Nem is tudom mikor talán meg hiú énem volt az aki úgy gondolta egy cigi nem cigi.
Bulibol ,buliba de tüdőm sose érte.
Kárt se tett csak úgy gondoltam nem ciki.
Aztán ahogy fekete köd elkezdett kísérteni majd eljött egész lelkemért.
Felfalt mint egy oroszlán , nem is értettem hogy miért teszi.
Nem láttam sem kiutat sem fényt.
Szépet akartam látni, jót és boldogat.
De alkohol mamor illata hiába részegít , ha utána oly beteg leszek.
Tiltott dolgokhoz nyúltam. Túl beteg voltam hogy nemet mondjak.
Féltem hogy a fekete köd azt is elveszi tőlem.
Újat láttam, szepét és jobbat. De tarhatatlant a végtelen úton.
Visszanyúltam hát a régi szokásomhoz, és most itt ülök a mámort várva.
Nem láttok sem szebbet sem az út végét.
Füst elöntött ,mégis olyan üres lettem.
Itt ülök és várom kábulatot ami nem tart meg csak pár pillanatot.
Füst kifúj ,tüdőm nehezedik.
Kérlek , adj nekem meg egy szálat.
