert saját magam gyűlölete ami éltet.
Törd csak be azt a kibaszott tükröt,
Hadd fájjon jobban, mint az utálat,
Hogy elkezdhessem előröl ezeket a köröket.
Mert nem gyűlölök semmit jobban mint saját magamat.
Vörös a szemem, mert sose vagyok tiszta.
Hogyan is kívánhatnám magamtól saját magamat
A szüntelen meg nem szűnő hangokat.
Mert számomra a szeretet csak egy gondolat.
Kurvára nem akarok így kinézni,
Kurvára nem akarok így érezni.
Mindig azt kívánom bár más lehetnék,
Mert ami gyűl az ölet.
