🏳️‍🌈Kpop one shots🇭🇺

Nct - Lelki támasz

Johnny x Ten

Ten:
Nyugodtan pakolásztam a szekrényemben amikor egy kéz jelent meg a vállamon.

- Mi újság? - csúsztatta le a kezét egészen a hasamig és hátulról magához ölelt. Fàradtan dőltem a mellkasának, nem igazán érdekektek kedves haverom energikus szavai. - Naaa, mi van veled mostanában? - kérdezte és elém nyúlva a másik kezével becsukta a szekrényemet, hogy csak rá figyeljek.

- Nem is tudom Johnny, talán az, hogy aki gimi eleje óta tetszik elköltözik egy másik országba! - morogtam.

- Dehát aligha beszéltetek öt mondatot négy év alatt! - válaszolt és magával szembe fordított.

- Igen, de...így nem láthatom. Tudom, hogy soha sem volt esélyem nála, nem is nagyon dumáltunk, de mégiscsak az életem része, nem? - döntöttem a homlokom a kulcscsontjára. Imádom, hogy ennyivel magasabb nálam, hogy bármikor, bárhogyan hozzábújhatok.

- Mit csinálsz ma? - lépett hàtrább és a néhánnyal arébbi saját szekrényéhez lépett.

- A besötételt szobámba nézek bőgős animéket és fagyit zabálok, aztán estefele utálom a testem, végül pedig álomba zokogom magam, hogy holnap reggel is utálhassam az arcomat. - válaszoltam és igazából semmi túlzás nem volt benne.

- Sajnálattal közlöm, hogy ezt el kell halasztanod mert suli után egyből hozzàm jössz át és szar instant kaját eszünk, aztán horrorfilmet nézünk ami közben hozzám bújhatsz, aztán lelkizünk és végül együtt alszunk mint mindig, egy takaróval amit úgyis elkavarunk valahova, de nem is kell majd mert egymást ölelgetjük. És ez addig minden nap így lesz ameddig jó kedvre nem derülsz! - közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

- Hülye vagy. Mehetnél bulizni, tudom, hogy mindenhova hivatalos vagy, de te rám pazarlod az idődet. - reagáltam és egy mosolyt elfolytva kifele indultunk az épületből, egyenesen Johnny nem messze lévő házáig.

- Ez nem pazarlás. Szimplán, jobb érzés amikor téged ölelhetlek, mint amikor bàrmelyik ribanc nekem dörgölőzik. - vont vállat és átkarolta a vállamat.

Az út innentől csendben telt, emésztettük a szavakat, vagyis Johny nem csak azt mert ő valahonnan előszedett egy szenvicset és azt eszegette. Jól esett a tudat, hogy feleslegesen szoktam féltékeny lenni azokra a lányokra akikkel együtt bulizik, ahelyett, hogy mellettem feküdne és céltalanul nem csinálnánk semmit. Az évek alatt ő lett a lelki tàmaszom, őt valamiért nem zavarja, hogy minden apróságon képes vagyok problémázni, mindig mellettem maradt. Ezért nagyon hálás vagyok neki, nem tudom hogyan adhatnán ezt vissza.

- Johnny...- szólítottam meg amerikai baràtomat amikor màr az ajtót csukta be mögöttünk. - Tudod, hogy nagyon hálás vagyok neked mindazért amit értem teszel?

- Persze, de ez természetes hiszen erre vannak a baràtok. - mosolygott rám és az ebédlő felé indult.

- Szeretnék adni valamit cserébe. - motyogtam. Felvont szemöldökkel rám nézett, de nem bírtam a tekintetét egyszerűen vannak pillanatok amikor képes lennék a gatyámba élvezni a legapróbb gesztusaitól. - Szóval...a hónap végéig lehet egy kérésed amit mindenkèpp teljesítenem kell.

- Mik a kikötések és a szabályok? - kérdezte és a konyhapultot megkerülve szorosan elém àllt.

- Semmi. - válaszoltam. Az államat megfogva felemelte a fejemet, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Nagyot nyeltem, a tekintetem akaratlanul is az ajkàra tévedt, de gyorsan visszakaptam az íriszeire a tekintetemet.

- Tehàt bármit kérhetek? - suttogta és az arcomhoz hajolt. A szívem túl gyorsan dobogot, az ajkaim közül egy apró, reszketeg sóhaj csúszott ki, a szememet önkénytelenül is lehunytam. Zavart a közelsége, hiszen iszonyatosan izgatott és zavarba jöttem, de közben pont ezért tetszett is. - Kicsim...megkérhetlen arra, hogy csókolj meg?

- Mmh - nyögtem fel mivek egyre jobban vágytam arra, hogy az ajkai az enyémhez érjenek. - Igen, de ne erre hasznàld el az ajándékod, ezt amúgy is szeretném! - közöltem és szinte még be se fejeztem máris egy óvatos csókot kaptam.

A tarkójàra vezettem a kezeimet, ő pedig a derekamra helyezte óriás mancsait. Az ajkaink egyre hevesebben simogatták egymást, mégnem Johny nyelve átfurakodott a számba. Belenyögtem a csókba, jó érzés volt, a legjobb amit valaha éreztem. Az irányitásd a legkissebb ellenkezés nélkül a kezéde adtam. Az agyam ekkor kezdett dolgozni. Én most épp a legjobb baràtommal smárolok. Sőt a keze a fenekemen van. Én pedig nem ellenkezem. Miért élvezem, miért akarok mègtöbbet, mi a baj velem? Várjunk csak az előbb azt mondtam, hogy szeretném a csókot? A szemébe mondtam? Nem, nem, egyeltalán nem, a-a, állj, megállni, nem okè!
A kezemet a mellkasára téve ellöktem magamtól. Sokkoltan pislogtam rá, ő is ugyan ilyen tekintettel viszonozta a döbbent arcomat. Mi a jó büdös plüssmackó történik??

- E-ez, é-é-én, nem...! - kezdtem volna magyaràzkodni, de gondolkodni nem igazán sikerült előtte.

- Most mi van? - nyökögte. Továbbra is legalább két lépés volt köztünk, mégsem éreztem stablinak a lábaimat, inkább leültem a padlóra.

- Őszintén, nagyon akarok válaszolni neked, de csak kérdések vannak a fejemben.

- Az jó, mert nekem is. - motyogta és ő is a padlóra telepedett. Tehát itt ülünk egymással szemben miután megcsókolt én pedig úgy vetettem magam alá neki mint egy rossz kurva, és egyikünk sem tud kinyögni egy értelmes mondatot. Wow, nem hazudtoltuk meg önmagunkat...!

- Te...élvezted? A csókot. - kérdeztem végül. Minden mindegy, nyomjuk őszintében.

- I-igen. Nagyon! Te? - nézett rám bátortalanul.

- Én is...- suttogtam, mire közelebb ült hozzám, így lefelezve a tàvolságot kettőnk közt. - Akkor...Szóval...Mi most...most mi is van? - àlltam neki újra megoldani a nagy kérdést, de megint elbuktam. - Mit szeretnél most? - kérdeztem, most én csúsztam közelebb hozzá, a térdeink összeértek.

- Én szeretnélek újra megcsókolni. És újra és újra. És szeretnélek viràgokkal ellepni, randira vinni, meg ilyesmi klisék, de közbe szeretném a lelkedet is kibaszni belőled! Igazából most épp pillanatnyilag csak meg akarlak ölelni, mert gőzöm sincs milyen az élet nélküled, és nem most akarom kipróbálni. Csak...maradj velem. Ezt szeretném. - válaszolt lehajtott fejjel. Nem tudom mi ütött belém, a minden szava tetszett, mindet meg akartam valósítani. Közelebb hajoltam hozzá, azzal a szándékkal, hogy megcsókoljam, de a bàtorsàgom egy centire az ajkaitól elfogyott. Félve nyaltam meg kiszáradt ajkaimat.

- Azt hiszem...szeretlek...- mondtam és erőt véve magamon megcsókoltam. Ugyan mi rossz történhet? Kissé megcsúszott a válasszal, gondolom fel kellett, hogy fogja a szavaimat. Miért sülnek el jobban a dolgok amikor nem gondolkozok? Az ölébe húzott és folytatta az ajkaink játékát, mintha csak ez lenne a hivatalos első csókunk.

- Mit szólnál a szokásos pénteki lustulás helyett egy randihoz? - kérdezte összetánasztva a homlokainkat.

- Az mindenképp jó lenne...! - mosolyodtam el.

Sose gondoltam volna, hogy a legjobb barátom személye lesz a pasim, majd később a férjem, és az örökbefogadott lányunk apja...