Àlmok és vágyak

3

Amna

- Biztos jó lesz így?

- Ezt, hogy érted?- nézett rám és kérdőn fel emelte az egyik szemöldökét.

- Nem is tudom. Úgy, hogy én nem vagyok indiai. Nem fog anyud ki akadni? Még akkor is, hogy ez kamu, akkor is el kell viselnem az anyukádat. Ami az elmondásaid szerint nem könnyű esett. - bőröndöm fogóját kezdtem el szorongatni idegességemben amit Sai észre is vett és óvatosan elemelte a kezemet és megfogta.

- Ne izgulj. Egy boldog pár vagyunk. Anyával meg ne törődj. – biztató mosolyt eresztett az arcára, amivel kicsit meg is nyugtatott. - Néz, ott van apa. - elindultunk a fekete autónak támaszkodó ember felé.

- Sziasztok. - mosolyodott el és meg ölelte a fiát majd engem is, amin kicsit meg lepődtem. - Arun vagyok. - nyújtotta a kezét, amit én örömmel el is fogadtam.

- Amna. - viszonoztam mosolyát majd a csomagjainkat betettük a csomagtartóba és mi is beültünk a kocsiba.

Az út egész jól telt. Sai apja nagyon aranyos és kedves. Elég jó első benyomást tett bennem.

- Amna a neved igaz?

- Igen, tudom, hogy indiai nevem van, de cseppet sem nézek ki annak. - bólogatva mosolygott a vezető Arun - a szüleim jó poénnak gondolták, hogy ilyen nevet adjanak nekem és minden egyes bemutatkozásomnál magyarázkodásba kezdjek.

- Ez tényleg elég vicces a szüleitől. - nevetett fel.

- Én még nem így gondolom, de külső szemmel nézve tényleg elég mulatságos.

- Az biztos. - mondja röhögve a mellettem ülő fiú.

Az út további része nagyon jól telt. Jobban meg ismertem Arunt. Egy nagyon kedves és aranyos ember ezzel a két szóval tudnám körül írni most, hogy így 10 perc után. De biztos vagyok benne, hogy a hétvége után többet tudok majd elmondani róla és majd a család többi tagjáról is.

Ahogy meg láttam a házukat az állam is leesett. Egy kisebb kastélyhoz tudnám hasonlítani, de még sem régi módi a külseje, de a régi kinézetét meg őrizte, de még is látszik benne, hogy modern stílus is benne van. A ház belseje tükrözi a külsejét régi, de mégis modern. a régies hangulatot a vázák festmények és csipketerítő és a falak színe adja, de a bútorok már a modern hangulatot ad a ház belsejéhez. Cipőket levéve és persze felakasztottuk a kabátunkat a fogasokra, így mentünk tovább a nappaliba ahol Sai nagymamája várt minket. Mikor meg pillantott minket mosolyra húzta vékony száját és tárt karokkal jött félénk először unokáját ölelte meg majd engem.

- Aisha vagyok kedvesem Sai nagymamája. - ölelt meg újra majd mikor újra elengedett és már nem éreztem azt a nagyon erős szorítását magamon én is meg szólaltam.

- Nagyon örülök , Amna vagyok Sai barátnője. - kicsit értetlenül állt előttem gondolom a nevem miatt, de mikor ki mondtam, hogy Sai barátnője vagyok akkor fülig erő mosollyal méregetett engem és a mellettem álldogáló fiút, aki a kezét a derekamra tette. Az érintése fórossággal tölt el, még pulcsin és pólón keresztül is olyan az érintése mintha lángolna az a hely ahol meg érintett. Sai be vezetett a nappaliba mikor is az anyja be lépedt egy másik ajtón a helységbe.

- Fiacskám. Végre meg jöttél.

- Igen anya. Bemutatnám neked a barátnőmet Amnát. - itt rám mutatott majd kicsit előrébb tól ezzel jelezve, hogy menjek közelebb.

- Jó napot. Amna vagyok. - mosolyogtam rá kedvesen majd nyújtottam a kezemet illően, amit vonakodva, de elfogadott.

- Damini. - mondta egyszerűen és tömören. Kézrázás közben alaposan végig mért. - Nem nézel ki indiainak.