Bocs, hogy szeretlek! [Suga ff.] SZÜNETEL!

2

Hogy találkoztam először Hobival?

4, talán 5 éves lehettem. Anyukámmal vásároltam a házunkhoz közeli kisboltban. Sokszor voltam egyedül is, de volt hogy Taehyung is velem tartott.
Minden egyes bevásárlásnál, láttam egy kisfiút. Barna haja volt, fekete szemei és mindig kedvesen mosolygott.
Sokszor gondolkodtam azon, hogy össze kéne szednem a bátorságom és bemutatkozni neki.. De mindig úgy voltam vele, hogy megvárom míg ő kezdeményez.
Azon a délutánon is ott vásároltunk anyukámmal. A listát nézegette, majd a lelkemre kötötte, hogy maradjak ahol vagyok, és vegyek le 2 flakon vizet a polcról, amíg ő elmegy valamiért.
Így hát ott maradtam a vizes palackokkal és papírzsebkendőkkel teli soron és olyan fajta vizet kerestem, amit venni szoktunk.
Kis idő itán, meg is találtam, a 2. polcon az ismerős csomagolású vizeket. De volt egy kis gond.
Tudni kell rólam, hogy 4-5 évesen nagyon alacsony voltam. Esélyem se lett volna elérni, levenni, majd odaadni anyukámnaka vizeket. Nemhogy 2 vizet!
Tehát hiába próbálkoztam, nyújtózkodtam, álltam lábujjhegyre, akármennyire is akartam, de nem értem el azt a két nyamvadt vizes palackot.

Kb 5 perce próbálkozhattam, mikor úgy döntöttem feladom és keresek valakit aki segít. És akkor jött be a sorra a mosolygós kisfiú.
Összeakadt a tekintetünk és egymásra mosolyogtunk.
Mégegyszer utoljára megpróbáltam levenni azt a két hülye vizes flakont, de megint nem jártam sikerrel.
A kisfiú végignézte az ügyetlenkedésemet, majd gyorsan odaszaladt segíteni.
Miután levette a vizeket kedvesen rámmosolygott, majd bemutatkozott.
- Szia Jung Hoseok vagyok!
- Én meg Kim Yuura! - mondtam, majd megfogtam ruhám széleit és pukkedliztem amin mindketten nevettünk.
Kiderült, hogy ő az új kisfiú az oviban, és hogy egy csoportba járunk.

Attól a naptól fogva elválaszthatatlanok lettünk.
Egy iskolába jártunk, egy középsuliba, és most egy főiskolába járunk.
És van egy ciki szokásunk. Bárhová megyünk, mindegy hány évesek vagyunk, mindig foglyuk egymás kezét.
Ez a mai napig így van.